Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagyon nehezen telt a hét, sokat dolgozgattam a kis és a nagy kertben.
A hétvégén rali volt, és nem tudtam pihenni. Álladóan fáradt vagyok, nem is tudom mi ez, talán öregszem minden bizonnyal. A gyerekek jól érezték magukat, hála az égnek, csak nekem nincsen segítségem semmiben. Szerintem rosszul neveltem a lányaimat. Férjem szokott segíteni nekem, és Anyák napján is az egyetlen fiamnak jutott eszébe elsőnek köszönteni engem. Drága kicsi fiam, rajongom érte, de meg is érdemli, hogy imádjam. Most már lassan itt van Móni lányom ballagója, és nem tudom, hogyan fogom megoldani. Miből veszek neki ünneplőt, csokrot, neki és a tanárának? Hogyan öltözünk fel, mikor nekem még egy normális ruhám sincsen, sem cipőm. De lényegtelen, mert a gyerekeknek kellene most vásárolnom cipőket, nadrágot, mert már elfeselnek a cuccaik. Hát röviden ennyi minden történt. Reggelente fejfájással ébredek, de ez van, sajnos munka nincsen.
Üdvözlettel: a Révész család
