Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Telnek a napok, a hónapok, mindjárt új évet kezdünk... De csak szépen sorban, még előtte az ünnepek... legelőször a Mikulás..
A mi családunkban a Mikulás "rendhagyó szokás", csak pici, kis apró dolgokkal ajándékozzuk meg egymás, a szabály az, hogy "beleférjen a csizmába". Szerintem ez egy jó ötlet, és mindenki kap ajándékot Nagymamától az unokáig. "Az én Mikulásom" most nem csizmába fogja rakni az ajándékot, hanem egy "befőttes üvegbe" (névre szólóan, és díszítve) és persze csupa édesség kerül bele, nyalóka, rágó, cukorka, stb., és a tetejére egy mikulássapkát teszek mindenkinek, azt a világítós fajtát.
A Lányomék az iskolában kihúzták egymás nevét, és úgy ajándékozzák meg az osztálytársakat, természetesen ők azt raknak a csomagba, amit csak akarnak, a fontos az értéke ne legyen több 500 Forintnál, tehát nem szabad egymást túllicitálni, és lejáratni.
Délután lesz a mikulás ajándékozás, és utána természetesen disco lesz az aulában. (szerintem ez a legfontosabb nekik). Természetesen működik majd büfé is, jelentkeztem (mint mindig, hogy szívesen segítek, és gondolom én is ott leszek) Bár, hogy mit ne mondjak, már nem az én fülemnek való ez a nagyon hangos zene, de kibírom... A cél szentesíti az eszközt…
Most a hétvégén elmegyünk a gyerekekkel sétálni a határba, főleg a lányom barátnői jönnek és a szomszédok, megnézzük a télre készülődő természetet. Már ma reggel is mondták a lányok, hogy remélik nem fog esni semmi, mert nagyon készülnek, de megvigasztaltam őket, mehetünk vasárnap is, ha esetleg szombaton esne "valami"....
Szóval én őket megajándékozom mikulás alkalmából az időmmel, és a szeretetemmel. És higgyétek el, jobban örülnek neki, mint az édességnek. Persze az is kell, de a gyermekkel törődni kell, beszélgetni vele és meghallgatni a kis gondjait, bajait, könnyíteni rajta. Ezek a lányok 13 évesek, az egyik legnehezebb időszak az életükben. Néha eszembe jut, mikor én 13 voltam, milyen jól esett nekem is beszélgetni egy unokatestvéremmel, és segített megérteni, és elfogadni a testem, a lelkem és a körülöttem lévő világot.
Persze ez csak a rózsaszín oldala az életemnek, nekem is vannak gondjaim, bajaim, problémáim, de igyekszem megoldani, vagy valamilyen utat találni a megoldásra. Nem tudok, és nem szeretek folyton ezen siránkozni és panaszkodni.
Láttam egy megdöbbentő klippet az Ausztrál X-faktorban fellépett egy fiatalember, egyik keze sem volt, és járni is csak olyan "csámpásan" tudott, (gondolom donga lába lehetett) és tele volt a szíve hálával és szeretettel és olyan csodálatosan énekelt. Hol vannak ehhez a mi gondjaink, de lehetne sorolni sok mindent.
Nem tudunk örülni, és hálásak lenni azért amink van, már lassan örülni sem tudunk az egészségünknek, a szeretteinknek, csak panaszkodunk, sírunk és mástól várjuk a segítséget, hogy oldja meg a mi nehéz helyzetünket. Pedig nem más sodort bele, magunk voltunk benne, mikor rossz döntéseket hoztunk. Tudom, vannak sokféle élethelyzetek, és vannak, akik tényleg önhibájukon kívül kerülnek bele dolgokba, és tudom, hogy ezért jó és kell az, hogy segítsünk másoknak, és mindenkinek, akinek szüksége van rá, de közben annak, aki belekerült ebbe a kilátástalan helyzetbe, annak is tenni kellene érte valamit. Már lehet nem jól látom, de a környezetemben ez van sajnos.
Az én életem sem egyszerű, nekem is vannak a szolgáltatók felé (víz, gáz, áram) tartozásaim, és ki nem fizetett számláim, kézzel mosok, mert elromlott a mosógépem, fával fűtök, mert nem bírom a gázt kifizetni, a kert végéről szedjük össze a gallyakat, és a kukorica, napraforgó szárát is felhozzuk, felvágjuk és elégetjük a kazánba.
Mindennapos gondjaim vannak a bolti bevásárlással, minden nagyon drága, és a pénzünk olyan kevés, hogy egészséges és laktató is legyen, amit főzök...
Először a fiam volt beteg két hete, most a lányom maradt itthon az iskolából, a fiam gyógyszere 5 ezer körül volt, a lányomé "csak" 3 ezer, de nekünk ez is váratlan kiadás, és nehéz bepótolni, ahonnan elvettük. Szóval nem egyszerű ez nekünk sem, de ha mindig csak ezzel foglalkozok, és eszem-rágom rajta magam, akkor oda lesz az egészségem is. Pedig a gyermekeimet fel kell nevelnem, hiszen értük felelős vagyok, és mindent el kell követnem, hogy nekik jobb legyen.
Jó egészséget kívánok mindenkinek, és áldott adventi várakozást, jó Isten áldása legyen mindenki életén.
Szeretettel:
Juhászné Mária
