Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elég mozgalmas napok vannak a hátunk mögött. Sajnos a páromat nem engedték haza olyan hamar a kórházból, mint gondoltuk. Kiderült, hogy nem egyszerű vakbél gyulladása volt. Már ki volt fakadva, és tályog is volt mellette. Így utólag beleborzongok, ha rágondolok, hogy bármi megtörténhetett volna. Előtte egy hétig volt itthon táppénzen és most második hete újra itthon lábadozik. A múlt havi fizetése elég kevés lett, így és a mostani is ilyen lesz. Eléggé össze kell húznunk azt a bizonyos nadrágszíjat.

De azért vannak jó dolgok is. Az oviban volt anyák napja. Az egész délelőttöt együtt tölthettük a gyerekekkel. Adtak egy kis műsort, utána együtt játszottunk és közösen készítettünk ajándékot a nagymamáknak. Persze bennünket is megleptek egy kis saját kézzel készített aprósággal. Jó hangulatú, vidám délelőttöt töltöttünk együtt.

A veteményeskert nagyon szép. Virágzik a borsó, sok-sok apró zöld eper van, és a spenótot már egyszer megszedtem -a család nagy örömére. Szerencsére nálunk mindenki szereti. A virágos kert is gyönyörű színes, és esténként hihetetlen jó illatú.

Anyukámnak az idén nincs veteményese. A szomszéd bérli tőle, és lovakat tart. Robika nagyon szeret a nagyihoz menni, mert imádja nézni a lovakat. Akár órákat is ott áll a kerítésnél, és figyeli őket. Csodálkozom is rajta: az én örökmozgó kisfiam egy helyben tud maradni. Talán ez is azt mutatja, hogy lassan lenyugszik, és az iskolának már kicsit komolyabban futunk neki. Remélem így lesz!

Kívánok mindenkinek szép napokat.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre igazi jó idő van. Már nagyon szépen sorol a vetemény és a virágos kert is kezd színesedni. Nagyon szeretem ilyenkor kint tölteni az időt, ha tehetem, mindig a jó levegőn vagyok. Szeretem az illatokat is ilyenkor. A virágok, és a frissen nyírt fű illata csakis tavasszal ilyen jó.

Robika beiratkozott focizni. Már két edzésen túl vagyunk. Nagyon élvezi, és úgy látom érdekli is. Most állandóan meccset nézünk a tévében, és a szabályokat figyeli-próbálja megjegyezni; bár az edzésen még nincs ilyen komoly foglalkozás, csak játékosan tanulnak. Az unokatesókat állandóan "zaklatja", hogy focizzanak vele, és próbálja a szabályokat betartani. Remélem a kezdeti lelkesedés megmarad későbbre is.

Párom lebetegedett. Egész héten fájt a hasa, és lázas volt. Mire kiderült, hogy vakbél gyulladása van, már nem lehetett várni a műtéttel. Jelenleg is a kórházi ágyat nyomja. Két-három nap még mire hazajöhet. Nagyon izgultunk érte. Robika nagyon meg volt ijedve-ilyen még nem történt mióta megszületett. Érzékenyen érinti apa hiánya főleg így, hogy beteg és kórházban van. Esténként lefekvéskor sokat beszélgettünk erről, és próbáltam nyugtatni, hogy minden rendben lesz, de szerintem csak akkor fog megnyugodni, ha apa itthon lesz, és látja, hogy nincs nagy baj.

Sajnos a betegség most a pénztárcánkat is tovább "soványítja". Így is kevés volt a fizetés, a táppénz még kevesebb lesz. Tudom erről senki nem tehet, hogy így történt, de mégis rosszul érint.

Remélem lassacskán minden rendbe jön, és talán kicsit könnyebb lesz az életünk.

Kívánok mindenkinek szép napokat és sok kitartást a nehéz időkben!

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre itt a tavasz! Elveteményeztem a kertben. Kaptam málnatöveket, azokat is elültettem. Most nagyon szép a kert-frissen felásva, gereblyézve és "még" tisztán. Majd a nyáron kapálhatom néhányszor.

Szólt az erdész, és kaptunk ágfaszedést. Kihasználtuk a hosszú hétvégét, és sikerült is összeszedni az egészet. Egy nap Robika is kijött velünk, és olyan volt, mint egy kirándulás. Dolgoztunk is, és egy kicsit játszottunk és piknikeztünk is.

