Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Kisfiammal- életében először- sikerült elmennünk nyaralni. Nehezen szántam rá magam, de nem bántam meg! Ismerősök rábeszélésének engedtem, és nagyon jól tettem.
Kisfiam 6 éves, és még soha nem tudtam elvinni nyaralni. Na persze nem luxusnyaralásra kell gondolni- tóparton voltunk sátorozni.
A fiúk horgásztak (horgásztó partján voltunk), minden napra napijegyet kellett váltaniuk a peca miatt. Ennek az volt a nagy előnye számunkra, hogy sem a sátorhelyért, sem a vízhasználatért nem kellett fizetnünk. Gyakorlatilag csak élelmiszerre költöttünk, amit itthon is meg kellett volna tenni.
Kisfiam nagyon jól érezte magát, haza sem akart jönni. Volt több közel azonos korú gyerek, összebarátkoztak, és egész nap játszottak. És persze óriási élmény volt az esti tábortűz, a sátorban való alvás.
Néhány napja jöttünk haza, de még mindig a mosással, vasalással, pakolással vagyok elfoglalva, mert hát készültem, a nyári ruhák mellett előkerültek az őszi-téli ruhák is. Az éjszakák azért hűvösek voltak, fel kellett öltözni. Mióta hazajöttünk, készülünk az iskolába (igaz, még csak elméleti szinten).
Most kezdi az 1. osztályt a kisfiam. Nagyon nagy lázban ég, hogy iskolás lesz. Gyűjtögetjük a szórólapokat, nézegetjük, mi, hol, mennyibe kerül. Egyedül talán az iskolatáskára nem lesz gondunk, egy kolléganőmtől fogjuk kapni.
Most be is fejezem az írást, mert a gyerek ki akarja szedni a tollat a kezemből –menne ki bicajozni.
Tisztelettel:
Tóth Anna
