Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A Magyar Posta útjai kifürkészhetetlenek…
Tegnap visszakaptam a leveleimet „címzett ismeretlen” felirattal. Ezért most inkább néhány mondatban leírom, mi foglalkoztatott ez idő tájt. Természetesen az iskolakezdés. Kisfiam most lett első osztályos. Elgondolkodtató, hogy milyen sebességgel rohan az idő.
Ha belegondolok, olyan mintha nemrég szültem volna –pedig már 6,5 év eltelt azóta.
Szerencsére az iskolakezdés akadálymentes volt (az anyagiakat leszámítva), kisfiam már nagyon várta, hogy sulis legyen. Szeret iskolába járni (remélem ez így is fog maradni), nagyon aranyos tanító nénihez került – ez már fél siker! Minden nap örömmel újságolja, hogy mit tanultak, van már sok piros pontja, de egy fekete is becsúszott- természetesen magatartásból.
Ha ismerősök nem segítenek, nem is tudom, hogy oldottam volna meg az anyagi részét. Így is ráment „ingem-gatyám”, pedig a nagyobb dolgokat ajándékba kaptuk.
Kaptunk íróasztalt, széket, nagyon jó állapotú iskolatáskát.
Kisfiam egyedül jön-megy a suliba. Én sokkal hosszabbra terveztem az iskolába való kísérgetést, de Manókám kikönyörögte, hogy hadd járjon egyedül, mert Ő már nagyfiú. Engedtem, mert közel van az iskola, és úttesten nem kell átmenni. Boldoggá tesz a tudat, hogy ilyen „bátor”, korához képest önálló gyereket sikerült nevelnem. Ez nagy segítség nekem a munkám mellett.
Az elmúlt időszakban volt egy kis egészségügyi problémám, néhány napot kórházban töltöttem, de szerencsére semmi komoly. Szeretnék valami otthon végezhető munkát találni –néha az egyik barátnőmnél szoktam bújni a netet, de sajnos nem sikerült semmit. Tele vannak az oldalak olyan hirdetésekkel, amelyek mögött nincs tartalom, valós munka, hanem arról szól az egész, hogy vegyük el a szerencsétlen emberek utolsó forintjait is!
Felháborító!
Most néztem az órára, be kell fejeznem az írást, mert nem lesz kész az ebéd, mire hazatér a kisfiam.
Tisztelettel:
Tóth Anna