Az óvodában volt március 15-ei műsor, ahol a nagycsoportosok

(Robikáék) szerepeltek. Nagyon ügyesek, és aranyosak voltak. Már most látszik, hogy megértek az iskolára.

Párom munkahelyén még mindig gondok vannak. Nincs minden nap munka, így a fizetés is kevesebb. Nem tudom, meddig bírjuk így. Párom azon gondolkodik, hogy keres új munkahelyet, ha nem változik a helyzet.

Remélem a szép idővel szebb napok is jönnek, amit kívánok mindenkinek.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre elolvadt a hó és jobb az idő. Már alig várom, hogy a veteményes kertet beültethessem. Az ásást már elkezdtük, de vannak még nedvesebb részek, amivel várni kell.

Senki nem beteg szerencsére. Robikáéknál megtartották a farsangi bált. A csoportjukból négyen voltak kalózok, így összeálltak "bandába". Nagyon élvezték az egész napot.

Voltunk beiratkozni az iskolában. Nagy izgalommal indultunk, de élményekkel tértünk haza. Éppen óraközi szünet volt, amikor odaértünk és találkoztunk egy csomó ismerős gyerekkel, akik kedvesen üdvözölték Robikát. Ezután már nem volt semmi gond. Ügyesen válaszolt az igazgató néni kérdéseire és találkoztunk a leendő tanító nénivel is. Apró ajándékot is kapott és most már büszke, hogy nemsokára iskolás nagyfiú lesz!

Párom munkahelyén nincs munka és fizetés nélküli szabadságra küldték őket. Reméljük nem tart sokáig ez az állapot, mert így még ennél is kevesebb lesz a családi kasszában. Itt a húsvét, és már most kell gondolnunk a beiskolázásra is. Csak remélni tudjuk, hogy jobb lesz a helyzet!

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét nagyon mozgalmas volt. Édesanyám elesett az udvaron. Szerencsére nem történt nagyobb baj, csak megütötte magát. Ezért kényszerpihenőre ítéltem, és én jártam át hozzá begyújtani és a házimunkát végezni. Elég fárasztó volt egyszerre két házat rendezni, de néhány napig ki lehetett bírni. Három napnál tovább Anyu sem bírta a semmittevést, úgyhogy kicsit könnyebb lett, de azért sokszor megnéztem, hogy van.

Robika szerencsére nem beteg, jár oviba, és nagyon várja a jövő hetet, mert akkor lesz a farsangi bál. Kalóznak fog beöltözni. Már megvan hozzá minden kellék (kölcsön kértük innen-onnan) és a ruháját is megvarrtam már.

A hétvégén elég jól elkezdett olvadni a hó, és ragadt is, így most lehetett hóembert építeni. Robika nagy örömére egy termetes hóembert sikerült összeraknunk, de sajnos nem lesz hosszú életű.

Az utak letisztultak, így jövő héten már tudunk biciklivel közlekedni. Már nagyon fárasztó volt a sok-sok gyaloglás. Az óvodát kétszer megjárni naponta oda-vissza, és ha még a faluba is el kellett mennem, akkor az már nagyon sok volt.

Remélem, most már eljön a jó idő, és a tavasz is végre.

Kívánok mindenkinek minden jót és kitartást a nehéz időkben!

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az utóbbi napokban minden a hóról szólt. Hatalmas hóesés szakadt ránk, bár ezzel gondolom az egész ország találkozott. Hármunk közül Robika élvezte csak a dolgot, ennyi havat még nem látott. Nekünk a hólapátoláson kívül még a szánkózást is meg kellett osztanunk, de a végén már az unokatestvéreket is mozgósítani kellett, mert mindenki kibukott. Csodálkozom, hogy nem betegedett meg, pedig rengeteget volt kint a levegőn. Viszont nagy előnye volt, hogy esténként nem kellett noszogatni, magától elment fürödni és a lefekvést sem kellett kétszer mondani.

