Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Mostanában kicsit többet gondolkodom a kelleténél. Tele vagyok sok-sok kérdéssel és a válasz valahogy késik... Hogy miről gondolkodom? Az életről, a sorsról, a miértekről és hogyanokról, tudom, hogy felesleges dolgok, de akkor is ez foglalkoztat.
Nagyon hosszú az a reggeli két óra, míg az újságokat kézbesítem. Már megszoktam, hogy hová kell raknom újságot, és szinte automatikusan végzem a munkámat. Az utca kihalt, sehol egy lélek, a kutyák ugatnak, én pedig tekerem a biciklimet és gondolkodom. Minden eszembe jut, miért kell ezt nekem csinálni, miért nem valami mást, számvetést teszek az életemről is, hol tartok, mik a terveim, mit szeretnék.
Annyi nehéz sors van a világon, és vajon miért? Néha elég egy rossz döntés az ember életében, és visszafordíthatatlan dolgokat indít el, amiből nem lehet vagy nagyon nehéz kilábalni. Jó lenne, ha minél több ember akarna legalább ilyenkor segíteni a másikon. Aki megteheti annak eszébe sem jut, hogy bizony forog az élet, és bármikor kerülhet ő is nagyon nehéz helyzetbe, mert bizony nagyon nagy a jó Isten hatalma, ami nem volt még, az minden lehet.
De elég a gondolkodásból, írok inkább magunkról, volt a télapó, hozott apró dolgokat a csizmába, és azóta már szünet van az iskolában is, az utolsó napon volt a karácsonyi ünnepség, csodálatosan szép volt, megható és emelkedett.
Annyi szép vers és szerep volt, a gyerekek olyan átéléssel adták elő, öröm volt nézni őket. A "drámások" is előadtak egy darabot. Márton bácsi karácsonya volt a címe, a lányom is szerepelt benne, élveztem nagyon, velük együtt éltem át az egész történetet.
A fiamat elvitte a barátnőm magukhoz pár napra, majd csütörtökön fogja haza hozni, hogy a karácsonyt pénteken már együtt tölthessük, szeretetben, békességben.
Nagyon készülünk a karácsonyra, szenteste a templomba megyünk, ahol a lányom verset fog mondani, de ez a hét már Nagyhét, minden este van istentisztelet. A lányommal megyünk is rendszeresen, olyan jó este sétálni, miközben csikorog a hó a talpunk alatt. Ahogy gyalogolunk benne, fogjuk egymás kezét, és jókat nevetgélünk. Valahogy mindig van miről beszélgetni és nevetgélni. Nekem annyira jó érzés, hogy a lányom is eljön velem a templomba, és ott ül mellettem, sokszor eszembe jut, milyen volt mikor a Keresztanyámmal mentünk a templomba. (Ő volt, aki engem is magával vitt, és oda szoktatott a templomba) ahányszor leülök a padunkban, mindig eszembe jut, olyan mintha ott lenne Ő is, pedig már évek óta nincs velünk. Remélem, én is eszébe fogok majd jutni a lányomnak, ha már nem leszek…
Még nem teljesen tudom, hogy mi lesz a menü karácsonykor. Az biztos, hogy lesz bejgli, mi sütjük, diós és mákos is, szenteste nálunk a sült hús a hagyomány, és sütőtököt is sütünk mindig. Állítólag, aki ezt eszi, az gazdag lesz...
Első nap megyünk a templomba úrvacsorázni fogok. A fiam is eljön, Ő már gyakorolhatja ezt a kötelességét is, mert konfirmált. Második nap jönnek a Bátyámék és az Öcsémék ebédre, úgyhogy ez lesz az igazi karácsonyi ünneplés, mikor együtt a család. A Bátyámékkal él az Anyósa, az Öcsémék is elhozzák az Anyósékat, úgyhogy leszünk páran, de úgy vagyok vele, hogy szeretem, ha itt vannak ők is. Így teljes a család.
Ebéd előtt kimegyünk a temetőbe is, viszünk Apukámnak is fenyőágat, angyal-hajjal. Valamikor megígértük neki még életében, mikor a nagymamámék sírjához vittük együtt, neki is viszünk, ha már nem lesz velünk. Tudjátok olyan jó így együtt megállni a sírjánál, és gondolni rá, imádkozni, vagy csak úgy gondolkodni. Ki-ki hite és mentalítása szerint, hisz azért vagyunk, lettünk ilyenek, mert Ő ilyen volt, ezt láttuk, ez a természetes. A csontjainkba beivódott, és míg élünk, nekünk ez fontos, hisz CSALÁD vagyunk, a szó minden értelmében.
Sokszor azt érzem, azért is tudok újra és újra talpra állni, mert vannak nekem és vagyunk egymásnak.
Lehet, sokan azt gondolják, hogy nagyon sok pénzbe kerül a vendégség, valahogy úgy vagyok vele, hogy csirkét neveltünk, és a kertben is megtermett sok minden. És mindenki hoz valamit, én töltött káposztát készítek, az egyik sógornőm sütit hoz, a másik sógornőm francia és krumpli salátát a sültekhez, amit általában tepsiben sütünk meg. Míg beszélgetünk el is készül. Ital nincs, senki nem fogyaszt alkoholt, nem cigarettázik senki, ásványvíz és tea a gyerekeknek, hisz a hidegben az a legjobb ital.
De búcsúzom! Legyen mindenkinek a lehető legjobb a napja, a hete, az adventje. Mindenki hite szerint készüljön, egy idézetet olvastam, nem tudom kitől van: "Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg a hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, mi a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nem csak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és a varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Az ünnepben legyen valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és feltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben!"
Mindenkinek ezt kívánom szeretettel:
Juhászné Mária
