2010.03.22-től
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ezen a héten nem sok változás volt nálunk, minden marad a régiben sajnos. A bankok türelmetlenek és ráadásul nem is kedvesek az emberrel, de hiába minden, nem tudunk fizetni, férjemnek még mindig nem sikerült a külföldi munka. Ami nagyon bánt engem jelenleg, hogy még ráadásul nagyobbik kislányomnak Mártikának nagyon szúr a szíve napok óta. Elvittük orvoshoz és az orvos is mondta, hogy belever időnként neki, beutalót kaptunk a kardiológiára jövő hét péntekre. Nagyon ideges vagyok, remélem nincs semmi komolyabb baj, mert már nem is tudom mi lenne velünk, csak az egészséget kérem mindig Istentől, mikor imádkozom és remélem meghallgat most is, és nincs semmi baja az én drága lányocskámnak! Egyik nap olyan mint a másik, unalmas egyhangú és keserves. Nem tudom meddig lesz ez még így. Úgy döntöttünk a férjemmel, megpróbáljuk eladni a házunkat, mert más kiút nem maradt, vagy a bank viszi, vagy mi megpróbáljuk eladni, mert úgy még mi is jobban ki jönnénk ebből a helyzetből. Válság miatt igaz nehéz eladni egy házat arról nem is beszélve, hogy le is esett az ingatlanok értéke. De megpróbálom, hátha sikerülne, abból két hitelünket ki bírnánk fizetni! Igaz, még maradna, de egy nagy teher lemenne a vállunkról. Nagyon rossz a kedvem, csak töröm a fejem, de hiába, nem jutok előrébb. Mi lesz velünk? Ez jár a fejemben, sokat sírok, ahol senki sem lát, de főleg éjszaka! Nagyon-nagyon el vagyunk keseredve!
Üdv: Vincze Zoltánné
