Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nem kezdődött valami jól a hét, mert azt hinné az ember, hogy ebben a jó időben nem lehet megfázni, de pedig igen.
Kedden a kisfiammal, szerdán a lányommal kellett orvoshoz menni, torok gyulladás és fülgyulladás miatt.
Összejött a hétre, de azért maradt bőven energia, hogy a kislányom túl legyen a naponta ötszázszor megkérdezhesse, mi az , hogy Nő és Férfi.
Apukájuk ma jön haza kéthetente jár haza, már nagyon várják a gyerekek, remélhetőleg, jól ki is fogják használni, és sok időt töltenek vele. Legalább addig nyugodtan vissza tudom készíteni. És kicsit nézegethetem csendben a képet a falon, nem is vágyok többre.
Akartam a naplómban arról is írni, hogy nagyon jó érzés a biztonság, a tudat, hogy van, és marad is, ezt úgy gondolom, nem tudom eléggé megköszönni. Nagyon jó és furcsa, egyben.
Az én naplóm, nem lesz túl színes, sajnos a napok- hetek szinte a négy fal között telnek, de igyekszem mindent leírni.
Ahogy jön a meleg, és a nyári szünet, akkor végérvényesen be leszünk zárva, mert Janika a fejecskéje miatt nem lehet a napon.
Nehéz mindig kitalálni, mivel töltsük a napot, persze mindig, figyelembe véve Autista kislányom nehézségeit, mert nem lehet ám, bármit, bármikor csinálni…
Üdvözlettel:
Lencsés Jánosné
