Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához|Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mint írtam bemutatkozó levelemben, édesanyám tavaly meghalt, hosszas otthoni ápolás után. Nyugdíját, melyet járóképtelensége miatt nem tudott átvenni, nekem kellett átvennem. Édesanyámat teljes mértékben én ápoltam, így gyógyszereit, gondozóit, orvosait, étkezését ebből az összegből térítettem. Édesanyám elmondása szerint a nyugdíjat mindig visszamenőleg kapta meg, így felhívta figyelmemet, hogy így kalkuláljak. Édesanyám augusztusban elhunyt, így az Ő tájékoztatása szerint a szeptemberben érkező nyugdíjat átvettem, melyből a temetkezés egy részét sikerült fedeznem. A nyugdíjfolyósítótól kaptam egy határozatot, hogy fizessek vissza 1 havi nyugdíj összegét, hiszen a nyugdíj, mindig adott hónapra jár, így én arra nem voltam jogosult. Miután ezt az összeget a temetkezés kiadásaiba fektettük bele, így ezt én visszafizetni sajnos nem tudom, melynek összege: 87.535 forint.
Most épp azon vagyok, kitől kérjek kölcsön, mert ezt az összeget kifizetni nem tudom, és számlámról kellene utalnom a pénzt a nyugdíjfolyósítónak, még ezen a héten.
Erről természetesen hivatalos határozatom is van.

A másik mosolyt legörbítő tény az, hogy megszüntették nappali tagozaton tanuló fiam után járó családi pótlékom, melynek összege 13.700 forint.
Nem hittem a szememnek, mikor a határozatot kiküldték.
Felhívtam őket, majd közölték, hogy az iskola által kiadott iskolalátogatási igazolás nem jó, mert formátuma nem felel meg az ő általuk előírtaknak. Az iskola más igazolást kiadni nem tud, így a családi pótlék összegétől is elestem, amíg be nem tudom szerezni a kért igazolást.

Tisztelt Támogatók!

Mint mindenkinek az én helyzetem is egyre nehezebb. Munkahelyem ugyan van, de a fizetésem a lakás rezsinkre elég csak. Én Dunaharaszti, Tököl, Szigethalom, Szigetszentmiklós, Lakihegy vonzáskörzetében keresnék olyan állást, ami ha nem is teljesen, de megoldottá tenné a mindennapjainkat. Kérek mindenkit, aki tud, SEGÍTSEN! Nem adományt kérek, hanem munkát szeretnék találni!

Amihez értek, illetve végzettségeim:

Érettségi

B kategória

Gondozónő

Titkárnő/személyi asszisztens

Irodavezető

Tulajdonos/Üzletvezető

Értékesítő- Tanácsadó (nyomdai szolgáltatások) Kiadványszerkesztő (gyakorlat hiányában kiestem) Dada, gyermekgondozó Pedasszisztens

Minden területen sok éves tapasztalatom, és gyakorlatom van.

Előre köszönöm a törődést!

Üdvözlettel:

Szőke Júlia

Vissza a főoldalra

Tovább a család bemutatkozójához|Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Új fejleményekkel szintén nem nagyon szolgálhatok, de azért írok pár sort.
A munkahelyemen lejárt a három hónapos szerződés, de szerencsére újra meghosszabbították három hónapra, tehát szeptember végéig. Fiam sikeresen leérettségizett, és a továbbtanulás mellett döntött.
Kislányom megkezdi majd a 2. osztályt.
Én reménykedem továbbra is egy hosszú távú munkában, melyben megbecsülnek, és normális fizetést is kapok.
Más egyéb nem történt, tisztelettel várjuk az újabb segítséget, hogy vásárolhassunk ennivalót.

Köszönettel:

Szőke Júlia

Tovább a család bemutatkozójához|Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Újabb napló, bár tényleges változás nem történt. Annyira nehéz naplót vezetni, hiszen életemben változás nem történt. Keresem a lehetőségeket, hogy jobban éljünk, de mindezidáig nem sikerült előre lépnem. Igyekszem, de mindhiába. Ebben a hónapban lejár a munkaszerződésem, és nem biztos, hogy meghosszabbítják azt, hiszen csak egy közcélú munkás vagyok. Igazságtalannak érzem ezt a helyzetet, hiszen annyit tanultam, és eredményeimért megküzdve lettem azzá, aki vagyok, mégsem értékelik. Többre és még többre vagyok képes, csak nincs ki értékelje. Egyre többször fog el az elkeseredettség, sírhatnékom támad, hogy miért nekem-nekünk ad ekkora terhet a jóisten, azoknak, akik nem érdemlik ezt meg. Becsületes ember vagyok, megküzdök a mindennapokkal és van, hogy alig eszem, hogy a gyerekeknek maradjon. Ha nem lenne az önök támogatása, nem jutna hús, és tejtermék az asztalra.
Ezért köszönettel tartozom.
Ha tudna valaki ajánlani olyan munkát, ami elérhető számomra, és megfizetnék, az lenne maga a megváltás. Imádom a jelenlegi munkám, olyan, mintha reggel érnék haza. Belépek a munkahelyem ajtaján, és megnyugszik a szívem. Ez a hivatásom. Minden csodálatos, csak bizonytalan, és alig van fizetésem. Magánszférában jobbak lennének a lehetőségek, de valahogy elkerül a szerencse. Óvodavezetőt kerestek egy magánóvodába, jelentkeztem, és felkeltettem érdeklődésüket. Visszahívtak, és közölték, hogy mindenképpen szeretnének velem találkozni, még jelentkeznek. Azóta minden nap a hívást várom, de nem csörög a telefon. Ez is egy kudarc a sok közül, de hiszem, és vallom a sok rossz után már csak a jó jöhet!

