Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A hét közepétől a gyerekek már tanszert alig hordtak az iskolába, szinte csak játszani szórakozni jártak. Pénteken évzáró ünnepségre indultak, szépen, ünnepélyesen, de mégis nyárias öltözetben, mert nagyon meleg volt. Hazaérkeztükkor rögtön az éves eredményüket vettem a kezembe, izgatottan olvastam. Mindkét gyermekemnek lett sajnos főtantárgyakból hármasa, átlagot nem számoltam. Szerintem többre lennének képesek, ha kicsit jobban odafigyelnének a tanulásra.
Szombaton barátnőm fiának ballagási ünnepségére voltunk hivatalosak. Felajánlottam, hogy segítek az előkészületekben, így a pénteki napom süteménykészítéssel telt. Mindkettőnk családja szereti a kókusztekercset és az islert, ezért erre esett a választás. Én magára az ünnepségre nem mentem, maradtam ott náluk segédkezni húst sütni, tálalni, előkészíteni mindent, hogy mire a vendégek megérkeznek, minden a helyére kerüljön. Párom lett a fotós az ünnepségen. Reggel kioktattam, mit hogyan csináljon, nagyon jó képeket készített! A gyerekek nagyon jól érezték magukat, mindhárman találtak maguknak korban és érdeklődési körben egyező játszó-beszélgető partnert. Finom volt az ebéd, a sok süti (nem csak én sütöttem barátnőm is). Jó volt a kellemes társaság, nagyokat nevettünk, sztorizgattunk a régi időkről.
Sűrűbben lehetne ilyen ünnep mikor az ember jól tudja magát érezni, feledni a hétköznapok problémáit.
Üdvözlettel:
Varga Jánosné
