Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nyugodt, jó hetünk volt, és gyorsan el is telt. Dettike volt a farmos kiránduláson, nagyon élvezte. Nagy beszámolót tartott itthon, és utána le is festette.
Ma voltunk a Pszichológusnál, ügyes volt, sokat beszélgetett és türelmesen várt, lehet, hogy lassan elhagyhatjuk a nyugtatót.
Nagyon örülök ennek. Janika viszonylag jól van, de jön a front, ezt már nem annyira kedveljük. Volt egy reggelünk a héten, hogy nagyon rosszul érezte magát, ilyenkor azt mondja olyan, mintha egy burokban lenne, nem érez semmit, és nem gondol semmire, mert képtelen rá.
Ezt az érzést nem szereti, Én sem, mert csak bámul maga elé, és olyan mintha magában szenvedne. Szomorú, mert nem tudok neki segíteni!
Átölelem, és azt gondolom, bárcsak fel ajánlhatnék valamit, vagy akár mindent magamból, hogy Ő meggyógyuljon!
Várjuk, mikor mehetünk végre a műtétre, várólista elején vagyunk, azt mondják nagyon drága műtét, de könyörgöm menyit ér egy gyermek élet?
Tudom, hogy nagyon félnek az orvosok tőle, de egyességet kötöttem azzal, aki mindent lát és mindent hall, tartsa meg nekem, és én a hátamon is elhordom, életem végéig is ha kell, csak érezhessem a melegét és az illatát! Nem önzésből, de minden porcikámmal azon leszek, hogy Ő nagyon, de nagyon boldog legyen. Rettegésből áll az életem, éjszaka arra ébredek, hogy hallom, hogy hány és sír, de nem így van, csak a rettegés a hatalmába kerített. Rohanok a szobájába vagy a fürdőszobába, de Ő alszik, csak én nem.
Bocsánat, ha túl lelkizős, de...
Réka a héten jól volt, habár most büntiben van, mert megengedett magának egy 3-ast matematikából, nem engedhetem, hogy lazítson, mert neki van jövője!
Mi meg elfogadjuk.
Üdvözlettel:
Lencsés Jánosné
