Tovább a család bemutatkozójához|Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Újabb napló, bár tényleges változás nem történt. Annyira nehéz naplót vezetni, hiszen életemben változás nem történt. Keresem a lehetőségeket, hogy jobban éljünk, de mindezidáig nem sikerült előre lépnem. Igyekszem, de mindhiába. Ebben a hónapban lejár a munkaszerződésem, és nem biztos, hogy meghosszabbítják azt, hiszen csak egy közcélú munkás vagyok. Igazságtalannak érzem ezt a helyzetet, hiszen annyit tanultam, és eredményeimért megküzdve lettem azzá, aki vagyok, mégsem értékelik. Többre és még többre vagyok képes, csak nincs ki értékelje. Egyre többször fog el az elkeseredettség, sírhatnékom támad, hogy miért nekem-nekünk ad ekkora terhet a jóisten, azoknak, akik nem érdemlik ezt meg. Becsületes ember vagyok, megküzdök a mindennapokkal és van, hogy alig eszem, hogy a gyerekeknek maradjon. Ha nem lenne az önök támogatása, nem jutna hús, és tejtermék az asztalra.
Ezért köszönettel tartozom.
Ha tudna valaki ajánlani olyan munkát, ami elérhető számomra, és megfizetnék, az lenne maga a megváltás. Imádom a jelenlegi munkám, olyan, mintha reggel érnék haza. Belépek a munkahelyem ajtaján, és megnyugszik a szívem. Ez a hivatásom. Minden csodálatos, csak bizonytalan, és alig van fizetésem. Magánszférában jobbak lennének a lehetőségek, de valahogy elkerül a szerencse. Óvodavezetőt kerestek egy magánóvodába, jelentkeztem, és felkeltettem érdeklődésüket. Visszahívtak, és közölték, hogy mindenképpen szeretnének velem találkozni, még jelentkeznek. Azóta minden nap a hívást várom, de nem csörög a telefon. Ez is egy kudarc a sok közül, de hiszem, és vallom a sok rossz után már csak a jó jöhet!
Üdvözlettel:
Szőke Júlia