A múlt héten szülői értekezlet volt az óvodában a beiskolázással kapcsolatban. Nagyon aranyos tanító nénink lesz, akit már szerencsére ismerünk. Robika nagyon várja az iskolát, már érdeklik a számok és betűk. Nagyon sokat kérdez, és sokat kell foglalkozni vele. Szinte látom rajta, hogy napról-napra értelmesebb, okosabb. Remélem ez a lelkesedés kitart majd az iskolában is. Ő várja az iskolát, én viszont már most gondolkodhatok, hogy hogyan fogunk neki mindent megvenni, ami szükséges.

A hideg időben a tüzelő is jobban fogy. Egész nap ég a kályhában a tűz. Lassan elfogy a fedett fészer alól fa, és a hó alól kell kiszedni az utánpótlást. Nem tudom, hogy oldjuk meg, de nagy munka lesz. Az a jó, hogy legalább van. Tudom sok helyen nincs egyáltalán tüzelő sem. Sokat gondolok mostanában ilyen dolgokra. Elszomorít, hogy sok ember milyen nehéz és kilátástalan helyzetben van. Segítség pedig nem mindenhova érkezik. Itt a faluban sokan kaptak most a hideg beálltával tüzelőt az Önkormányzattól, de ez sem tart örökké. Mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy van munkahely, és persze az Önök segítsége, amit nagyon szépen köszönünk ezúton is! Így még csak-csak elboldogulunk valahogy.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Telnek a megszokott hétköznapok. Semmi érdekes nem történt velünk az utóbbi időben. Szerencsére vagy sajnos? Nem tudom melyik a jobb.

Robika jár az óvodába, amit nagyon szeret. Már készülnek az iskolára, egyre többször hozunk haza feladatlapot, amit itthon kell megcsinálni, és visszavinni. Nagyon ügyes és felelősségteljes. Mi már másnapra biztosan visszavisszük a ránk bízott lapokat, és reggel figyelmeztet is, hogy ne felejtsük el. Úgy érzem nem lesz gond a tanulással. Minden érdekli, sokat kérdez és nem éri be szimpla válaszokkal. Sok könyvünk van, amit nézegetünk-olvasgatunk, de járunk könyvtárba is, ott is sok érdekes dologgal találkozik.

Apa is dolgozik, most elég sok a munkájuk, így még szombatonként is járnak. Igaz, hogy így kevesebbet tudunk együtt lenni, de a fizetés a túlórával kiegészítve egy kicsit könnyít a hétköznapi gondokon.

Én itthon végzem a házimunkát, és anyukámnál is segítek, amit kell.

Hát így élünk mostanában. Remélem legközelebb egy kicsit tartalmasabb naplóval tudok jelentkezni.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A Karácsonyt családi körben ünnepeltük. Szenteste anyukám volt nálunk vacsorán. Másnap reggel Robika motoszkálására ébredtünk. Nagyon örült a társasjátéknak, amit kapott, és egész nap az apját nyúzta, hogy játsszanak. Karácsony másnapján anyukámnál gyűltünk össze mindannyian. Mindenki átadta az ajándékát a másiknak, és úgy láttam mindenki örült neki, még akkor is ha csak apróságokról volt szó. Ebéd után kimentünk a temetőbe apukánk sírjához. Nagyon hiányzik nekünk. Utána visszatérve még sokáig beszélgettünk és észre sem vettük milyen gyorsan eltelt a nap.

Két ünnep között nagy volt a "forgalom". Voltak nálunk is látogatók, és mi is meglátogattunk néhány barátot-ismerőst. A jó időt is kihasználtuk egy kis erdei sétára. Robikának nagyon kellett a mozgás, mert már nem nagyon bírt magával a lakásban.

A szilvesztert itthon töltöttük hármasban. Társasjátékoztunk, és tévét néztünk. Robika is megvárhatta az éjfélt, amikor kölyökpezsgővel koccintottunk. Az év első napját pihenéssel töltöttük, a fiúk kezdtek ráhangolódni a másnapra, amikor minden újra a régi lesz. Apának lejárt a szabadság, Robikának pedig a téli szünet, úgyhogy hétfőtől újra csöndes lesz a ház napközben.

Kívánok mindenkinek boldog új évet és erőt,egészséget a folytatáshoz!

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hol is kezdjem? Sok minden történt az elmúlt időben.

