Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Szeretnék elnézést kérni, hogy kicsit elmaradtam, csak összejöttek a dolgaim. Tudom mindenkinek nehéz az élete, és mégis időt szakít, hogy a kötelezettségeinek eleget tegyen. Nekem ez most nem teljesen sikerült, de most pótolom!
Talán annyi a mentségem, hogy mostanában jó dolgok történnek velem. Már egy ideje járok napszámba almát szedni, nagyon keservesen szoktam meg ezt a nehéz fizikai munkát. Tudom, sokan úgy gondolják, hogy nem nehéz munka az. Szerintem, mielőtt kimondja valaki a rosszalló kritikát, talán gondolkozzon el rajta, hogy milyen egész nap a fa alatt négykézláb csúszkálva dobálni vödörbe az almát. Reggel 7-kor kezdünk, és délután 5-ig vagyunk, van fél óra ebédidőnk, és erre az időre kapunk 3.500 Ft-ot, kicsik a fák viszonylag, vagy én vagyok túl nagy, de alig férek be alá sokszor. A gazda a metszéskor nem vágja, vagy vágatja le az ágakat, hogy legyen több termés, ez is nehezíti a munkánkat. Naponta megszedünk négyen, három pótkocsi almát, szóval kapkodjuk a kezünket egész nap rendesen. Az is igaz, ha nem így lenne, a gazda már nem is hívna másnap dolgozni. Szóval, ha az időjárás is engedi, de mostanában ritka nap volt, hogy nem áztunk el, almát szedünk. Egyik nap karfiolt is vágtunk, és lassan megkezdődik a krumpli válogatás is. Remélem, ezekre a munkákra is fognak hívni. Nagyon nagy szükségünk van a pénzre.
Esténként legtöbbször elaludtam ülve, bár igyekeztem korán lefeküdni is. A gyerekeim csodálatosan viselkednek velem, ellátják az állatokat, bevásárolnak, főznek is. Bár Édesanyám felügyelete mellett, de nagyon büszke vagyok rájuk, és örülök, hogy ilyenek. Napközben is sokszor ez ad erőt a munkához, hogy értük, nekik jobb legyen.
Sajnos már második hete, hogy nem tudtam a templomba sem elmenni. Nagyon hiányzik, de akárhogy igyekeztem nem jutottam el.
Itthon a kertben is nagyon sok munka lenne, hétvégén kiszedtük a krumplit, most ki van terítve száradni, mert nagyon sáros. Még meg kell válogatni, nagyon szép termésünk lett, legalább erre nem lesz gondunk. Bár az is igaz, hogy nagyon sokat dolgoztunk vele a nyáron, de ilyen ez a falusi élet. Mindennel nagyon sok munka van. Sokszor elgondolkodom, hogy sok gyerek azt sem tudja, hogy hol terem a krumpli és milyen sok vele a munka, bár ők biztosan mást tudnak jobban, hisz minden gyerek egy csoda, egy varázslat.
Elköszönök, most ennyire futotta az erőmből. Legyen mindenkinek csodaszép a napja, és az élete alakuljon a lehető legjobban!
Üdvözletem, és baráti ölelésemet küldöm minden kedves olvasómnak:
Juhászné Mária
