Napló
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Telnek, múlnak a napok, és a helyzet változatlan. Még most se kaptam visszajelzést a tanfolyamra. A hűtő ilyenkor már üres, hónap végén, és a számlák is befizetetlenül sorakoznak a szekrényen. Bence hét napja lázas, de holnap már megy iskolába, ha nem lesz lázas, hogy ne maradjon ki sokat, mert most a nyolcadik a legfontosabb, hiszen most van továbbtanulás. Már kapott két ötöst, amire büszke vagyok. Bízom benne, hogy továbbra is jól fog tanulni. Most van abban a korban, hogy kamasz, látom rajta sokszor, de próbálok vele türelmes lenni. Akinek volt már kamasz fia, az tudja, hogy milyen nehéz velük. Most nem akarja a gyógyszert bevenni, menne iskolába lázasan, és még van ilyen sok kis apróság, amibe nem egyezik a véleményünk. De hát ilyen a kamaszkor, majd csak átvészeljük valahogy. Bárcsak ez lenne a legnagyobb gond, hogy Bence kamaszodik. De sajnos ennél nagyobb gond is van, itt a hideg, és tüzelőről is kellene gondoskodni. Adósság-adósság hátán van, fel kell venni újabb kölcsönt. Nem is tudom, hogy lábalunk ki ebből a bajból. Ezért jó lett volna a tanfolyam, legalább az alatt a két hónap alatt megvettem volna a fát, és nem kellene újabb hitelt felvenni. De már reményem sincsen, már az is elfogyott.
Még az almaszedés sem indult be, hogy legalább ott keresnék egy kis pénzt. Nem tudom, miről lehetne még lemondanunk, mert már nincs miről. Enni alig jut nekünk felnőtteknek, ruha nincsen (most ragasztottam meg a cipőmet), üdülni sohasem voltunk. Amiről pedig nem lehet lemondani az a mosás, és a tisztálkodás. Rengeteg a mosópor, szappan, WC papír, mosogatószer, sampon, stb., ami kell havonta, nekünk egy kész vagyon, amit erre költök. De a tisztaságról nem lehet lemondani, és Bence sem járhat koszosan iskolába.
További jó munkát, és örökké hálás leszek a támogatásért! Köszönöm!
Tisztelettel:
Szécsiné Erika
