Napló
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A hónap végén bizony még a levél feladása is gondot jelent, ezért elnézést kérek Önöktől, ha nem ér idejébe el a levél. Pedig én minden héten szorgalmasan írom a naplót. Sajnos a héten nagyon fájt a hátam, így több, mint két napig feküdtem, sehová ki sem mozdultam, így teltek a napok. Bencémnek megkezdődött az iskola, becsengettek szerdán. A kicsikém nyolcadikos lett. Itt az utolsó év, ami nemcsak neki, hanem nekem is kemény lesz, hiszen most dönti el, hogy melyik iskolába megy. Többször beszélgettünk róla, először mindenképpen a gimnáziumot szeretné kijárni, de nem tudjuk melyikbe menjen, azt majd még eldönti. Aztán ha bírom még erővel, energiával, és nem utolsó sorban pénzzel, akkor főiskola, vagy egyetem. De ez még odébb van. Ő is nagyon szeretné, ha egyetemet végezhetne, én pedig egyszerűen boldog lennék, ha az én kicsikém egy tanult ember lenne. Neki nem lennének anyagi gondjai, és talán egyszer felemelkedne ebből a szegénységből. Itt vagyok érettségivel, szakmával (könyvtáros, előadó) és mégse tudok munkát találni. Nem kellek, mert öreg vagyok. Bizony már elmúltam negyven, és még falusi is, így nehéz a munkalehetőség. Ezért szeretném, ha Bence továbbtanulna az egyetemen, hogy neki ne kelljen nélkülöznie, ne kelljen napról-napra élni. Bizony a mai világban egy érettségi nem sokat számít, ahhoz még főiskola, vagy egyetem is kell. A kicsikém jól tanul fiú létére, büszke is vagyok rá. Egyszer talán majd Ő is segíthet rászorult gyerekeken, családokon, mint ahogyan rajta is segítettek a támogatók, és az Alapítvány. Nem tudom elégszer megköszönni segítségüket, és köszönetet mondani, mind a támogatóknak, mind az Alapítványnak. Köszönöm a kisfiam nevében is! Mindenkinek jó munkát, jó egészséget és az Isten áldja meg a jóságukért!
Tisztelettel:
Szécsi Erika
