Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ezen a héten vendég gyerekeink voltak, így próbáltam mindenben a sajátjaim és az Ő kedvükben járni. Megkapták a nagyszobát, ott kényelmesen elfértek mind az öten. Este sokáig tévézhettek és minden nap csináltam nekik valami finomat, amit tudom, a gyerekek kedvelnek. Pénteken menniük kellett haza, Edinám nagyon sajnálta, hogy elment a kis barátnője. Sajnos igen, vége a nyárnak, bár időjárásunkban még nem érezzük de elmúlt augusztus 20-a. Kezdődik az iskola, készülni kell rá, vissza kell szokni az időben lefekvéshez is.
Sajnálom, hogy az idén sem tudtam Őket sehová vinni, szegények Ők nem tudják, milyen a Balatonon, akár egy napot eltölteni, nem hogy nyaralni. Reménykedem benne, hogy talán leszünk egyszer mi is olyan anyagi helyzetben, hogy elmenjünk nyaralni, vagy akár az állatkertbe nézelődni.
Félek a téltől, fűteni kell, nem tudtam félretenni fára, félretenni... egyik hónaptól a másikig nem jövünk ki! Úgy lesz a kis szobában fűtés, hogy anyósom nevére kaptunk áruhitelre egy kis kályhát, mert a régi, ami volt az már csak a füstöt nyomta kifelé, meleget nem adott. Igaz fizetnünk kell rá két évet, de legalább nyugodtan alszom el este, tudom, nem fáznak a gyerekek. Feltéve, ha tudok vásárolni méreg drágán fát.
Mosógépem azóta sincs, most még nincs gond, kicsöpögnek a ruhák, de mire bejön az esős idő, meg kell oldanom, hogy legyen.
Elnézést, hogy naplóm tele van keserűséggel, köszönöm az Alapítványnak, és természetesen a támogatóinknak, hogy segítenek nekünk!
Üdvözlettel:
Varga Jánosné
