Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nehéz hét van a hátunk mögött, Detti elballagott az óvodából, nagyon ügyesen szerepelt végig megtartott, és feladatorientált volt.
Láthatóan büszkeséggel töltötte el, hogy már Ő is a ballagók között van, természetesen én is nagyon büszke voltam rá!
Sajnos a tömegtől és a zárt teremtől rosszul lettem, és ki kellett rohannom, mert nem kaptam levegőt, és utána már csak az ajtóig jutottam, és onnan figyeltem.
Senki nem jött el, féltem, ha nem lát a helyemen, esetleg bepánikol, de szerencsére nem történt baj, szépen végigcsinálta.
Itthon kapott egy kis apróságot ballagási ajándékként. A nagylánnyá válás következménye ként sikerült az ágyát a gyerek szobába rakni, a helyzetet kihasználva
megpróbálnánk leválasztani a velem alvásról. Eddig sikerrel jártunk három napja külön alszik.
A másik két gyermekem jól van, Janikának vannak pillanatai amikor nincs képben, de összességében jó a kedélyállapota, mert az elmúlt időben sokszor volt lehangolt,
és nem volt kedve semmihez.
Réka sodródik az árral. Örül, mert szombaton megyünk az óvoda által szervezett és így jóval olcsóbb hajókirándulásra, jó lesz, még én sem voltam soha.
A kert szép, a retket már kiettük, megpróbálunk új csapatot ültetni. Paradicsom és paprika még nincs, sem a hőn áhított előnevelt csirke. Nem jön össze a rávaló.
Magamról, hát nagyon fáj a kezem, az ujjaim. Éjszakára felerősödik a fájdalom, így fáradtan, megtörve és kimerülten töltöm a napjaimat.
Tisztelettel:
Lencsésné Tamara
