Napló
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Lassan beköszönt az ősz, a reggelek hűvösek, de még a nappalok melegek. Közel 30 fok volt a héten, így sikerült kiásni a kertben a krumplit. Kemény volt a föld, de már az ideje eljött, hogy kiássuk, mert nincs szára, és nem fejlődik. Ha rájön egy esős idő, még meg is rohad. Így sincsen annyi amennyi tavaly volt. Kicsi a krumpli, és kevés. No, de mindig annyival kell beérni, amennyi van. Talán a tél közepéig elég lesz. Bence sokat segített, én ástam, Ő szedte össze, most nem kellett válogatni, mert mind kicsi volt. Bizony, amikor ránézek a kertre a sírás késztet. Nincs paradicsom, mert lerohadt az esőtől, nincs uborka, mert elszáradt, a babot elvitte a víz, és a sok eső tönkre tette. A zöldség sem az igazi. Így is nehéz az élet, akkor még, ha mindezt a boltból kell megvenni, mi lesz velünk? Mindig volt annyi, hogy az újig kitartott, sőt krumplit még adtam is el, ami felesleg volt. Ez is nagy segítség lett volna. De a mostani időjárás mindent tönkre tett. Ezt kell elfogadni, itt nem mi döntünk, hanem fent az égiek. Hiszek benne, hogy a jövő év, legalább termésben jobb lesz. A dolgok már így is tornyosulnak, a héten már kaptunk felszólítást, hogy fizessük be a házrészletet, mert el vagyunk maradva. A barátnőm segített, hogy befizessük, Ő adott kölcsönt. Bizony neki is vissza kell adni, ha nem is azonnal. Nem tudom, mi lenne velünk, ha nem lennének ilyen jó barátaink. Pedig ők se gazdagok, de ha tudnak, akkor segítenek, olyan jók hozzánk. Próbálom sokszor titkolni, ha gondjaink vannak, de húszévnyi barátság után annyira ismernek, hogy nem tudom eltitkolni. Mindig azt kérdezik, hogy nem bízol bennünk, miért nem mondod el, ha tudunk, segítünk. És most is segítettek, olyan jó szívvel. És én ezt sohasem fogom tudni meghálálni, hogy ilyen jók hozzánk. Önöknek, az Alapítványnak és a Támogatóknak sem tudom elégszer megköszönni, hogy segítettek nekünk, amiért ilyen jók hozzánk, és élelmet vásárolhatok a fiamnak, olyan dolgokat, amiket azelőtt nem evett, mert nem jutott rá. Most boldog és nem beteg, erős kisfiú. Köszönöm!
Köszönettel:
Szécsiné Erika
