Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Újra egy olyan hét áll mögöttünk, amikor nem történt túl sok dolog. Hétfőn telefonált a behajtó cég képviselője, újabb fizetési határidőt kaptam. Július 23-ig esedékes a húszezer forintot befizetni, persze most sem mertem semmit ígérni, mert mire is?!
Rengeteg fizetnivaló lesz augusztusban, és a nagyfiunk még munka nélkül van. Egy másik fejvadász céghez is elküldtük az önéletrajzokat, és felhívtam telefonon egy céget is, innen is várjuk a visszajelzést. Kedden van visszarendelve a munkaügyi központba, most fogják kiállítani a kiskönyvét.
A hirtelen jött nagy meleg miatt nem járnak a szőlőbe, így nekem sincs plusz keresetem. A két gyereknek feltétlenül cipőt kellene venni, Miklós szinte az összes nadrágját kinőtte, mióta edz, de olyan kevés az összjövedelmünk, hogy mire mindent kinyögök, soha nem futja ki az összes csekket - gyakorlatilag egy forintom sem marad. Hála az Önök segítségének, kétszer tudok nagybevásárlást csinálni, de még nem tudtam megszabadulni a bolti hiteltől, így hónapról hónapra ide is tartozunk.
Fogalmam sincs, miből lesz tüzelőnk, és nyugtatgathatom magam azzal, hogy ezzel még ráérek foglalkozni, meg hogy addigra úgyis lesz munkája a gyereknek, de tudom, hogy sajnos ez nem így van! Itt Észak-Magyarországon sokkal nehezebb minden, és ha nincs szülői háttér, meg sok segítőkész ismerős, akkor vége.
Üdvözlettel:
A Dózsa család