A múlt héten megérkezett a Télapó. Robika már korán reggel felkelt, hogy megnézze az ablakba kirakott csizmáját. Nagy boldogsággal ugrott közénk az ágyba, és mutatta, hogy milyen csomagot hozott a Télapó. Persze a virgácsnak nem örült annyira. Aznap az óvodában is látogatást tett a "nagyszakállú", akinek műsort adtak a gyerekek.

Megérkezett a támogatás, és elmentünk bevásárolni. Párom egyik munkatársa vitt el bennünket. Nagyon jóban vagyunk, sokat segítünk egymásnak. Mindig próbálom a vásárlásokat úgy megoldani, hogy ne kelljen sokszor menni, de minden legyen folyamatosan. Úgy érzem ez elég jól sikerül is.

Robikáék az óvodából meglátogatták az idősek otthona lakóit, ahol ajándékként egy Betlehemes játékot adtak elő. Sajnos ott nem lehettek szülők, de az ott dolgozók és az óvó nénik elmondása szerint nagyon ügyesek voltak, amit a nyugdíjasok vastapssal jutalmaztak.

Sikerült a húgomék ajándékait beszerezni. Azt hiszem mindenki örülni fog, még akkor is, ha csak apróságokról van szó. Szerintem a Karácsony nem az ajándékokról szól, hanem a szeretetről és az összetartozásról. Gondolom ezzel sokan így vannak.

Párom volt segíteni disznót vágni egy ismerősünknél, ahonnan egy nagy csomaggal jött haza. Nagyon örültem a sok húsnak, a kolbásznak és hurkának. Már tervezgetem belőle az ünnepi ebédet.

Tegnap nálunk is leesett az első hó. Elég jól megmaradt, remélem fehér Karácsonyunk lesz.

Kívánok mindenkinek áldott békés ünnepeket!

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elérkezett advent időszaka. Túl vagyunk a takarításon, és feldíszítettük a lakást. Sok-sok papírdíszt készítettünk Robikával esténként, és ami kész lett, rögtön fel is akasztottuk, ragasztottuk. A munka közben sokat beszélgettünk a Télapóról, a karácsonyról és kiderült az is mire vágyik az én kis "hercegem". Megírtuk a levelet a Jézuskának, nagyon aranyos volt ahogy diktálta a gondolatait.

Az óvodában meseelőadás volt. Az óvó nénik játszottak el egy aranyos mesét. Nagyon élveztük mi felnőttek is, a gyerekekkel együtt.

Már várják a Mikulást az oviba, és erre is izgatottan készülnek.

Sajnos Robika néhány napig beteg is volt. Csúnyán köhögött, és láza volt, így elvittem az orvoshoz. Éppen rosszkor jött, mert hónap vége volt, és tényleg az utolsó fillérekből váltottam ki a gyógyszereket. Jól összehúztuk azt a bizonyos nadrágszíjat, de Robika meggyógyult.

A hideg miatt elég jól fogy a tüzelő, és az erdész még nem szólt, hogy lesz ágfaszedés. Remélem nem a legrosszabb időben kell majd menni összeszedni.

Kisorsoltuk az ajándékozást. A nagyobbik húgomékat húztam. Az ajándékokon még csak gondolkodom, de venni nem tudtam még semmit. Próbálok hasznos dolgokat választani majd mindenkinek.

Hát így várjuk a karácsonyt nagy izgalomban.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nyugalmas napok vannak mögöttünk, semmi különös nem történt. Robika jár az óvodába, szerencsére nem beteg. Párom is dolgozik, én pedig itthon és anyukámnál végzem a házimunkát. Lassan hozzákezdünk a nagytakarításhoz. Hihetetlen, hogy jövő hét végén már meggyújtjuk az első gyertyát az adventi koszorún. Robika kívánságlistáját már kívülről tudjuk, de a levélírás még hátra van. Megpróbálunk olyan ajándékot választani neki, ami hasznos, de játék is legyen, mert ugye mégis csak egy kisgyerek. A családi ajándékozás hasonló lesz a tavalyihoz. Mindenki csak egy családot ajándékoz meg, amit kihúzással tud meg. Még nem tudom mi kit húzunk, de már gondolkodom mi legyen a meglepetés.

