Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Jövő héten Budapestre kellene mennem a professzor úrhoz, vizsgálatra, de fogalmam sincs, hogy fogok tudni elmenni! A mindennapi megélhetésünk már a mélypont alján van, a napi dolgainkat már nem tudjuk megoldani!
Pedig a háziorvosom szerint igen fontos lenne, hogy el tudjak menni, mert ettől a vizsgálattól – gyógyszerbeállítástól- függ az életem hossztartama! Az autoimmun betegség igen komoly fázisában vagyok már, amikor az agyi problémáim miatt az eszméletvesztés is jelen van az életemben, a többi betegségem mellett! Páromnál elindult egy fogyás, ami alkatából kifolyólag jó, de egyébként nem! Most már hetente vannak rosszullétei, és már onnan is vér folyik, ahonnan „nem kellene”! Látszik rajta, hogy fél, ahogyan én is! És most még jött az a csapás is, amit az APEH-től kaptunk, hogy egy éven keresztül nekünk kell havi 16.000 forintot befizetni szja. miatt! Férjem volt munkáltatója hibázott, a vizsgálat még folyik a vállalat felé, de addig is fizetnünk kell! Teljesen eltemetnek az anyagi gondok! Lassan már ilyen fiatalon is oda jutunk ki, hogy már teljesen fölösleges élnünk is, hiszen a betegségeink mellett, amelyek mindkettőnknél krónikussá váltak, igen nehéz megpróbáltatásokat kell átvészelnünk! Régóta várjuk a csodát az életünkben, de úgy látszik, valamiért minket elkerül! Nem tudunk mi már hinni semmiben, csak abban, amit látunk! Tudom, bután hangzik, de annyi rossz tapasztalat után, már csakis így tudunk érezni, gondolkodni! Már csak arra kérjük a jó Istent, hogy adjon esélyt arra, hogy rendbe tegyük dolgainkat, aztán jöjjön, aminek jönnie kell, de még lenne dolgunk itt a földön is!
