Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Elkezdődött az iskola, végre! A gyerekek nagy izgalommal várták az évnyitót, és, hogy találkozzanak az osztálytársakkal.
Dettike is ovis, már megengedték, hogy bent ebédeljen, mert mondtam, hogy már nagyon sok mindent megeszik, és nem kell pépesíteni, nem fuldoklik az ételtől. Egy-egy kérődzés előfordul, de nem számottevő. Szeretne már bent aludni, és hát ahhoz, kell, hogy lássák mindent elfogyaszt, és jól is lakik. Egy újabb lépcsőfok az életében, és a fejlesztésében.
Nagyon örülök, mert ha kicsi léptekkel, de csak haladunk. Volt egy eset az oviban, ami nagyon elgondolkoztató:
Mentem Dettikéért, és sírva fogadott, hogy a ˝kicsinyeit˝ a Pistike kidobta a kerítésen, nagy sokára kiderült, hogy egy nagy falevél és három kicsi.
Ezek alkották a kis családot, de szerencsére sikerült megtalálni, az óvó néni azt mondta ki tudja mi jár a fejében.
Aztán itthon beszélgettünk, hogy mit is jelent neki a falevél család, elmondta, hogy a földön találta a leveleket közel egymáshoz, és megérintette őket, és érezte, hogy hidegek, Ő csak meg akarta melegíteni őket, nagyon sajnálta, hogy leestek a fáról.
Na ez a kérdés! A mai világban, mi az elfogadott viselkedési forma?
-Ha egy gyermek egy bottal ver egy élő fát?
-Vagy aki sajnálja, vagy éppen sírva fakad ennek a látványától?
Mik a normák? Szerintem mi döntjük el, és lehetséges sokszor a norma nem is olyan normális!
Tisztelettel:
Lencsés Jánosné