Már gyűjtöm az ötleteket a karácsonyi díszítéshez, amit majd Robikával közösen készítünk el. Nagyon várja már az alkotó munkát, remélem jól fog sikerülni.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az utóbbi időszak elég mozgalmas volt. Robikával háromféle orvosnál is jártunk. Először szerdán megkapta a hat éves kötelező oltását. Szerencsére nagyon jól viselte, nem volt semmi baj. Csütörtökön fogorvosnál voltunk. Mivel régebben már voltunk egyszer, így nem érte meglepetés. Sajnos lyukas foga volt, amit betömtek. Hősiesen tűrte a beavatkozást, amiért a doktornő is nagyon megdicsérte. Szombaton a szemészeten jártunk. Semmi változás nincs, a szemüveg marad. Már annyira hozzánőtt, hogy nem kell szólni, hogy tegye fel, és rögtön keresi, ha valamiért leveszi és nincs rajta. Örülök, hogy ezzel legalább nincs gond.

Sajnos a héten a párom is lerobbant. A dereka fájdult meg nagyon, úgyhogy táppénz lett belőle. Nagyon sajnáltam szegényt, alig tudott mozogni. Amiben tudtam segítettem neki, hogy a lehető legkevesebb fájdalommal legyen túl az egészen.

Kedden voltunk a temetőben. Nagyon szép volt az egész temető, a rengeteg mécsessel és gyertyával. Este anyunál összejöttünk egy kis beszélgetésre. Előjöttek a régi emlékek, és a végére már inkább egy megemlékezésre hasonlított a találkozásunk.

A levelek még mindig hullanak, nem tudom mikor lesz vége. Még az a jó, hogy napközben elég enyhe az idő és jó a szabadban dogozgatni. Az esték viszont már elég hidegek és ez is jelzi, hogy bizony lassan itt a tél.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Beköszöntött a fűtési szezon. Még elég furcsa, hogy minden nap be kell gyújtani, de majd belejövünk.

Lehullottak a levelek is. Nem győzöm söpörni és gereblyézni. Reggelente a szomszédokkal együtt "tornázunk" az utcán. De még inkább a levelek, mint a hólapátolás, bár a maga idejében annak is meg van a varázsa.

Anyukám rendelt fát. Az utcán rakták le, onnan be kellett hordani. Az egész család összefogott a munkára. Mi lányok hordtuk be, a fiúk hasogatták, a gyerekek meg a helyére rakták. Anyu sütött pogácsát és volt forró tea. Nagyon jó családi program volt.

Megünnepeltük Robika születésnapját. Itt volt mind a két húgom a családjával, anyukám és Robika egyik nagy testvére is. Sajnos a másik nem tudott eljönni, mert külföldön dolgozik. Ő telefonon köszöntötte a kisöccsét.

Halászlét főztünk, ami nagyon finomra sikerült. Volt torta és sok-sok ajándék. Tőlünk cipőt kapott a többiektől játékokat; amiket persze még aznap ki kellett próbálni.

Az óvodában is felköszöntötték a csoportban. Mindenki kívánt neki valami szépet. Legjobban az egyik kislány kívánsága tetszett. Azt kívánta, hogy az iskolában majd kapjon sok-sok csillagos ötöst. Hát remélem így lesz.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Itt van az igazi ősz. Esténként már elég hűvös az idő, de a lakásban még 18-19 fok van. Úgy döntöttünk még nem gyújtunk be.

Mozgalmas hét van mögöttünk. Délutánonként, amikor a párom hazaért a munkából fát vágtunk sötétedésig minden nap. Amit este összevágtunk, azt én másnap behordtam. Elég sok összegyűlt. A rakatban nem tűnt soknak, de így összevágva már másképp néz ki.

A napszámnak sajnos vége. Az idén minden olyan hamar lement. Az almaszedés volt legtovább, de azt is szinte mindet léalmának szedtük, eladásra nem sokat. Sajnáltuk is a sok gyönyörű almát, amit leráztak. Még mondogattuk is magunk között, hogy bizony sokan örülnének, ha ilyen almát ehetnének.

Nagyobbik húgom fia most lett 18 éves. Szerveztünk neki egy meglepetés bulit. Titokban meghívtuk a legjobb barátait és a haverjai közül néhányat. Hát mit mondjak, volt meglepetés és még könnyek is a meghatódottságtól. A buli jól sikerült, de itthon 10-kor vége lett. Utána a fiatalok még elmentek a faluba szórakozni.

