Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!
Tovább a család bemutatkozójához |A számla a család bevásárlásáról
Köszönjük!
Egy anya számára nincs nagyobb boldogság, mint amikor gyermeke örömtől csillogó szemébe néz. Mi most ezt éljük- Önöknek hála! Ha a kisfiam gabonapelyhet kér: van, ha tejet kér: van, ha kolbászt szeretne enni: van, ha szörpöt szeretne inni: van.
Nem kell neki azt mondanom, hogy majd fizetés után vesz anya.
Nagy izgalomban vagyunk, a jövő héten megyünk iskolalátogatásra. Kisfiam szeptemberben kezdi a sulit (ez nekem plusz izgalom, mert óriási összegbe kerül az iskolakezdés. A kötelező dolgokon kívül íróasztalt kellene venni a gyereknek), és választanunk kell, melyik iskolába járjon majd. Természetesen engedem, hogy kisfiam is beleszóljon, hiszen értelmes, okos gyerek és hát Ő fog oda járni 8 évig.
Most óvodában van, nemsokára megyek érte. Utána megyünk a kórházba a Dédit meglátogatni (Nagymamám sajnos kórházban van).
Az estét együtt töltjük, aztán viszem a barátnőmhöz aludni Manót, mert korán reggel megyek dolgozni (06h-ra). Ilyenkor a barátnőm viszi oviba a gyereket, és du. is Ő megy érte, mert én estig dolgozom (18h-ig).
Holnap kivételes nap lesz, mert csak 14h-ig fogok dolgozni (van +4 órám), így du. tudok menni az oviba.
Még leírok egy aranyos kis történetet, aztán indulnom kell.
Néhány nappal ezelőtt Dédinél voltunk bent a kórházban. Megfürdettem, a kötés vizes lett a lábán. Kértem a kolléganőktől kötszert, hogy átkötözöm a sebet (fekély).
Kisfiamnak mondtam, hogy menjen ki a kórteremből, mert csúnya seb van Dédi lábán, ne nézze. Erre Ő: „ Nem baj Anya, én úgyis orvos akarok lenni. És még úgysem láttam emberi testet belülről!”- Majd megzabáltuk.
Befejezem az írást, mert indulok az oviba. Még egyszer: KÖSZÖNJÜK!
Tisztelettel:
Tóth Anna
