Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ez a hét a gipszes kéz hete volt. A kislányomnak sajnos nagyon rossz hét áll a háta mögött.
Nagyon nehéz volt Neki is, de nekem is. Semmit nem tudott egyedül csinálni, se fürödni,
se öltözni és még az evés is nehézkes volt. Nem szólva arról, hogy a rengeteg írásos házi
feladat csak gyűlt és gyűlt. Iskolába ugyan járt, de nem sok mindent tudott csinálni, csak figyelt. E hét csütörtökön vették le a gipszet. Látszott rajta, hogy nagyon örül neki, mert végre tud biciklizni.
Igaz, a sok házi bepótolásának nem örült annyira, de ahhoz képest elég kitartó volt.
Árpi kisfiam az óvoda szívtiprója lett. A lányok lelkesen futnak utána egy pusziért.
Nem győzök hálálkodni az Önök jóságáért és segítségéért. Nagyon sok mindent jelent
ez a havi segítség. Ezt csak az tudja, aki szegénységben él. Nagyon hálás vagyok! Mert
nincs nagyobb öröm, mint mikor látom a gyerekeim arcán a boldogságot, hogy kapnak
egy narancsot.
Üdvözlettel:
Pethő Brigitta