Robika jól van, nagyon aranyos. Sokat segít itthon és anyukámnál is. Ha bármit csinálok mindig ott "lábatlankodik" és kérdez-beszél megállíthatatlanul. Mindent tudni akar, és főként segíteni, amit éppen akkor csinálok. Legyen az főzés, kertészkedés vagy bármi más. Örülök, hogy minden érdekli, és sok mindent kipróbál. Így legalább rengeteg tapasztalatot szerez és majd nem éri semmi váratlanul a későbbiekben. Hihetetlen, hogy nemsokára már 6 éves lesz, de erről majd a jövő héten írok.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre esett egy kis eső. Gyorsan kihasználtam és elültettem a virághagymákat.

Még mindig van almaszedés, bár nem minden nap. Nekem így is jó, mert legalább itthon is el tudom végezni a dolgomat.

Robika rendületlenül jár az oviba. Még szerencsére nem volt beteg. Most nagycsoportos és a többi pajtásával együtt nagyon élvezik, hogy ők a "nagyok". Néhány napja rossz hírrel fogadott délután, amikor érte mentem. Sajnos elszakadt a benti szandálja. Gyorsan kellett egy újat beszerezni, ami most pont nem jókor jött. Azért sikerült megoldanunk a problémát, és megígértettem vele, hogy erre egy kicsit jobban vigyázzon. Nemsokára jön a nedves hideg idő, és még nincs olyan cipője sem, ami melegebb. Remélem jövő hónap elején ki tudjuk gazdálkodni neki. Rettenetes, hogy milyen gyorsan kinő mindent.

Lassan itt a hűvös idő és utána a tél. Nem örülök annak, hogy nemsokára fűteni kell. Még van valamennyi fánk, nem tudom meddig lesz elég. Talán az idén is tudunk menni az erdőbe szedni - ha szól az erdész.

Szerdán nyílt nap volt az óvodában. Termésekből-terményekből készítettünk mindenféle figurákat. Nagyon sok ötletes, és érdekes dolog került ki a gyerekek és szüleik kezéből. Aznap este Robika itthon is kikövetelte a barkácsolást, amibe apát is bevontuk. Nagyon jól szórakoztunk, és a fiúk vicces dolgokat is készítettek.

Délutánonként még sokat játszunk, (ha időm engedi) kint az utcán a szomszéd gyerekekkel, csak azt sajnálják, hogy hamar besötétedik. Nehezen fogadják el, hogy a sok hosszú nyári nap után már nincs annyi idő kint lenni. Bizony lassan beszorulunk a lakásba, és hosszú téli esték jönnek. De most még jó az idő és ezt ki is használjuk.

Üdvözlettel:

Bíró Kára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megkezdődött az óvoda. Robika boldogan indult el első nap, és nagyon jókedvű volt akkor is, amikor érte mentem. Azóta sincs semmi gond, szeret menni, és az óvó néniket is imádja.

Nem sokáig "örülhettem" az üres lakásnak, és a csendnek, mert már kedden szóltak, hogy lesz napszám. Szerda óta járok almát szedni, és volt már egy szüret is. Úgy néz ki egész szeptemberre lesz munka.

A kertet rendbe tettem, már csak a káposzták díszelegnek és a krizantémok. A virágoskert elől még nagyon szép, nem tudom, meddig bírja.

Lassan el kellene ültetni a tulipán és nárcisz hagymákat (amiket tavasszal kiszedtem), de ilyen meleg időben még nem lehet. Most már jöhetne egy kis eső.

Sok a tennivaló itthon, és anyukámnál is, és néha úgy érzem, összecsapnak a fejem felett a hullámok. Aztán másnap minden "kitisztul", és ez így megy néha heteken keresztül. Szerencsére a párom nagyon segítőkész, és sokszor vigasztal is, ha el vagyok keseredve. Robikáról nem is beszélve. Tünemény egy kis ember. Ha látja, hogy valami nem úgy megy, ahogy kellene és gondban vagyok, sokszor Ő is vigasztal és próbál segíteni, ahogy tud.

Szerencsés vagyok, hogy ilyen családom van és számíthatok rájuk!

Beleértve a húgaimat és az Ő családjaikat is. Összetartó csapat vagyunk, és remélem ez így marad még nagyon sokáig!

Üdvözlettel:

Bíró Klára