Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!
Először is szeretném családom nevében megköszönni, hogy a „Fel a Fejjel!” program keretében kiválasztásra kerültünk!
Nevem Márton Zoltánné, 1975-ben születtem.
********ban élünk, ez egy kb. 3500 fős *************i nagyközség.
Ez a régió köztudottan nem tartozik a fejlettebbek közé, munkahely hiányában nagyon nehéz a megélhetés.
Mi egy két gyermekes család vagyunk, férjemmel 16 éve élünk házasságban.
Lányunk Tímea 15 éves,jelenleg egy szakközépiskolában tanul informatikai szakon 9. osztályos.
Fiunk Attila 14 éves, most 8. osztályos, sikeresen felvételizett a ******* ******** Gimnáziumba, ahol környezetvédelmi szakon fog továbbtanulni.
Egy 45 négyzetméteres házban élünk, amely egy szoba, konyha és étkező részből áll.
Kertes ház, de sajnos a kertet nem tudjuk használni, mivel a telek mellett lévő patak rendszeresen elönti, vagy pedig a belvíz okoz gondokat.
Ezzel attól a lehetőségtől is elesünk, hogy legalább a család zöldségigényét egy kis időre megoldjuk.
Férjem egy 2000-ben bekövetkezett baleset, majd műtét után le lett százalékolva.
Először 67%-ra, majd későbbi felülvizsgálat után 50%-os egészségkárosodást állapítottak meg nála.
Mivel nehézkes ill. korlátolt a mozgása (a lába miatt), munkát nem igazán kap, így csak 27000 Ft jövedelme van.
2004-ben sikerült egy megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató cégnél elhelyezkednie, ahol 2010. júliusig volt alkalmazásban. Sajnos az utolsó évben már fizetési gondokkal küzdött a cég, így a munkabéreket is rendszertelenül kapták. Az utolsó három havit már meg sem kapta, ezzel az összeggel a mai napig tartozik a volt cége (amely azóta felszámolás alatt van). Ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy anyagilag nehéz helyzetbe kerültünk.
Nekem sajnos 2004-ben daganatos betegséget állapítottak meg, ami műtéthez vezetett, majd sugárkezelések következtek.
Állapotom valamelyest javult, de fizikailag sajnos nagyon megviselt, és a mai napig gyengébb vagyok. Azóta is rendszeres orvosi ellenőrzésekre kell járnom, amely eléggé megterhelő anyagilag és fizikálisan is. A szükséges gyógyszerek beszerzése is gondokat okoz, mivel a többsége nem közgyógy lista alá esik, így saját magamnak kell finanszírozni.
Jelenleg rehabilitációs járadékban részesülök, melynek összege 40600 Ft.
Az elmúlt években hosszabb-rövidebb ideig részmunkaidőben tudtam dolgozni, de tavaly Júniustól már nem sikerült munkát találnom. Így a családi pótlék (29600 Ft) és a kettőnk jövedelme nem éri el a 100000 Ft-ot sem.
Ezt az összeget kell beosztanunk, amiből fizetni kell a rezsit, a gyermekek iskoláztatását és a mindennapi étkezést.
Télen még ehhez jön a tüzelő, amit csak havonta apródonként tudunk megvenni és bizony nagyon takarékosan kell beosztani. Bizony az elmúlt télen volt olyan időszak, amikor nem volt melegebb a lakásban, mint 15 fok, spóroltunk, hogy jusson másnapra is tüzelő. Ezek után ruhákra és egyéb dolgok megvásárlására csak igen ritkán gondolhatunk. Pedig gyermekeink már a kamaszkorban vannak és lennének igényeik.
Sajnos a férjem szülei már nem élnek, és az én családomra sem számíthatunk, ők is a mindennapi megélhetésért küzdenek. Így saját magunkra vagyunk utalva. Ezért is okozott nagy örömöt, amikor megtudtuk, hogy bekerültünk ebbe a programba. Remélhetőleg ez által kissé könnyebbé válik az életünk, legalább a szükséges élelmiszerek javát meg tudjuk vásárolni. Ebben a reményben még egyszer szeretném köszönetem kifejezni magam és családom nevében!
Tisztelettel: Márton Zoltánné
