Kedves Olvasó!
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Újra írok. Tavasz van, nagyhét, református vallásúak vagyunk. Vasárnap virágvasárnap volt, Jézus bevonulásának ünnepe Jeruzsálembe. A 13 éves gyermekek konfirmáltak, nagyon szép ünnep, a templom csodálatosan fel volt díszítve, és a konfirmandus lányok fehér ruhában, a fiuk öltönyben, ünneplőbe öltözve mondták el a hónapok alatt megtanult bibliai alapfogalmakat és a kátét. Hibátlanul tudtak mindent. Vasárnap pedig életükben először úrvacsorázhatnak, a konfirmálással teljes jogú tagjai lesznek az egyházközösségünknek.
Megtelt a templomunk családtagokkal, rokonokkal és a gyülekezet tagjaival. Most 18 gyermek konfirmált, ami igen jelentős létszám egy ilyen kis községben. Szerdától minden este Istentisztelet lesz a templomban, készülünk az úrvacsorára, nagyon szép ünnepkör ez a mostani, talán a legnagyobb és a legszebb az egész keresztyény vallásban.
Gyönyörű szép idő van, süt a nap és melegszik az idő. Egyre melegebbek a nappalok, bár éjszaka még hideg van. De már itt a tavasz. Megérkeztek a gólyáink! A 24. órában állították helyre a fészekhelyüket az EON szakemberei, 24-én délután már a szomszéd ház tetején ülve várták, hogy elfoglalhassák a helyüket. Azóta nagyon szorgalmasan építgetik a fészküket, csodálatos élmény nézni őket. Vasárnap délután a gyerekekkel együtt gyönyörködtünk benne. Vékony ágacskákat, fűszálakat, és mindenféle dolgot szednek össze és teszik a helyükre, készülve a költésre. A gyerekek nagyon nyitottak ezekre a dolgokra, szerencsés környéken élünk, nagyon sok gyerek van az utcánkban, egy alsóbbrendű út mellett élünk, ami a főúttal párhuzamos, kevés az autó forgalom, így sokat tudnak biciklizni, tollasozni, kidobózni és mindenféle játékot játszani. Vagy csak úgy beszélgetni, sétálgatni. Élnek is a lehetőséggel a kicsinyeink.
Vasárnap még a szőlőbe is kibicikliztünk, mert a szomszéd szólt, hogy feltörték a kis házunkat újra. Édesapámé volt a szőlő és ő épített oda egy kis házikót, semmi extra nincs benne, egy ágy, egy pad, asztal, hogy ha kimentünk dolgozni, legyen hol ebédelni, vagy leülni pihenni. És mindig feltörik, most is lerúgták az ajtót, és szétszórtak mindent, csupa vandalizmus. Összetörtek minden törhető dolgot. Nem azért ért kár, mert összetörték a padot, és a többit, hanem az a kár, hogy emlék volt. Apukám saját kezűleg készített ott mindent, és valahogy olyan jó ott kint lenni, sokszor felpakoljuk a bográcsot és a hozzávalókat a gyerekekkel és kint bográcsozunk egyet. Nagyon jó a levegő és nem messze van egy csodaszép domb, ahol lehet bringázni lefelé. A másik domb, az is közel van, az pedig csupa homok, onnan meg szaladni szoktak lefelé, és nagyokat esni. Míg a lassú tűznél fő a paprikás krumpli, addig sétálgatunk, beszélgetünk, nem messze van egy akácos, ott nézzük a méheket tavasszal, hogyan gyűjtik a mézet. És a sok bogár, rovar, lepke, őzike, nyuszika, mind, mind nagy látványosság még a nagyobb gyerekeknek is. A fiam 15 éves, és ő is és a "haverjai" is velünk tartanak nagyon sokszor. Valahogy nem ciki nekik sem. Akkorákat nevetnek sokszor a kisebbeken. Rémisztgetik őket néha. De a lányok nagyon kedvelik, hogy ott vannak.
Szaporodtunk, a nyúl-mama kicsinyeket hozott a világra. Még nem tudom, hogy hány darabot, mert ilyenkor még betakarja őket. Annyira érdekes dolog ez is, megtépi a saját szőrét, abból épít pihe-puha fészket a kicsiknek, ha melegszik az idő, kitakarja őket, ha hűvösebb van, betakarja. Nagy élmény ezt is meglesni. Ma volt két kislány is megnézni, és könyörögnek, hogy engedjem meg, hogy megfoghassák. De megértik, hogy még nem lehet és később, majd simogathatják őket.
Holnap nehéz napunk lesz! Szájsebészetre megyünk, megműtik a fiamat, eltávolítják a bölcsesség fogát. Már előre izgulok!
Ma voltam a lánykámmal is a házi orvosnál, nagyon fájt a feje, hazaküldték az iskolából, de semmi komoly, adott a doktor gyógyszert, fájdalomcsillapítót, és antibiotikumot is. Meg van fázva, és valami vírusos dolgot kapott el. Nem mehet iskolába pár napig. Mire letelik az a pár nap, addig, itt a tavaszi szünet. De rájuk is fér a pihenés, nagyon eltudnak fáradni, sok a tanulni való. Szavalóversenyre készül a lányom, Arany János: Vágy című verse a kötelező vers, amit mondaniuk kell, és egy szabadon választott, de azt még nem tudja, hogy mi lesz.
Szándékosan nem írtam most az anyagi jellegű dolgokról. Szeretnék egy kicsit rávilágítani, hogy apró dolgokban is meg kellene találni az örömöket. Tudom, hogy nagyon nehéz, de gyerekeket nevelünk, és az ő életüket széppé, vagy legalábbis elfogadhatóvá kellene tennünk. Hisz nagyon nagy felelősség a gyermek nevelése, amit lát, tapasztal, átél, meghatározza az egész életét. Felelősek vagyunk értünk. Néha üljön le mindenki a fűre, és beszélgessen el a gyerekével (gyerekeivel), hogy átélhessen szép dolgokat is a gyerek is és a felnőtt is. Jön az ünnep! Tegyük ünneppé legalább ezt a pár napot! Nem akartam "okostojásnak" tűnni és kioktatni sem senkit, csak én így látom az életet. "A legjobb tanítás a jó példa"
Köszönöm, hogy időt szakítottak rám, és elolvasták a leírt gondolataimat!
Üdvözlettel: Juhászné Mária