Üdvözlettel:

Szőke Júlia

Tovább a család bemutatkozójához|Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Naplómba új dolgot kellene írnom, de sajnos a helyzetünk változatlan.
Munkámban változás nincs, szerződésem lejár június 31-én, ki tudja, mi következik azután. Helyzetem mindaddig kilátástalan, míg nem sikerül elvégeznem a padasszisztensi tanfolyamot, melynek összegét képtelen vagyok kifizetni. Alkalmas vagyok a tanfolyam sikeres elvégzésére, de hiába minden igyekezetem, ha nincs miből fedeznem.
Az önöktől kapott támogatás nagy segítség számunkra. Így legalább tudunk húst, és egyéb élelmiszereket venni. Ha ez nem lenne, nagy bajban lennénk.
Sajnos nem igazán tudok bővebben írni magunkról, mert változás nem történt.
Ha kérdésük van kérem, tegyék fel és szívesen válaszolok!

Tisztelettel:

Szőke Júlia

Tovább a család bemutatkozójához|Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Igazából nem tudom mit is írhatnék, így hetente nehéz összegezni a családban történteket.
Amikor az ember napról napra él, és segítséget csak elvétve kap, nagyon nehéz a létfenntartás.
Sokszor apró dolgokon múlnak lehetőségek, és csúsznak meg azért, mert szegények vagyunk.
Szégyenlek írni bármit is, mert nem kenyerem a panaszkodás, és bármit is írnék, az annak tűnne.
Nap mint nap reggel 6 órakor kelek, hogy kislányomat az iskolába tudjam vinni 8 órára. Pénzünk volán buszra nincs, de ha lenne sem arra költeném. Gyalog megyünk az iskolába esőben, hóban, napsütésben. Én dolgozni indulok utána. Mivel óvodában dolgozom, és nap mint nap a gyermekekkel foglalkozom, így erősnek kell lennem. A jelenlegi elkeserítő helyzet nem sokat ígér, de nekem minden nap mosolyognom kell. A sok édes kicsi gyerkőc, mikor reggelente felém siet, és átölel... "Szeretünk Juli néni!" ... Ez felér minden pénzzel. A lelkemnek mindenesetre gyógyír. Majd eszembe jut, hogy mihez kezdjek a nettó 60.000,-os fizetésemmel, és miből fizessem ki a továbbképzésem, aminek megszerzésével van csak esélyem a jelenlegi munkahelyem megtartására? Egyik szemem sír, a másik mosolyog. De miért nincs egy arany középút? Talán meg vagyok bélyegezve?
Sokszor úgy érzem, nincs miért élnem, de mikor a két gyermekemre gondolok, azt mondom magamban "ÉRTÜK ÉRDEMES"!
Az ember hamar belefárad mindenbe, pláne ha kudarcok érik. Igyekszem, még sincs szerencsém. Néha jó lenne választ kapnom arra, hogy miért alakul így az életem-életünk?
Munka után, rohanok a kislányomért az iskolába, majd megveszem a minden napi kenyeret, és friss felvágottat, majd haza. Tanulás, főzés, takarítás, vacsora és már este 10 óra. Semmi másra nem jut időm, amit  nem is bánok, mert annyira fáradt vagyok, hogy beesek az ágyba.
Teljes fizikai, lelki, és pszichés fáradságot érzek, miközben példát kellene mutatnom gyermekeimnek. Próbálok mindent megtenni azért, hogy többet, és többet tegyek értük, de a nincsből nehéz.
Megragadnék minden alkalmat, hogy fizetésem gyarapítsam, de ezekben az időkben az ember annak is örüljön ha van munkája.
Igazából csak a bánat jön ki belőlem, amit gondolom önöknek sem álom olvasgatnia.
Nem azért nem írok sűrűbben, mert nem akarok, hanem azért, mert nem történt semmi, ami említésre méltó lenne.
Az Önök segítsége mérhetetlenül sokat jelent, és nem győzöm kihangsúlyozni, hogy mennyire hálás vagyok.

Köszönöm, hogy elolvasták!

