Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek az oviban egész héten a húsvétra készültek. Alízék tojást festettek, és nyuszit készítettek. Emma pedig hétfőn ismét produkálta magát, mert állandóan mászik és emiatt lecsúszott a székről és nem tudott ráállni a lábára. Gyorsan buszra ültünk a gyerekekkel és elvittem a traumatológiára, mert attól féltem, hogy eltört neki a lába. Ahogy a vizsgálóban harcolt az orvossal, hogy ne vizsgálja meg ráállt a lábára és mondta az orvos, mivel terhelni tudja így nem kell se röntgen se semmi. Azóta sincs semmi baja, szerencsére de inkább fölöslegesen megyek velük többször orvoshoz, mint, hogy valami komolyabb bajuk legyen. Csütörtökön elkezdődött a tavaszi szünet is. Egész nap az udvaron voltunk és takarítottuk. Viki volt a legügyesebb, Ő segített a legtöbbet. Gazolt, és a kis talicskájával hordta össze egy csomóba. Pénteken meg már nagyon hidegre fordult az idő, és bent unatkoztak, nem tudtak kimenni. De mondjuk a kertre ráfért ez a kis eső, így legalább könnyebb lesz felszántatni a kertet. Már egy kis területen fel van ásva, és ott már jön kifele a borsó is.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eszter még mindig rosszul van,és hiába járunk kórházról,kórházra még mindig nem tudják,mitől van rosszul.Cinti és Sanyi edzenek,igaz Sanyinak még mindig bajok vannak a lábával.Dávid jól van,Evelinnek újból kijött az allergiája.Volt egy alkalmi takarításom,de sajnos még pénzt mindig nem láttam belőle,csak gyülnek a számlák,míg mindent ki nem kapcsolnak,és ki nem raknak a lakásból!Elég szomorú ünnepünk lesz!Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!

Tisztelettel:

Molnár Család

Tisztelt Címzett!

Cseténé Szűcs Viola vagyok ****-ról. A párommal nevelünk három kiskorú gyermeket, ebből egyik gyermekem tartósan beteg. Nagyon nehéz anyagi körülmények között élünk. Párom se munkahellyel, se jövedelemmel nem rendelkezik, mivel analfabéta, nehezen tud munkahelyet létesíteni. Én daganatos beteg vagyok, férjem ****-n kezelés alatt áll, mivel többször akart öngyilkos lenni. Nem az a baj, hogy szegények vagyunk, és nem az fáj. Az fáj a legjobban, hogy a gyerekek próbálnak minket eltartani. Naponta az iskolában összeszedik az uzsonnamaradékokat és minden este nagy örömmel hozzák nekünk haza, és mi sírva esszük meg.

Lakásunk sincs. Egy ólat alakítottunk ki lakhelynek, úgy-ahogy otthonossá tettük. Még nyáron jó, de télen vannak gondok, mivel nekünk nincs mennyezetünk, csak egy gipszkarton van felütve és arra szalmát raktunk és télen nagyon hideg. Itt, ahol mi élünk, sajnos nincs munkahely. A két nagyobb gyermekem, az egyik 11 éves, Vince, a másik 12, Géza, iskola után elmennek a párommal vasat és üveget gyűjteni és kéregetni. Nagyon sokszor megalázzák őket, itt a városban, ha valamit találnak a kuka mellett, rájuk kiabálnak és elzavarják őket. Pl. a 11 éves Vincémet a sok alázás miatt gyermekpszichológushoz kell hordanom, nem bírja feldolgozni, hogy nem tud rajtunk segíteni. Sajnos azt mondjuk, hogy gyerekek, de az élet rákényszerítette, hogy úgy gondolkozzanak, mint mi felnőttek. Volt olyan eset is, amikor mentem az elsős gyermekemért az iskolába és benyitottam az osztályba, s kisfiam egyből fennhangon kérdezte tőlem, anya, tudtál főzni? Egyszóval azon törte a kis fejét tanulás helyett, hogy tudtam-e főzni!

A férjem nem gondolkodva olyat mondott, amire a gyerekeim egyből reagáltak és válaszoltak is, részletezem: kimegy a hídra és beleugrik a folyóba és vége lesz  mindennek, erre a gyerekek: nem baj, apa, megyünk mi is utánad és ott is együtt leszünk. Hát hadd ne mondjam, mit éreztünk, senkinek nem kívánom! A helyzetünk miatt már ötödik hónapja a gyerekeim is védelem alá lettek helyezve a gyámhatóságnál. Minden héten egyszer jönnek, ellenőriznek minket, hogy a szekrény ki ne ürüljön, úgymond mindig kell valami élelmiszernek lennie a szekrényben, mert ha kiürül, akkor már jön a fenyegetés a gyámtól. Pedig higgyék el, szeretetben és békében neveljük gyermekeinket. Istenfélő emberek vagyunk.

Nagyon, de nagyon sokat számít ez a program az életünkben, így többet is tudunk foglalkozni a gyerekekkel és egymással. Ez a program nekünk egy feloldozás. A gyerekek, amióta megtudták, hogy ebben a programban részt veszünk, azóta sokkal felszabadultabbak és az iskolában is jobbak lettek a jegyeik.

Még egyszer örök hálám Önöknek, tisztelettel:

Cseténé Szűcs Viola

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is nagyon jól telt mindenkinek. Az itteni iskolában is tartottak Éljünk egészségesen délutánt, ******* családi vetélkedő volt a neve, 14-kor kezdődött. A szülők és a gyerekek hat csoportra voltak osztva, első osztálytól a negyedikig. Különböző vetélkedők voltak, és csatakiáltást kellett írni. A mi csatakiáltásunk: Mi vagyunk a narancsok sok vitaminnal tele, gyerekek és felnőttek kedvence, aki szereti, sokat egyen, rá-rá-hajrá! A csoportokban hat gyerek volt vegyesen, minden korosztályból. Mi és egy másik csapat egyenlő pontszámmal elsők lettünk, így a győztes csapat jutalma kivi és narancs volt. A vesztes csapat müzliszeletet kapott. Nagyon jól éreztük magunkat a vetélkedőn.

