Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Gyorsan telnek a napok, már szeptember közepén tartunk. Szinte minden nap dolgozom, valahogy híre megy a faluban, ha valaki úgy dolgozik, hogy az megfelel a "gazdának". Ajánlják egymásnak az embert. Nagyon keservesen szoktam meg ezt a nehéz fizikai munkát, de úgy érezem egyre könnyebben megy. Azért annak még mindig nagyon örülök, ha nem kell végigdolgozni a napot. Ha hamarabb felszedjük azt az alma mennyiséget, amit a gazda kitűzött célként, és ideadja azt a pénzt, amit máskor is ad ha tovább dolgozunk, az dupla öröm. Valahogy így tűnik fernek, megvan a munka, és jár a pénz is. Ha rövidebb idő alatt és ügyesebben végeztük el a munkát, akkor a teljes összeg jár. Jó kis csapatformáló dolog!
A gyerekeim nagyon aranyosak, ha hazajövök, teljesen kiszolgálnak, kapok vacsorát, újságot és pihenjek csak nyugodtan, megcsinálnak mindent. Este megfőzünk másnapra, és be is vásárolnak, szóval jó érzés nagyon! Valahogy mindig is ebben bíztam, hogy ilyenek lesznek és olyan jó tudni, hogy számíthatok rájuk mindig, mindenben.
A tanulás is teljesen rendben megy, a fiam is rákapcsolt, végre megérti, hogy sokkal könnyebb lesz egész évben a helyzete, ha év elején összeszedi a jó jegyeket. Valahogy a tanárok akkor jobban "békén hagyják".
Tanul, és jelentkezik felelni is. És hozza naponta az ötösöket. Így sikerélménye van, mert szerinte is könnyű és egyszerű dolgokért kapott ötöst.
A lánykám beiratkozott egy csomó szakkörre, de ha kedve van, én nem tartom vissza, jár: tánc és dráma, társastánc, kézilabda, matek, angol, és informatika szakkörre. Remélem, nem megy a tanulás rovására, de szorgalmas kislány és tanul esténként is.
Pénteken Idősek napját tart az Önkormányzat, az általános iskolás gyerekek adják a műsort, a lányom szavalni fog, és táncol is, pontozós rokit és angol keringőt fognak táncolni.
Természetesen Édesanyám is elmegy az ünnepségre, megnézi az unokáját, és egyébként is, neki sem árt egy kis kikapcsolódás. Beszélget az ismerősökkel.
Sajnos a svájci frank alapú hitelem komoly fejtörésre ad okot. Nagyon sokat kell fizetnem. Tudom, hogy sokan vannak így vele, de azt is tudom, hogy mindenkinek a maga nyomorúsága a legnagyobb.
Ma is voltam templomban. János Közönséges I. levele, 5-részből szólt az ige: „A hit, ami legyőzi a világot...”. Talán ezt a részt sok embernek érdemes lenne elolvasni. Sok-sok háborgó lélek kérdezi nap, mint nap, hogy miért éppen engem, miért nekem adja a sok rosszat. Hitem szerint, megoldást is ad az Isten, ha gondot ad. A gondokkal formál, alakít és semmi nem érkezik, akkor amikor mi szeretnének, hanem akkor amikor elérkezett az ideje.
Tudom, sok embernek ez hihetetlen dolog, de gondoljuk végig. Az igazán szerető szülőnek nagyon sokszor kell szigorúnak lennie, és sokszor kell nemet mondania a gyermekének, hogy tudja az a gyerek és tanulja meg, hogy mi a helyes és mi nem az. És mi a jó út, és melyik nem az. Irányítani, nyesegetni kell a gyermeket is, hiszen magától még nem tudja eldönteni, hogy melyik út a helyes, és melyik döntés a jó döntés. Sok nem tetsző döntést is kell hoznunk, akár vele vagy akár nélküle is, ami majd évek múlva fogja a javát szolgálni. Nekem a hit megnyugvást jelent, azt hiszem nem buta beletörődést, hanem egyfajta biztonságot, hogy nem vagyok egyedül. Így leírva, és ismeretlenül talán nem érthető teljesen, de akik ismernek, azok elfogadják, hogy ilyen vagyok, lettem. Azt hiszem nagyképűség nélkül mondhatom, hogy az életem a garancia. Arra, amiket leírok. És ha csak egy embert nyertem meg annak, hogy előveszi a bibliát, és megkeresi ezt az igerészt és elolvassa, már nem volt hiába való leírni.
Hétfőn az almaszedésen mindig megkérdezik, hogy miről beszélt a Tiszteletesnő, és el szoktam mondani, és volt, hogy azt mondták, jó lehetett hallgatni, és ott lenni. Ma is volt egy nő, aki volt a templomban, akivel együtt szedem az almát. Láttam sírt is néha, de remélem ezek a megkönnyebbülés könnyei voltak.
Remélhetőleg ezen a héten már nem lesz eső. Jó lenne a napsütéses idő. Szerencsénk volt, elkerülte a falunkat az ítéletidő, de a környéken nagyon sok kárt okozott a hirtelen lezúduló eső. Borzasztó lehet azoknak, akiknek ezt kell átélniük!
Kívánok minden olvasómnak csodaszép napsütéses hetet, történjen minden a lehető legjobban a számotokra, és köszönöm, hogy értékes időtökből áldoztatok az én írásomra is!
A jó Isten áldása kísérje az Alapítvány munkáját, az adakozókét és az adományra szorulókét is. Indítson minél több embert arra, segítsen, ha tud. Mert másoknak szeretettel örömet okozni csodálatos érzés. Ha valaki csak azzal tud segíteni, hogy meghallgat egy embert, az is több, mint a semmi, vagy rámosolygunk egy szomorú emberre. De azt hiszem, sokunknak, a megélhetés mezsgyéjén egyensúlyozóknak az a segítség, amit Önöktől kapunk az életet jelenti. A gyermekeink mosolyát, azt, hogy nem éheznek, tudnak tanulni, és azt tapasztalják, hogy jók az emberek. Hitet, értelmet kapnak az életükhöz. A jövő nemzedéke talán megtanul bízni és remélni ezen a segítségen keresztül is!
Üdvözlettel:
Juhászné Mária
