2010.05.03-tól
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Kislányomnak megvolt a fényképezkedés, 15 képet csináltak, amiből egy lett jó a lányom szerint, pedig szerintem majdnem mind jó. Ki is választottuk, és 17-én lesznek készen. Újabb plusz költségek jöttek sajnos, amire igazán nem volt szükségünk, mert sajnos továbbra is a számlák és a tartozások nőnek. Kölcsön kell kérünk ahhoz, hogy egész hónapban létezzünk és így mikor férjem megkapja a fizetést, visszaadjuk és nem marad semmink. Most mennek a lányok kirándulni ebben a hónapban és az osztálypénz elmaradást is rendeznünk kell. Fogalmam sincs, miből fogjuk, nagyon el vagyok keseredve. Úgy néz ki, mintha ebből sohasem lábalnánk ki. Nagyon sokat esett az eső erre mifelénk, pedig már nem kéne, mert a kert elég gazossá vált. Nagyon kellene a száraz idő. Sajnos a testvérem válófélben van, és pont tegnap volt a férjem segíteni a költözködésben. Úgy sajnáltam, van neki egy három éves kislánya és a testvérem is és a kislány is sírt, együtt éreztem velük. Nem könnyű, mikor valakik között ekkora szeretet van. Most odaköltözött ideiglenesen anyukámhoz, remélem majd csak túl lesz rajta. Anyukám is nagyon nem jól érezte magát a múlt héten, nagyon oda van szegénykém. Kisebbik öcsémnek nem javult a betegsége még, de nagyon reménykedünk, hogy meggyógyul. Férjemnek jobban van a háta, ennek viszont nagyon örülök. A napjaink gondokkal telnek és ez minden napra érvényes, hogy miért van ez így? Nagyon sokat sírtam a múlt héten mindenért, tudom mi is hibáztunk dolgokban, elismerem, de ki nem hibázik? Ha lehetne mindent újrakezdeni, mindent másképp csinálnék, annyira fáj, hogy ilyen sorsra jutottunk és még ki tudja hova jutunk! A lányok is nagyon érzik a pénztelenséget, de nem mondhatok rájuk semmit. Néha vannak gondok ebből, de azért megértik, még ha nehezen is. Most már befejezném levelem, mert kifogytam a szavakból.
Üdv:
Vincze Zoltánné