A Szőke család

Napló

Tovább a család bemutatkozójához|Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Röviden összefoglalnám az eddig történteket:
Miután megküldték számomra az első segítséget, azonnal elmentünk vásárolni. Hirtelen azt sem tudtam, mit pakoljak a kosárba, hiszen annyi mindenre vágytunk. Próbáltam a legfontosabbra összpontosítani, a húsokra, hiszen azok elég drágák. Miután mindent sikerült megvásárolnunk, el sem hittem, hogy ennyi mindennel térhetünk haza. Mikor kipakoltunk otthon, régóta először teli volt a hűtőnk. A bőség zavarában szenvedtünk. A gyerekek azt sem tudták mihez nyúljanak, felvágott, sajt, üdítő, habzsolásba kezdtünk. Háromnapi folyamatos evés után, sikerült jobban érezni magunkat.

El sem hiszik mennyire sokat segítettek nekünk ezzel!

Most történt meg a második vásárlás, ami hasonlóképpen zajlott, mint az első. Már nagyon vártuk a lehetőséget, hiszen tejet eddig nem tudtunk venni, most viszont 1 hónapra sikerült megvásárolni a tejadagot. A gyerekek reggelire müzlit esznek tejjel, így nálunk ez az egyik étkezési alap, ami nagyon fontos. Végre tudok főzni normális ételeket is, nem csak krumplilevest. Amióta a segítségünkre siettek, nem hallottam a gyerekektől azt a mondatot, "Éhes vagyok Anya!".

Örömhír: Meghosszabbították a munkaszerződésem 3 hónappal, így addig biztosan nem kerülök az utcára. Próbálok megoldást találni a pedasszisztensi tanfolyam elvégzésére, de sajnos ez eddig kilátástalan az anyagiak miatt.
Reménykedem egy jobb megoldásban, hátha sikerülhet!

Köszönettel, és hálával tatozunk mindenért!

A Szőke család

Megérkeztek az első visszaigazolások arról, hogy a támogatott családok az adományokat milyen élelmiszerek vásárlására fordították.

A vásárlást igazoló számlák megtekinthetőek a nevekre kattintva:

Mátrai család | Káli család | Vincze család | Szőke család | Tolnai család | Szécsi család

Tovább a család bemutatkozójához

Első levelemben megemlítettem, hogy munkaviszonyom a szerződésben lekötött időtartamra szól mely 2010.03.31. Ha minden jól megy, meghosszabbítják ismét 3 hónapra a szerződésem, ha nem, munka nélkül maradok. Minden nap megpróbálom a legtöbbet kihozni magamból, és bizonyítani alkalmasságom, de mivel közhasznú munkaerőként alkalmaznak, csak bizonyos korlátok között tudják a szerződésem hosszabbítani. Esélyem lenne a tovább hosszabbításokra amennyiben végzett pedasszisztensként alkalmazhatnának, de ehhez el kellene végeznem egy OKJ.-s tanfolyamot.

A munkaügyi központ, ahol regisztrálva vagyok a következőt javasolta.
Mondjak fel a munkahelyemen, mert csak így tudnak vissza regisztrálni munkanélkülinek. Míg munkaviszonyban állok, addig nem jelentkezhetem továbbképzésre, ami ingyenes lenne. Ha ez megtörtént, akkor jelentkezzem a tanfolyamra. Garanciát nem tudnak vállalni azért, hogy fel tudnának venni a tanulók névsorába, "- próbáljam meg"- szólt a válasz! Ha nem sikerül, elvesztettem az állásom, és újra az utcán találom magam. Ha kilépek, helyettem mást vesznek fel, esélyem sem lesz arra, hogy visszakerüljek.

Mivel nagyon szeretném megtartani munkahelyem, ugyanakkor biztosítani a biztos jövő felé vezető utam, álmodozom egy tanfolyamról, ami tudom elérhetetlen.
Magán úton is elvégezhető a pedasszisztensi, vagy dajka képző, de ennek önköltsége 130.000.- - 150.000.- körül van.

http://www.tanfolyam-kepzes.hu/pedagogiai-asszisztens-tanfolyam.html

http://www.tanfolyam-kepzes.hu/pedagogiai-asszisztens-tanfolyam_type-varosal_ptp-145.html

http://www.pedagogiai-tanfolyam.hu/pedagogiai-tanfolyam/index.php?ok&kat1=458&akt=458

Sajnos ez az összeg számomra elérhetetlen, így most nagy döntés előtt állok. Mit tegyek? Mondjak fel, és vagy sikerül-vagy nem, esetleg maradjak, (ki tudja meddig alkalmaznak így végzettség nélkül), de önköltségen sosem tudok tanfolyamot kezdeni?!

Mivel ezek a tanfolyamok általában hétköznap 16 - 20 óráig vannak, a távolság miatt ezt megoldani nem tudom. Létezik szombati tanfolyam is, de annak már magasabb az önköltsége (150.000.-)

Nagyon nehéz reális döntést hozni, mert mindkét esetben ott van a HA.

Ha az embernek nincs pénze, megbélyegzetté válik.
Ha nincs ismeretsége, összeköttetése, reményt se sokat talál.
Mi, ilyen helyzetben lévők, már tényleg csak a csodákban hihetünk.

Köszönöm, hogy megoszthattam!