Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk is eltelt, szépen lassan.

Én voltam a körzeti orvosnál, vittem az eredményeimet, és a Violáét is, hogy írja be a gépbe, továbbá gyógyszert írattam magamnak, és méredzkettem is, mert nekünk nincsen itthon mérlegünk. A körzeti orvosom nagyon meg volt elégedve a méréssel, és az eredményeimmel, annyi változtatást viszont kell ismét tennem, hogy a húst ki kell vonnom az étrendből, (eddig sem ettem belőle sokat, csak 10 dekát, heti két alkalommal, de magas volt a húgysav szintem, és ezt javasolta az orvos). Elég jól betartok mindent, amit mondanak.

A gyomrom, a belső szerveim nem fájnak már, de a lapocka fájdalmam sajnos újra visszajött, egy hete a szúró fájdalom, eddig tartottak az injekciók, kezelések, amit kaptam rá a kórházban.

Van egy gyógyszer, amit szednem kéne rá ,de nem akarja megírni a körzeti orvos, mert az nagyon erős, de néha nagyon elviselhetetlen ez a szúró, égő fájdalom, és akadályoz a tornázásban is. Porckopás van a csigolyáim közt, és az adja ezt a fájdalmat.

A gyerekek jól vannak, örülnek a szüneti napoknak, és várják már a húsvétot is, én megmondom őszintén, nem várom, de így utólag már túl vagyunk rajta.

Mi nem szoktunk nagy felhajtást csinálni a húsvét miatt, most sem volt. Csak szelíden a szokásos húsleves, pörkölt csirke húsból, készítettem még szendvicseket, meg volt egy kis üdítő is. Volt az unokám is de csak egy napra, most sem akart hazamenni, itt akart maradni.

Egyedül Éva lányom nem volt itthon Ő a barátjánál volt, mert ott nyugodtan tudja tanulni, a tételeket, mert érettségire készül.

Voltunk látogatóban a szüleimnél is. Elég jól néztek ki, apukám már bottal jár, és egy műtét vár rá húsvét után, egy daganat nőtt a nyakán, azt fogják leműteni. Anyukám is elég jól nézett ki, jó húsban van, de a menés az nem igazán megy neki, és még sajnos a testvérem pelenkázza, és toló kocsival, kerettel közlekedik.

Végezetül pedig leírnám a számunkra bosszantó dolgokat, a férjem fizetésének utalása már teljesen kikészít minket. Vártunk valami kis összeget a húsvétra, hát mit ad Isten, utaltak is 5-én reggelre 217 Forintot. Jól olvassák, nem írtam el: 217 Forintot.

Hát teljesen fel voltunk háborodva, fel is kerestük az illetékes személyt, akivel kapcsolatot tudunk tartani, néha munka ügyben, de sajnos nem tartózkodott otthon.

Majd 6-án reggelre ismét utaltak 13.250 Forintot, ebből tudtam azt a kis húst, szendvicsnek valót meg üdítőt megvenni.

Sajnos a villanyszámlákat még mindig nem tudtam ki rendezni, de remélem már ebben a hónapban utolérjük magunkat, és befizetem, amit kell, és rendezni tudom a kártyás órát.

Azt hiszem túl sokat írtam erről a hétről, de dióhéjban minden bele fért.

Maradok Tisztelettel és Köszönettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is nagyon jól telt a gyerekeknek és nekem is.

A fiú kedden a szomszéd falu sportcsarnokában volt focizni. Tünde tornaórán ráesett a csuklójára és megzúzódott. A közmunkán megint veteményeztünk palántának karfiolmagot. Csütörtökön délelőtt három zsák hagymát dugdostunk el, délután meg meszeltünk. Így pénteken kaptunk egy nap szabadságot, mert jól dolgoztunk. Itthon pénteken kimeszeltem a konyhát, és kimostunk mindent. Szombaton felrobiztattam a kertet, és én is elveteményeztem mindent. A gyerekek már nagyon várták a húsvétot, nagyon készülődtek, vasárnap segítettek a lányok sütkérezni és főzni. Vasárnap este, mikor a szendvicset csináltuk, elment az áram és víz sem volt. A szendvicset gyertyánál csináltuk. Így hétfőn 5 órakor kellett felkelnem, hogy mire jönnek a locsolók, mindent előkészítsek. Fárasztó volt ez a hétvége.

Hát így telt el ez a hét.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek az oviban egész héten a húsvétra készültek. Alízék tojást festettek, és nyuszit készítettek. Emma pedig hétfőn ismét produkálta magát, mert állandóan mászik és emiatt lecsúszott a székről és nem tudott ráállni a lábára. Gyorsan buszra ültünk a gyerekekkel és elvittem a traumatológiára, mert attól féltem, hogy eltört neki a lába. Ahogy a vizsgálóban harcolt az orvossal, hogy ne vizsgálja meg ráállt a lábára és mondta az orvos, mivel terhelni tudja így nem kell se röntgen se semmi. Azóta sincs semmi baja, szerencsére de inkább fölöslegesen megyek velük többször orvoshoz, mint, hogy valami komolyabb bajuk legyen. Csütörtökön elkezdődött a tavaszi szünet is. Egész nap az udvaron voltunk és takarítottuk. Viki volt a legügyesebb, Ő segített a legtöbbet. Gazolt, és a kis talicskájával hordta össze egy csomóba. Pénteken meg már nagyon hidegre fordult az idő, és bent unatkoztak, nem tudtak kimenni. De mondjuk a kertre ráfért ez a kis eső, így legalább könnyebb lesz felszántatni a kertet. Már egy kis területen fel van ásva, és ott már jön kifele a borsó is.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eszter még mindig rosszul van,és hiába járunk kórházról,kórházra még mindig nem tudják,mitől van rosszul.Cinti és Sanyi edzenek,igaz Sanyinak még mindig bajok vannak a lábával.Dávid jól van,Evelinnek újból kijött az allergiája.Volt egy alkalmi takarításom,de sajnos még pénzt mindig nem láttam belőle,csak gyülnek a számlák,míg mindent ki nem kapcsolnak,és ki nem raknak a lakásból!Elég szomorú ünnepünk lesz!Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!

Tisztelettel:

Molnár Család

Tisztelt Címzett!

Cseténé Szűcs Viola vagyok ****-ról. A párommal nevelünk három kiskorú gyermeket, ebből egyik gyermekem tartósan beteg. Nagyon nehéz anyagi körülmények között élünk. Párom se munkahellyel, se jövedelemmel nem rendelkezik, mivel analfabéta, nehezen tud munkahelyet létesíteni. Én daganatos beteg vagyok, férjem ****-n kezelés alatt áll, mivel többször akart öngyilkos lenni. Nem az a baj, hogy szegények vagyunk, és nem az fáj. Az fáj a legjobban, hogy a gyerekek próbálnak minket eltartani. Naponta az iskolában összeszedik az uzsonnamaradékokat és minden este nagy örömmel hozzák nekünk haza, és mi sírva esszük meg.

Lakásunk sincs. Egy ólat alakítottunk ki lakhelynek, úgy-ahogy otthonossá tettük. Még nyáron jó, de télen vannak gondok, mivel nekünk nincs mennyezetünk, csak egy gipszkarton van felütve és arra szalmát raktunk és télen nagyon hideg. Itt, ahol mi élünk, sajnos nincs munkahely. A két nagyobb gyermekem, az egyik 11 éves, Vince, a másik 12, Géza, iskola után elmennek a párommal vasat és üveget gyűjteni és kéregetni. Nagyon sokszor megalázzák őket, itt a városban, ha valamit találnak a kuka mellett, rájuk kiabálnak és elzavarják őket. Pl. a 11 éves Vincémet a sok alázás miatt gyermekpszichológushoz kell hordanom, nem bírja feldolgozni, hogy nem tud rajtunk segíteni. Sajnos azt mondjuk, hogy gyerekek, de az élet rákényszerítette, hogy úgy gondolkozzanak, mint mi felnőttek. Volt olyan eset is, amikor mentem az elsős gyermekemért az iskolába és benyitottam az osztályba, s kisfiam egyből fennhangon kérdezte tőlem, anya, tudtál főzni? Egyszóval azon törte a kis fejét tanulás helyett, hogy tudtam-e főzni!

A férjem nem gondolkodva olyat mondott, amire a gyerekeim egyből reagáltak és válaszoltak is, részletezem: kimegy a hídra és beleugrik a folyóba és vége lesz  mindennek, erre a gyerekek: nem baj, apa, megyünk mi is utánad és ott is együtt leszünk. Hát hadd ne mondjam, mit éreztünk, senkinek nem kívánom! A helyzetünk miatt már ötödik hónapja a gyerekeim is védelem alá lettek helyezve a gyámhatóságnál. Minden héten egyszer jönnek, ellenőriznek minket, hogy a szekrény ki ne ürüljön, úgymond mindig kell valami élelmiszernek lennie a szekrényben, mert ha kiürül, akkor már jön a fenyegetés a gyámtól. Pedig higgyék el, szeretetben és békében neveljük gyermekeinket. Istenfélő emberek vagyunk.

Nagyon, de nagyon sokat számít ez a program az életünkben, így többet is tudunk foglalkozni a gyerekekkel és egymással. Ez a program nekünk egy feloldozás. A gyerekek, amióta megtudták, hogy ebben a programban részt veszünk, azóta sokkal felszabadultabbak és az iskolában is jobbak lettek a jegyeik.

Még egyszer örök hálám Önöknek, tisztelettel:

Cseténé Szűcs Viola

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is nagyon jól telt mindenkinek. Az itteni iskolában is tartottak Éljünk egészségesen délutánt, ******* családi vetélkedő volt a neve, 14-kor kezdődött. A szülők és a gyerekek hat csoportra voltak osztva, első osztálytól a negyedikig. Különböző vetélkedők voltak, és csatakiáltást kellett írni. A mi csatakiáltásunk: Mi vagyunk a narancsok sok vitaminnal tele, gyerekek és felnőttek kedvence, aki szereti, sokat egyen, rá-rá-hajrá! A csoportokban hat gyerek volt vegyesen, minden korosztályból. Mi és egy másik csapat egyenlő pontszámmal elsők lettünk, így a győztes csapat jutalma kivi és narancs volt. A vesztes csapat müzliszeletet kapott. Nagyon jól éreztük magunkat a vetélkedőn.

A közmunkán megint változatos munkát végeztünk. Kapáltunk, veteményeztünk, szemétszedés is volt, és egy háznál az udvart kellett összetakarítani, ami a hivatal tulajdona lett. Itthon elveteményeztük, amit a fiú kapott magokat, külön kis kertet csináltunk. Nagytakarítást csináltunk, bemeszeltem a szobát, mindent lemostunk és ablakpucolást csináltunk.

Hát így telt el ez a hét is.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nehéz volt ez a hét, mert nem kaptunk pénzt, csak a jövő héten fogunk, mert aki fizeti ki a pénzt, annak a párja kórházba került. 

A szemétszállítási díjat is nagyon nehéz kifizetni, mert negyedévenként kell fizetni, pedig havonta sokkal könnyebb lenne. A heti pénzből nem lehet kifizetni a számlákat.

Tisztelettel:

Bede Mónika

A 2012.03.26. és a 2012.04.01. közötti időszak:

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délutános volt.

Mivel a férjem délutános volt a héten, elkezdtük a krumplit elvetni és az epret szétpalántázni.

Majd az udvart takarítottam össze, míg a fiúk nem értek haza az iskolából. Amikor hazaértek, segítettem a kisebbnek tanulni.

A hétvégén elmentünk a fiúkkal túrázni egy kicsit. Majd vasárnap délután ismét a következő hétre készülődtem.

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Rékának még mindig folyik a kivizsgálás, Sanyinak sem jött még rendbe a lába,még mindig bicceg,két kicsi és Cinti most jól van,igaz Cinti kicsit köhög.Cinti versenyen van ma,junior OB,itt 4 évvel idősebbek között indul.Itt a húsvét és semmink nincs,nem tudom fizetni a rezsit,se a lakbért,és a hitelel is elvagyok maradva!Nem tudom mi lesz,egyre nehezebb minden,már nem tudom mit csináljak,és mi lesz velünk!

Tisztelettel:

Molnár Család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk elégé szétszórt, és bosszantó volt. A tervünk veteményezés lett volna, de a hideg szél, és a rossz időjárás miatt nem tudtunk elveteményezni a kertben. Még jó, hogy a melegágyat beültettük. A nagy szél miatt adódott egész napos munkánk, amit muszáj volt megcsinálni ebben az időben is, mert ha esik az eső, még rosszabb lenne.

Az történt, hogy volt egy házrészünk, amit mi úgy hívunk a két ház közt, mert a régi házból maradt még meg rész, tűzfallal, tetővel együtt, és az új házat pedig nem építették hozzá ez egy olyan három méteres helység. Itt tartottuk a hűtő ládát, hűtőt, stelázsi polcot és egy szekrényt.

Ezt a helységet az erős szél összetörte, bedöntötte a tűzfalat, és összetört a tető is.

Sajnos ezeknek a romjait takarítottuk.

Hála Istennek, nem lett baja semminek sem, de sajnos megjavítani nem tudjuk, se téglánk, se lécek, se gerendák, se cserepek, így még eső előtt majd muszáj lesz onnan elpakolnunk valahová.

A férjemnek is utaltak egy kis pénzt megint, pontosan 10.600 Forintot, amit azt se tudtam hová tegyek. Vegyek élelmet? Vagy adjak fel egy csekket? Vagy a malackáknak terményt? Stb...? Amíg nem volt ez a heti fizetéses munka, akkor is baj volt, gond volt most, hogy van az is gond. Nem tudom, miért nem tudnak havonta fizetni és tudna az ember jobban boldogulni. A gyerekek amúgy nem betegek, jól vannak, mindenki jár iskolába, Ádám fiamnak voltunk személy igazolványt csináltatni.

A vőm is hazajött három hét után Német országból, mert nincsen munka, és nekik is ott a nagy kölcsönük.

Várom már a Húsvétot, hátha az unokámat elhozzák látogatóba a lányomék.

Már nagyon régen láttam, és hiányzik.

Én jól vagyok, folytatom idehaza is a rám kiszabott terápiákat, amit elő írtak a kórházban. Elég jól haladok, csak megint előjött a lapockafájdalmam, megyek majd vissza a körzeti orvoshoz, és megnézetem.

Hát ennyit szerettem volna leírni erről a hétről, ami elégé mozgalmas volt, mi sosem unatkozunk!

Maradok Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a szeles és szeszélyes időjárás elég nyűgössé tette a gyerekeket. Kevesebb ideig tudtunk kint lenni a játszótéren sajnos. De egészségileg szerencsére rendben vannak. Csütörtökön volt Alíznak nyílt nap az oviban, nagyon ügyesek voltak. Minden kérdésre tudta a választ. Az iskolában is voltak, és a tanárnő dicsérte, hogy milyen ügyes és gyors észjárású. Bízom benne, hogy nagyon sokra fogja vinni az életben. Még ez nap be kellett mennem az OTP-be átutalni a villanyszámlát, mert a postán nem fogadták el a csekket, mert hiányzott róla egy kis darab. Még a héten valahogy be kell fizetnem egy számlát ahhoz, hogy ne kapcsolják ki a villanyt. Megjött a gázszámla is az éves leolvasásból. Majdnem 60.000 ezer forint a különbözet. Nem tudom hogy hol van a vége már a sok számlának.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Bemutatkozó

2002 januárjában ismerkedtünk meg. Marinak akkor már volt egy fiúgyermeke a korábbi élettársától, akit azért hagyott el, mert állandóan bántalmazta, és ez már elviselhetetlen volt, és hazaköltözött a szüleihez. Ekkor már egyhónapos terhes volt.

A gyermek születése után négy hónappal költöztünk mi össze. Ami úgy kezdődött, hogy albérletbe költöztünk, egy nagyon rossz minőségű házba. Ami még életveszélyes is volt, beszakadt plafon, megtámasztott falak. És ami még goromba volt, se víz, se villany, és magas lakbér. Akkoriban volt munkám, de keveset kerestem, Egy éven át laktunk itt. Utána költöztünk egy anya-fia családhoz, ekkor már hathónapos volt Mari fia, mikor tőlem is terhes lett. Ezen az albérleten 6 hónapot töltöttünk. Innét is költöznünk kellett, mert nem egyeztünk a főbérlővel. És akkor ismét költözni kellett egy olyan házba, ahol volt egy lepusztult szoba, konyha, fürdőszoba. WC. Ház, ahol se ajtó, se ablak, se plafon. Mindent rendbe tettem, dolgoztunk éjjel-nappal, hogy rendbe tegyük a házat. De itt nem kellett lakbért fizetni, csak villanyt. Mari itt szülte meg a nagylányomat, Miskó Lédát. Borzasztóan örültünk neki, nagyon vártuk. Aztán megbeszéltük, hogy a neve Johanna legyen, de hát szüléskor Mari elfelejtette a nevet, amit megbeszéltünk, és zavarában Lédának kereszteltette, amit én rossz néven is vettem. És még a mai napig is eszembe jut néha. De most már csak így durcásan, minden harag nélkül.

Azóta is imádom a lányomat. És most már nem is tudnék más nevet elképzelni a lányomnak, aki mellesleg már nagylány és okos.

Sajnos Léda szívbetegen született, és még penészallergiás is. Ez a betegsége is nagyon sokba kerül. 8 hónapos terhes volt már az élettársam, amikor megint költözni kellett. Most egy elég normális házba tudtunk beköltözni, víz, villany bent volt, fürdőszobás lakás volt. Ezért havonta 40 000 Ft-ot kellett fizetni, ami már elég nehezen jött össze. Alkalmi munkákból éltünk, hol fizettek, hol nem, s tehetetlen voltam. Sokszor veszekedtünk a pénz miatt, hogy nincs gyógyszer, éhezünk, máról holnapra élünk. Aztán megszületett Bettina nevű lányunk egészségesen. Örültünk is neki, igaz, fiúnak vártuk, de lány lett. És elkényeztettük. Utána már elég rosszul éltünk, kezdődtek a veszekedések, a viták minden nap, nem tudtam, mit csináljak. Rossz útra tértem. Evelin úgy született, hogy 6 hónapos volt, amikor börtönbe kerültem. 1 év 8 hónapot kaptam lopásért, ami nagyon nehéz volt mindegyőnk számára. Mari járt hozzám beszélőre. Nagyon bántam, hogy így alakult. 1 év 1 hónapot töltöttem Baracskán, 7 hónapot elengedtek jó magaviseletem jutalmául. Evelin lányom már 22 hónapos volt. Nagy volt az öröm, de nem sokáig tartott, jöttek a gondok. Költözni kellett a tél közepén, munkám nem volt, s belekeveredtem egy rossz csoportba, felvétettek velem ötszázezer forintot, amiből nem láttam egy forintot sem. És ezt most vissza kell fizetnem, így majd lefoglalnak, amit tudnak, vagy a fizetésemből lefoglalják.

Visszatérve a szabadulásomra, megszületett a negyedik lányom. Írisz, aki vesetágulattal született 2010. október 10-én. Eközben 2008-ban fölvett a **** önkormányzat 3 hónapra dolgozni. Örültünk nagyon, kicsit jobb lett az anyagi helyzetünk. De semmi nem oldódott meg, a gyerekek betegek, a bank sanyargat, fizetni nem tudok. Ráadásul Mari fiúgyermeke súlyos cukorbeteg lett. 2010 decemberétől már cukorbeteg volt, de sajnos nem vettük észre, csak fogyott, sokat evett, azt hittük, nő a gyerek, de januárban, 2011-ben elvittük orvoshoz, megállapították, hogy cukorbeteg, és ez a mai napig, vagyis élete végéig elkíséri. Megpróbálunk vele együtt élni, de nagyon nehéz. Bele kell törődnünk.

Azóta már más munkahelyem van. A ****-i  **** Zrt-nél vagyok  9 hónapra, aztán 3 hónap munkanélküli leszek, és utána megint felvesznek 9 hónapra.  Ami így állandósul évente 3 hónap kieséssel. A fizetésem 64 ezer Ft. Jelenleg Mari szüleinél lakunk. Itt építettünk egy kis faházat, amit szorgalmasan építgetünk.

Bezeli Mária és Miskó László