Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Hűvös lett az idő, sok eső esett, de még nagyon sok munka van a kertben, a betakarításban.
A héten volt a születésnapom a gyerekek nagyon készültek rá, számolgatták a pénzüket, és tervezgettek, végül egy cserép virágot, egy Krotont kaptam, és illatos gyertyát. Azaz igazság, hogy nagyon megörültem neki, olyan jó ajándékot kapni, és élvezni, hogy szeretnek. A cserepes virágot meg egyébként is nagyon szeretem.
Azon a napon vendégség is volt nálunk, az Öcsém Anyósáék jöttek el. Igaz, Ők véletlenül választották ezt a napot, de akkor is, jó volt együtt lenni velük. Sütöttem sajtos pogácsát, almás sütit, és töltött káposzta volt az ebéd.
Egy ismerőstől kaptunk kiskutyát és cicát, ezért jöttek el, elvinni az állatokat. Most költöztek családi házba, és úgy gondolták, hogy ez nekik is jó, ha van. Szegény kutyuska nagyon bátortalan volt, fél az emberektől, mert a régi gazdája nagyon megverte. Már hozzánk szokott, az igaz, hogy megsimogatni még nem lehetett, de legalább elfogadta a kezemből az ennivalót. Már mondják az új tulajdonosok is, hogy ott náluk is nagyon fél még, de napról napra barátságosabb lesz, és közelebb jön hozzájuk. Nem tudom megérteni azt az embert, aki megveri az állatot. Tanítási szándékkal persze én is "rákoppintok" a kiskutyusunk orrára, ha megrágja a papucsot, vagy éppen a lábam alá megy, és majd elesek benne, de ez teljesen más. Pedig annak az embernek is van éppen elég gondja, aki verte az állatot (alkoholista) vagy talán éppen ezért tesz ilyet, tehetetlen dühében, vagy mámoros állapotában.
Más. Járok napszámba dolgozni, van, hogy egy héten 2-3 alkalommal is megyek almát szedni. Nem könnyű munka, de ez van, és ennek is örülök, mert nem egyszerű reggel 7-től 5-ig hulló almát szedni. A férfiak lerázzák a fáról az almát és elviszik a tele vödröket, mi nők, meg szedjük, és szedjük egész nap. Van, aki guggolva, van aki letérdel, van aki hajol. Lehet ez így leírva olyan semmiségnek tűnik, de azt hiszem aki csinálta már, az tudja, hogy milyen.
Sokat beszélgetünk róla, hogy olyan rossz dolog, olyan gyönyörű almát leráznak és lé-almának adják el, pedig csodaszép nagyok, és jó fajtájú, jó ízű, és mégsem tudja a tulajdonos eladni "ládás almaként". Állítólag nincs rá kereslet, inkább odaadja 18 Ft-ért kilónként a finom ***********i almát, és behozzák a külföldi silány minőséget jó drágán. De mint minden ez is üzlet, nem tudjuk, hogy mi, és hogyan irányítja a piacot.
Önkormányzati választás lesz. Beindult a kampány. Teljesen meglepődtem, hogy a törvény lehetőséget ad arra is, hogy bárki jelölheti magát az én településemen is. Ez egy ***********i kis falu, ahol élek, és egy **********i lakhelyű férfi itt jelöltette magát polgármesternek. Semmilyen kapcsolata nincs a faluval. Nincsenek itt rokonai, ismerősei, állítólag a térképről nézte ki a falut. Azt, hogy hogyan szerezte meg a kopogtató cédulát, azt inkább nem írom le…
Az biztos, hogy változtatnék ezen a törvényen, szerintem legalább annyi kikötés kellene, hogy helybeli lakos legyen. De mindegy, nem az én tisztem ezeket a dolgokat megítélni. A cifra csak az lenne, ha mégis megnyerné a választás, mert ugye, mint tudjuk, van aminek hatalma van, és a szegény világban sok ember akár minimális összegért is eladja azt amilye van, jelen esetben a szavazatát... De nem politizálok már, csak nekem érdekes és sajnos elszomorító dolog ez!