A közmunkán megint változatos munkát végeztünk. Kapáltunk, veteményeztünk, szemétszedés is volt, és egy háznál az udvart kellett összetakarítani, ami a hivatal tulajdona lett. Itthon elveteményeztük, amit a fiú kapott magokat, külön kis kertet csináltunk. Nagytakarítást csináltunk, bemeszeltem a szobát, mindent lemostunk és ablakpucolást csináltunk.

Hát így telt el ez a hét is.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nehéz volt ez a hét, mert nem kaptunk pénzt, csak a jövő héten fogunk, mert aki fizeti ki a pénzt, annak a párja kórházba került. 

A szemétszállítási díjat is nagyon nehéz kifizetni, mert negyedévenként kell fizetni, pedig havonta sokkal könnyebb lenne. A heti pénzből nem lehet kifizetni a számlákat.

Tisztelettel:

Bede Mónika

A 2012.03.26. és a 2012.04.01. közötti időszak:

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délutános volt.

Mivel a férjem délutános volt a héten, elkezdtük a krumplit elvetni és az epret szétpalántázni.

Majd az udvart takarítottam össze, míg a fiúk nem értek haza az iskolából. Amikor hazaértek, segítettem a kisebbnek tanulni.

A hétvégén elmentünk a fiúkkal túrázni egy kicsit. Majd vasárnap délután ismét a következő hétre készülődtem.

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Rékának még mindig folyik a kivizsgálás, Sanyinak sem jött még rendbe a lába,még mindig bicceg,két kicsi és Cinti most jól van,igaz Cinti kicsit köhög.Cinti versenyen van ma,junior OB,itt 4 évvel idősebbek között indul.Itt a húsvét és semmink nincs,nem tudom fizetni a rezsit,se a lakbért,és a hitelel is elvagyok maradva!Nem tudom mi lesz,egyre nehezebb minden,már nem tudom mit csináljak,és mi lesz velünk!

Tisztelettel:

Molnár Család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk elégé szétszórt, és bosszantó volt. A tervünk veteményezés lett volna, de a hideg szél, és a rossz időjárás miatt nem tudtunk elveteményezni a kertben. Még jó, hogy a melegágyat beültettük. A nagy szél miatt adódott egész napos munkánk, amit muszáj volt megcsinálni ebben az időben is, mert ha esik az eső, még rosszabb lenne.

Az történt, hogy volt egy házrészünk, amit mi úgy hívunk a két ház közt, mert a régi házból maradt még meg rész, tűzfallal, tetővel együtt, és az új házat pedig nem építették hozzá ez egy olyan három méteres helység. Itt tartottuk a hűtő ládát, hűtőt, stelázsi polcot és egy szekrényt.

Ezt a helységet az erős szél összetörte, bedöntötte a tűzfalat, és összetört a tető is.

Sajnos ezeknek a romjait takarítottuk.

Hála Istennek, nem lett baja semminek sem, de sajnos megjavítani nem tudjuk, se téglánk, se lécek, se gerendák, se cserepek, így még eső előtt majd muszáj lesz onnan elpakolnunk valahová.

A férjemnek is utaltak egy kis pénzt megint, pontosan 10.600 Forintot, amit azt se tudtam hová tegyek. Vegyek élelmet? Vagy adjak fel egy csekket? Vagy a malackáknak terményt? Stb...? Amíg nem volt ez a heti fizetéses munka, akkor is baj volt, gond volt most, hogy van az is gond. Nem tudom, miért nem tudnak havonta fizetni és tudna az ember jobban boldogulni. A gyerekek amúgy nem betegek, jól vannak, mindenki jár iskolába, Ádám fiamnak voltunk személy igazolványt csináltatni.

A vőm is hazajött három hét után Német országból, mert nincsen munka, és nekik is ott a nagy kölcsönük.

Várom már a Húsvétot, hátha az unokámat elhozzák látogatóba a lányomék.

Már nagyon régen láttam, és hiányzik.

Én jól vagyok, folytatom idehaza is a rám kiszabott terápiákat, amit elő írtak a kórházban. Elég jól haladok, csak megint előjött a lapockafájdalmam, megyek majd vissza a körzeti orvoshoz, és megnézetem.

Hát ennyit szerettem volna leírni erről a hétről, ami elégé mozgalmas volt, mi sosem unatkozunk!

Maradok Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a szeles és szeszélyes időjárás elég nyűgössé tette a gyerekeket. Kevesebb ideig tudtunk kint lenni a játszótéren sajnos. De egészségileg szerencsére rendben vannak. Csütörtökön volt Alíznak nyílt nap az oviban, nagyon ügyesek voltak. Minden kérdésre tudta a választ. Az iskolában is voltak, és a tanárnő dicsérte, hogy milyen ügyes és gyors észjárású. Bízom benne, hogy nagyon sokra fogja vinni az életben. Még ez nap be kellett mennem az OTP-be átutalni a villanyszámlát, mert a postán nem fogadták el a csekket, mert hiányzott róla egy kis darab. Még a héten valahogy be kell fizetnem egy számlát ahhoz, hogy ne kapcsolják ki a villanyt. Megjött a gázszámla is az éves leolvasásból. Majdnem 60.000 ezer forint a különbözet. Nem tudom hogy hol van a vége már a sok számlának.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja