Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Napló
2010.március.08-tól

Tovább a család bemutatkozójához 

Hideg reggelre ébredtünk! Február 22-én elfogyott a tűzifánk, ezért 15-16°C-ra hűlt a lakás. Óriási meglepetésként ért, hogy megérkezett a számlára a segítség! A legjobbkor, mert azon tanakodtunk, hogyan tovább? A vasárnapi ebéd igen szűkösre sikeredett, a jég hideg lakásban nem is esett túl jól. Ma Mikinek rendkívüli szünet van, mert felújítás alatt van az épület, most a folyosókat betonozzák, 48 óráig nem lehet rámenni. Plédbe burkolózva, vastagon felöltözve ül a számítógép előtt, az egyetlen szórakozásuk a gyerekeknek ebben az "elöregedett" faluban. Csabi a 10.15-ös busszal ment iskolába. Én "terepszemlét" tartottam élelmiszerárak terén, mert van olyan üzlet, ahol eddig nem voltam sűrűn látott vendég, pedig az árak „barátságosabbak", mint ahová hitelbe járok. Végre hétköznap is van hazai főtt étel a fiúk örömére. A munkabérem -jól számoltuk ki - kevesebb lett 1500 forinttal, mint a Januári bérrendezés előtt volt. Már csak 60 ezer forint a nettó fizetésem, megint nem futotta ki az összes elmaradt csekket. Már tudjuk Csabi ballagásának pontos időpontját: Április 30-án lesz a nagy esemény. Visszafelé számolunk, már megvolt a fényképezkedés is. Az osztály teljes gőzzel a vizsgákra koncentrál. Sajnos egy normális ruhadarabunk sincs, amit felvennénk a ballagásra - főleg a páromnak ezért a jövő hó végéig valahogy ki kell szorítani legalább egy alkalmi nadrágot, inget, és cipőt is.
   Szerda délelőtt ajánlott levelet hozott a postás, és ez tönkretette az egész napunkat. A férjem 22 évvel ezelőtt kezességet vállalt egy munkatársának lakásvásárlásnál, és nem fizették a részleteket. Több mint 600 ezer forint tartozást halmoztak föl, amit most a kezesektől követelnek… Fogalmunk sincs, mihez kezdjünk most, hisz én is többszörösen BAR listán vagyok, és ha a férjemet is csőbe húzzák, azt nem fogjuk már átvészelni semmiféleképpen.
  

 14 fok alá csökkent a lakás hőmérséklete, hiába kapcsoljuk be a hősugárzót, nem tud megbirkózni a hideggel. A villanyóra bezzeg úgy pörög, hogy majd leesik! Újra bátorságot kellet gyűjtenem, hogy fát hozassak fizetésig a fiatalemberrel. Ezek miatt a plusz, nem várt kiadások miatt nagyon nehezen fogunk helyrejönni, és ezt a tüzelőt, ami 18000 forint - megint egy csekk árából fedezem majd.
   Abban reménykedünk, hogy mivel március 1.-ével beindult a közmunka program, hamarosan behívják a páromat is dolgozni. A 90 nap nem sok, de úgy hallottuk, hogy már nem 6 órában foglalkoztatják Őket, hanem normál 8 órás munkarend szerint, így annyi lenne az Ő bére is, mint az enyém. A sok félretologatott számla lassan elkopna!
   Közben telefonált az illető péntek reggel - akinek kezese volt a férjem - hogy intézkedik az ügyben, és óriási félreértés történt. Minden ereje azon igyekszik, hogy a kezeseket semmiféle hátrány ne érje! Az egész napunkat bearanyozta a hír, hisz a telefonhívás reggel fél 7-kor érkezett. Hab a tortán, hogy pénteken 11 óra tájban megérkezett a tűzifa! Mivel a szomszéd nénikének is elfogyott a tüzelője kb. akkortájt, mint a miénk, 5-6 furikkal Neki is toltunk át, ne fagyoskodjon tovább. Sokat köszönhetünk Neki, olyan pótszülő mindkettőnknek.
   Tehát alapvetően a kisebb bajokat leszámítva nem volt annyira vészes a hét, reménykedünk, hogy ettől rosszabb egyenlőre nem is lesz! A hétvége többnyire pihenéssel telt, de már végre meleg lakásban.

                                           Tisztelettel:
                                           A Dózsa család

NAPLÓ

2010. 03.08- 03. 14.

Tovább a család bemutatkozójához

Nálunk is, mint általában, minden családban történt ezen a héten jó is rossz is.

Hétfőn megkaptam az SMS-t az átutalásról, aminek nagyon megörültem, de ez az öröm nem tartott sokáig, mert délutánra már le is vonták az összeget a lakáshitelünkre. Így szerdáig (fizetésig) várnunk kellett a bevásárlással.

Találtam magamnak alkalmi munkát, heti 2 napra, 4 órában, (remélem beválik), viszont a párom ettől a héttől már csak napi 6 órában dolgozik.

A hóesés meglepett bennünket, az oviba szánkóval kellett mennünk, amit gyermekünk nagyon élvezett. Azt remélte sokáig így lesz, de mi felnőttek az ellenkezőjében reménykedtünk.(Ami be is igazolódott.)

A kerti vetőmagok egy részét már megvettem, de az ásás és veteményezés még csak „fejben” van meg, a belvíz miatt. Nagyon várom már a jó – jobb időt. A kinti munkák mindig jókedvre derítenek, és a napsütés jótékonyan hat az egész családra.

A hosszú hétvégét azért kihasználtuk egy erdei kirándulásra, ami nagyon jól esett. Bár az utak néhol elég sárosak voltak, jó nagy kerülőt tettünk, bízva abban, hogy látunk néhány őzet, nyulat. De sajnos vagy mi voltunk túl hangosak, vagy ők voltak másfelé, mert a találkozó nem jött össze.

Aznap este kisfiunkat hamar elnyomta az álom, a jó levegő és a sok élmény hatására. Mi ketten pedig még egy jó hosszút beszélgettünk, ami manapság elég ritkán adatik meg ebben a rohanó életünkben.

2010.III.08-III.14.

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Most csak röviden írok a naplóba, mert a szemészeten vagyunk, és várakozás közben írok. A kisfiam szeme begyulladt, kötőhártya gyulladás a gyerekorvos szerint, de még a szemészetre is el kellett hozni, hogy biztos legyen a diagnózis. Nagyon fáj Neki, és a fél arcocskája is bedagadt. Mindig a gond, a baj!

Egész héten dolgoztam a fájós térdemmel, hogy legyen mosóporra pénz, és most megint orvosnál hagyom, és a gyógyszertárban.

Sikerült pénzt kérnem és kifizettem a villanyt, ami fontos, hiszen anélkül nem lehet a gyerek. Most, hogy bejött a hideg a héten, tüzelőnk egy pár napra való van, most hősugárzóval kell majd fűteni. Az se a legjobb, csak tartson ki, mert közel tíz éves, de újra nem jut. És ilyenkor, amikor kell fűteni és nincs fa, nagy segítség.

Ha letudjuk a szemészetet, elmegyünk bevásárolni, mert még nem volt rá lehetőség. Sokba kerül a busz, és most ha már jönni kellett, akkor megejtjük a vásárlást is. A kicsi fiam már sorolja:

-         Anya veszel nekem Túró Rudit, joghurtot, husit, stb.

-         Igen kisfiam, most csak Neked veszek mindent!

Így megnyugszik, és jobban elviseli az orvost is. Sokat hordtam, így bizony már fél, amikor az orvoshoz kell menni.

Már befejezem az írást, mert a mi sorszámunk következik. A következő naplóba írok, mit állapított meg a szemész és remélem, akkorra elmúlik a kicsi fiam arcocskájáról és szeméről a gyulladás. Köszönöm a Támogatóknak és az Alapítványnak a segítséget! Jó munkát!

                                                                       Tisztelettel:

                                                                                              Szécsiné Fehér Erika

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Újra eltelt egy hét! Volt benne minden. Az időjárás is "olyan"... Egyik nap kicsalja a nap sugara a hóvirágot, tulipánt, nárciszokat, aztán másnap belepi a hó... Remélhetőleg minél előbb tavasz lesz már, hisz március van, annak is idusa. Talán a magyar nép legszebb ünnepe… Ebben a kis faluban ahol élünk, nincsen külön ünnepség, de felmentem az iskolába megnézni a gyerekek ünneplését, nagyon aranyosak, kedvesek voltak, ahogyan szavalták a verseket, átélték szinte az egész történést. Nagyon jó magyar tanár van az iskolában, és nagyon fontosnak tartja a gyerekeknek azt, hogy tanulják meg a verseket kívülről, és szavaljanak, pénteken volt az ünnepség, de szerdára már fel kellett mondani a verset, és még két napig gyakorolták a hangsúlyos szavalást.
Több sajátos nevelési igényű gyerek is van az iskolában, és van egy Down-kóros gyerek is, kaptak egy-egy versszakot, de olyan átéléssel mondták el, hogy meg is könnyeztem. Aranyos volt, mert a vers előtt megmutatta, hogy neki van kokárdája is! Ez annyira jó dolog, mert figyelnek rá, szeretik, és nagyon sokat fejlődik ebben a környezetben.

Nálunk a hétvégén családi összejövetel volt, itt voltak a testvéreim a családjukkal együtt. Születésnap és név-napi alkalmak voltak. Valahogy ez a március ilyen. A szüleimnek is házassági évfordulója lenne, most lettek volna 51 éves  házasok, és az én házassági évfordulóm is most lenne majd, 27 éves házas lehetnék, ha nem váltam volna el, de sajnos ez így alakult. Nagyon sajnálom, de nem lehetett együtt maradnunk semmilyen körülmények között sem…

A gyerekek tanulgatnak az iskolában, a lányom nagyon jó tanuló, ő nagyon szeret tanulni is. De a fiamat minden érdekli, csak a tanulás nem igazán... Most is elment egy barátjának segíteni fát vágni, és beszélgettek, a srác mondta, hogy vettek új rotációs kapát, mert a régi elromlott, a fiam  "elkunyerálta", hisz nekik már úgysem kell, és nekikezdett javítgatni,  nemsokára működőképes lesz, csak meg kell "fúratni a motort" az kb. 8 ezer Ft-ba kerül gyűrűvel együtt. Tegnap is egész nap azt tisztogatta, olajozta, festette, és nagy a boldogság, mert kb. 10 ezer Ft és lesz egy rotációs kapa! Szóval ilyen. Péntek délután segített az egyik ismerősnek kerítést bontani, onnan meg földet hoz, az udvart megtölteni. Jó kis termőföld. És  be is akarja füvesíteni az udvart… Mindig vannak tervei! Nagyon szépen  fejlődnek a palánták is, amiket elvetett. Kicsit talán túl gyorsan is, mert nem akar még  tavaszodni, és kb. 2 hét és ki is lehetne ültetni...

A múlt héten kitakarítottuk a lakást, ablak tisztítás, függöny mosás, szőnyeget áttakarítottuk. Vendégeket vártunk, és készülünk a húsvétra, és nagyon jó idő is volt! Nagyon finom, friss illat volt a vendégeim is megjegyezték! Kiraktunk pár dekorációt, ajtó díszt és ilyeneket, barkát raktunk a vázába...

Valahogy úgy érzem, hogy én sokszor akármennyire is  elvagyok  keseredve, a gyerekeket úgy kell nevelnem, hogy meglássák az életben a szépet és  értékeljék is. Ehhez az kell, hogy  azt lássák, hogy én milyen  vagyok. Sokszor beszélgettem már erről ismerősökkel is, a fiam annyira olyan mint én, szeret beszélgetni, és mindenütt ott lenni, ő nem tud eljönni egy idős  ember mellett, hogy meg ne kérdezze, hogy hogy van, és ha kell segít neki a nehéz  szatyrot cipelni. A lányom nem ilyen, segítene Ő is, azt mondja, de addigra már a fiam elveszi és akkor Ő nem fér már oda. Ő másban kiváló: csendes, halk szavú, érzékeny, inkább befelé fordulónak tűnik, és neki mindig megerősítésre van szüksége, hogy igen is szeretem őt  is! Neki el kell mondani sokszor, míg a fiam érzi. De nem vagyunk egyformák, szerencsére…

Szegények vagyunk és nem úgy zajlik az életünk, ahogyan szeretnénk, de azt érzem mindent  megteszünk, azért, hogy minden napban legyen valami szép is, és észre is  vegyük! Hiszen egy életünk van, és rajtunk múlik, hogyan éljük le, és a gyerekeknek nem szabad hiányt  szenvedni szeretetben! Elbúcsúzom, kívánok mindenkinek boldog napokat, és gyönyörű tavaszi napsütést!

Üdvözlettel:

 Juhászné Mária