A kertemben is nagyon sok a munka, betakarítottuk a babot, már csak egyfajta van, aminek száradnia kell. Uborka már nincs, elszáradt, a paradicsom is csak annyit terem már, amit reggelire elfogyasztunk. A paprika nagyon szép lett, azok a hatalmas pritaminpaprikák is beérnek szép pirosra. Kedvező volt az időjárás neki. Az őszibarack az sajnos elrohadt már a fán. Olyan keveset tudtunk belőle enni, befőzni meg csak pár üveggel. Gyönyörű lett a sárgarépa is, csak az eső miatt szétcsattant, és így nem lesz tartós. Káposzta, karalábé a téli még most nő igazán. Szőlő is kevés van, és sok a rohadt benne. A krumpli még a földben van. A sok eső miatt várok még, hogy kiszáradjon a föld egy kicsit, és aztán kiszedjük, hogy ne legyen sáros, és ne úgy tegyük el a pincébe.
A gyerekek iskolába járnak, lassan belerázódnak a mindennapokba. A lányomnak már az első napokban is sok volt a házi feladata. Megcsinálja a szorgalmi feladatokat is. Ismét kitűnő szeretne lenni. A fiam az nem igazán remekel a suliban. Őt nem érdekli a tanulás. Minden mással elbíbelődik, csak tanulni ne kellene. Most a kedvenc időtöltése, hogy lovagolni jár egy barátjánál. Nekik van lovuk, és ezzel töltik a délutánt. Persze azok után, hogy elvégzi a feladatait, megeteti az állatokat, és megcsinálja a leckéjét.
Sajnos a nyuszikat el kellett pusztítani, megcsípte a szúnyog őket, és csak szenvedtek szegények. Három volt, amit eltemettünk. De csirkénk még van bőven, pedig töltjük a fagyasztót, sokszor elgondolkodom rajta, hogy nagyon sokba kerül, de hát szeretjük a házi csirkét, nagyon finom leves és minden készíthető belőle, nem mondom, hogy nem adunk neki tápot, de igyekszünk minél kevesebbet adni nekik, és vágás előtt már csak kukoricát kapnak.
Szóval élünk, dolgozunk, tesszük, amit úgy érezzük, meg kell tennünk.
Most vasárnap is voltam templomban. Valahogy nem érzem jól magam, ha valami miatt nem tudok elmenni. Annyira szükségem van a feltöltődésre, és nekem most ez jelenti a megnyugvást, a vigaszt, és a reményt.
Tudom, hogy ez a dolgom, nevelni a gyermekeimet, és ápolni beteg Édesanyámat, és tenni a dolgomat, de olyan nagyon jó lenne, egy kicsit másként is élni néha.
Színesítjük a napjainkat, hogy elmegyünk kirándulni a gyerekekkel a határba. Bicajozunk kicsit, meglessük az állatokat, gyönyörködünk a fákban, amik roskadoznak a terméstől, hallgatjuk a madárdalt. Élvezzük az ősz színeit, a napsütést, aminek már nincs akkora ereje. Remélem, a sok nélkülözés és a sok "nem" mellett azért széppé tudom tenni a gyermekeim életét.
Elbúcsúzom, ma nincs munka, de délután utazunk a megyeszékhelyre mammográfiás vizsgálatra, most kaptunk új időpontot, mert a múltkor (júniusban) elromlott a gép. Csütörtökön pedig véradás lesz. Azon a napon remélem nem lesz munka, vagyis azt mondta a tulajdonos, hogy nem lesz almaszedés, így el tudok menni vért adni. Ritka a vércsoportom, és egyébként is rendszeres véradó vagyok.
Legyen mindenkinek csodaszép a napja, a hete. Történjen minden a lehető legjobban, köszönöm, hogy az értékes időből én is kaptam pár percet, míg elolvasták ezt a bejegyzést.
Üdvözlettel:
Juhászné Mária
