Napló
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Sokszor ott tartok, hogy feladom, mert nem sikerül semmi. Most valahogy ez az időszak van. Nem sikerült bejutnom a tanfolyamra, már 10.04-én elindult, és én nem mehettem, mert nem vagyok RÁT-os. Szóval semmi esélyem sehol, mert utánam nem jár állami támogatás. Sírtam sokat miatta, de most már belenyugodtam, valami szándéka van velem fent a jó Istennek, hogy nem jutottam be. Talán kapok valami állást. Most ebbe bizakodok, így bíztatom magam, mert ha nem bíznék bizony, már régen feladtam volna ezt a rongyos életet. Ruhánk még mindig nincsen, Bencét három pulóverben engedem reggel, mert olyan hideg van. Itt a környéken nem kérhetek, mert akkor Bencét kinevetik, kicsúfolják, hogy kinek a ruhájában jár. Kicsi a falu, és irigyek az emberek, minden kis dolgon napokig csámcsognak, és Bencét ennek nem teszem ki. Sajnos nem segített senki, így nincs is semmink.
Nekem a cipőm olyan, hogy folyik bele a víz, és a talpát csak a pillanatragasztó tartja. Annyi ragasztót rákentem, hogy egy ócska cipőt vehettem volna rajta. De egyszerre nincs még használt cipőre se pénzünk. A napokban megvolt az éves villanyóra olvasás, tudom, hogy sok lesz, már előre félek, mert van elmaradásom. Most is nappal nem fűtök, csak este, ha Bence hazajön olyan ½ 4 körül, akkor megy a hősugárzó, és este összeszedek holmi gallyat az udvaron, a kertben, és így fürdik melegben. Tüzelőre még nem jutott, és nem is tudom, mi lesz, hiszen hitelt-hitel hátára halmozunk, a rossz anyagi körülmények miatt. Munka sehol, se almaszedés, oda se kell annyi ember, mint tavaly, mert nincs termés. Mihez fogjon az ember? Valamelyik nap elmentem kukoricát mezgerelni, kb. 10-15 km-t gyalogoltam, és úgy összeszedtem egy zsákkal, biciklivel hazatoltam. Legalább a tyúkoknak legyen enni. Még megyek valamelyik nap, had legyen, és egy kicsit elfeledem a gondokat. Köszönjük! Megérkezett a támogatás, Bence örült, mert így ehetett ismét húst!
Tisztelettel:
Szécsiné Erika
