Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Örömteli várakozással indult a hétfő, hisz felvételi tesztet írt a nagy fiam a Munkaügyi Központban. Elmondása szerint elég nehéz volt, a kérdéseknek köze sem volt a számítógépekhez, inkább logikai jellegű feladatokat kellett megoldani. Óriási túljelentkezés volt, pótszékeket és asztalokat vittek a terembe, hogy mindenkinek legyen ülőhelye.
Miklós már a hét elején köhécselt és folyt az orra, de nem lázasodott be, ezért elengedtem iskolába. Az osztályfőnöke tartott attól, hogy a 23-ai ünnepségre betegszik le, ugyanis most a 8. osztály készült műsorral a jeles nap alkalmából. Az én fiamnak elég sok szövege van, a tanár nénije szereti szerepeltetni. Csütörtökön fogászati szűrésük volt, Neki szépek, és egészségesek a fogacskái, a két kis szuvas tejfoga meg majd magától kihullik. Pénteken aztán csak elvittem a házi orvoshoz, kapott igazolást, és ha hétfőig sem lesz láza, mehet suliba. Pénteken történt még egy nagyon váratlan esemény, hívták a gyereket attól a cégtől, ahová az egyik volt osztály társával vitték be az önéletrajzot. 18-ra hívták állás interjúra, nagyon szorítunk, hogy jól menjenek a dolgok. Sok minden függ most ettől a lehetőségtől, talán megváltoztatja az életünket.
Annak nem örülök, hogy a gyerekemen múlik a boldogulásunk, de ha sikerül, azon leszek, hogy mindenkinek jobb legyen!
Egyébként a helyzetünk nem változott, minden hónapban van valami plusz, amit nem kalkulálok be, most pl. a ballagási költségeket kezdték el szedni. Talán még korainak tűnik, de csak 500 forintjával fizetjük havi szinten, pont azért, hogy ne legyen megterhelő egyszerre. Aztán úgy el fog repülni az idő, hogy észre sem vesszük, és itt lesz ennek a tanévnek is a vége, és a "kicsi" fiam is középiskolás lesz!
Tisztelettel:
A Dózsa család
