Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nálunk kivételesen csendes volt a hét! Először is kezdem azzal, hogy megkezdődtek az iskolában az osztály kirándulások, amiről sajnos gyermekeim lemaradtak, mivel el vagyok maradva az osztálypénzzel, és nagyon nehezen tudnám be pótolni a három gyereknek, de nagyon aranyosak voltak a gyerekeim, mert megértették. Igaz a kicsi fiam, mivel ő még csak 9 éves, kicsit nehezen tudta megérteni. A hét elején Vincével voltam a *******-i kórházban, mivel ő tartósan beteg! Voltunk MRI- vizsgálaton, és CT-n. Sajnos a betegsége mellett kialakult nála egy nyelőcső fekély, és egy gyomorfekély. Írtak neki gyógyszert rá. Géza kisfiam 12 éves ő aktívan gyűjti a lemezhulladékot, a szabadidejében lejár a mezőre, és kapával keresgéli a földben a vasat. Most jelen pillanatban cipőre gyűjt magának, és testvéreinek. Most kitűztünk magunknak egy célt: szeretnénk kifesteni a lakást, mivel Vince gyermekemnek higiénikus lakásra lenne szüksége, mert neki egy nagyon erős légúti allergiája van, és sajnos egy sterilebb lakásra lenne szüksége. Ezt a kezelő orvosa mondta, mivel mi egy ólból alakítottunk ki magunknak lakást, azt szeretnénk rendbe hozni, lakhatóbbá tenni, és otthonosabbá. Nekem jövő héten kell visszamennem kórházba, mivel volt egy rosszindulatú daganatom, és megműtöttek, de vár még rám újból egy műtét, és vissza kell mennem az eredményekért, és akkor megbeszéljük az orvosommal, hogy hogyan tovább. Párommal még most se jutottunk munkalehetőséghez sajnos, pedig jó lenne már dolgozni! A kertben ültettek a gyerekek veteményt, ami nagyon szépen kikelt, és szépen gyomlálgatják. A párommal. szerdán voltam vissza a pszichológián, nála is már javulás látható lehet, hogy ez részben az Alapítványnak köszönhető, mivel így már van esélyünk a padlóról felállni. Mivel sorsdöntő fordulat történt az életünkben, amióta az Alapítványhoz kerültünk! Ezt szerintem soha nem fogjuk elfelejteni, soha, de soha! És mindent nagyon szépen köszönünk az Alapítványnak, hogy szívükön viselik sorsunkat!
Üdvözlettel:
Cseténé Viola és családja
