Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagyon cudar volt az idő reggel, esett az eső, mire hazaértem, teljesen vizes lettem, szó legszorosabb értelmében, még a bugyimat is le kellett cserélni, hiába volt rajtam az esőkabát, az csak egy ideig nem engedi át a vizet. De menni kell, az újságot mindenki szereti kora reggel elolvasni. És egyébként is ez a dolgom.
Fiamról remélem, ma már hazaengedik a Kórházból, csak délután megyek hozzá, és úgy, hogy haza is jön, beállították a gyógyszereit és tünetmentes is, remélem már semmi gond nem lesz vele. Lelkiismeret furdalásom van, mert szegény gyerek nem tudja magát hová tenni, azt érzi, hogy neki is kötelessége, hogy segítsen a megélhetésünkben, pedig neki ez nem a dolga még. Remélem, most kicsit rádöbben, és eszerint is fog élni ezután, egy fejlődő szervezetnek sokkal több pihenésre van szüksége, mint egy ilyen öreg csontnak, mint én is vagyok.
Egy barátommal tegnap beszélgettünk róla, hogy a történések óta kicsit más lettem, nem akarom, de akkor is ez van, megértem én az eszemmel, hogy nagyon sok a gondja, és a baja, és tehetetlen sok szempontból is, de akkor is, nem tudok a bőrömből kibújni. Érzékeny vagyok, és sok dolgot már másként látok, vagy tennék. Jó lecke volt ez arra nézve, hogy azért nem vagyunk egyformák, teljesen más a közeg, ahol élünk, és mások a lehetőségek is. És én kicsit előrébb járok a problémák megoldását tekintve, azt hiszem. Bár nekem nehezebb, mert kiskorú gyermekek is vannak az életemben, akiknek nem lehet azt mondani, hogy most nincs erre, vagy arra elég pénzünk, addig kell keresnem a megoldást, míg mindenre meglesz, ha szűkösen is. Aki egyedül él, tudom annak sem könnyebb, sőt lehet nehezebb is, mert a rezsi az annyi egy emberre is, mint akár háromra is (majdnem), de felelős vagyok a gyermekeimért, és sajnos csak egyedül.
Voltam tegnap templomban is, bár most szinte arra sem emlékszem, hogy miről beszélt a Lelkész Nő, teljesen el voltam foglalva a saját gondjaimmal, mindig ez az ige jutott az eszembe:"Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől, elég minden napnak a maga baja. Minden gondotokat az Úrra vessétek, mert neki gondja van reátok...". Ezeken az igéken gondolkodtam, teszem én a dolgom, de nem tudok egy csomó dolgot megoldani, hiába rágódom rajta, csak tolom magam előtt. De tudom megoldódik minden, csak most még nem látom a fától az erdőt. Pedig van mindennek vége is... és ELMÚLIK a sok rossz is... de a jó is.... Tudom ezek a gondolatok és ez a felfogás teljesen idegen azoknak, akik nem vallásosak, és gondolom csak üres szavaknak hatnak, de nekem egyfajta megnyugvást ad. Nem azt, hogy majd lesz valahogy, hanem azt, hogy előbb-utóbb rájövök arra a helyes útra, amelyen menni kell tovább.
Ma készítek egy kis rakott krumplit, mert maradt még leves tegnapról, és sütök egy piskótát, ezeket szereti a Fiam, és szeretném, hogy érezze, hogy fontos nagyon nekünk, és örülünk, hogy végre itthon van.
Holnap megyek a Lánykámmal fogszabályzásra, remélem minden rendben lesz!
A falunkban a Település Őrség nem alakult meg, kellő számú jelentkező sem volt, és pénz sem semmire, úgyhogy csak egy jó beszélgetés volt, de semmi nem változik. Szerintem ország szerte ilyen lehetetlen a helyzet. Sokat rontott ez az új kormány is a megélhetési lehetőségeken, hiába ígértek fűt-fát, semmi nem valósul meg, vagy ha mégis akkor nem egy ilyen súlyosan hátrányos kistérségben. Mi csak azt vesszük észre, hogy egy kiló kenyér
Ma találtam reggel egy dísztárcsát, haza is hoztam, már megvan az autóm első alkatrésze, szép lassan összerakom majd. Valaki elhagyta, és az út közepén volt. Felvettem, mert úgyis összetörik, ha áthajt rajta a következő autó.
De búcsúzom is! Legyen szép a napotok, és történjen minden a lehető legjobban a számotokra! Köszönöm, hogy értékes idejéből áldozott rám, aki elolvasta ezt a bejegyzésemet!
Üdvözlettel: Juhászné Mária
