Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A folyamatosan szakadó eső sajnos sem a kedélyállapotunknak, sem a szabadban végzendő munkáknak nem kedvez. A héten délelőttös műszakban dolgoztam, minden reggel zuhogó esőben rohantam munkába, hogy minél kevésbé ázzon át a cipőm. Nem nagyon válogathatok lábbelik terén, minden cipőm beázik, és olyankor egész nap úgy kell dolgoznom. A délelőttös műszak annyiban tér el a délutánostól, hogy a takarításon kívül még postázni is kell, így van olyan nap, hogy háromszor is le kell menni hol a postára, hol a Polgármesteri Hivatalba, mindegy hogy esik, vagy fúj!
A hét eleje viszonylagos nyugalomban telt, szerdán este a nagyfiam egyik volt osztálytársa üzent, hogy az egyik ********i munkahelyen van felvétel, vigyen önéletrajzot, amilyen hamar csak tud. Másnap reggel, ahogy beért a főnököm dolgozni, az volt az első, hogy megkértem, nyomtasson ki egy friss önéletrajzot, utána telefonáltam anyósomnak, hogy segítsen ki bennünket útiköltséggel. Sikerült a gyereknek bevinni a dokumentumokat, most már arra várunk, hogy visszajelezzenek.
Csütörtökön megkeresett telefonon az a néni, akivel régebben jártam a szőlőbe szüretelni. Munkát ajánlott a hétvégére, de ahogy ez már lenni szokott, mire péntek délután hazaértem munkából, már várt az üzenet, hogy lefújva a hétvégi meló, áttették a következő hétre. Ez ugye engem egyáltalán nem vigasztalt, hisz én hétköznap dolgozom, így számomra tárgytalan. Kérdezte a néni, hogy nem tudok-e szabadságot kérni, de sajnos már nem adnak ebben az évben többet, mert nálunk figyelembe kell venni az év végi iskola szüneteket. Végül is úgy alakult, hogy hétfőtől helyettem a fiam megy szüretelni, napi 3500 forintot fizetnek. Ha kitart a munka, én csak hétvégén mehetnék.
Tisztelettel:
A Dózsa család
