Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Múlt héten későn adtam fel a naplómat, remélem, nem baj. Gyerekek jól vannak, sokat változtak, így ha visszagondolok az elmúlt évre úgy rossz, mint jó irányban, sokszor felteszem a kérdést: jó anya vagyok? Mit rontottam el és mit fogok? Félek, hogy nem jól nevelem őket. Danira sok a panasz az oviban, akaratos, verekszik. Tudom, sok mindent ráengedtem, itthon sem bírok nagyon vele. Sokszor engedek, pedig tudom, hogy nem kellene. De ő az én kicsi fiam, és olyan sokat szenvedett, és Dóri is. És pótolni akarom, hogy boldogok legyenek. Napközben szinte minden nap egyedül vagyok. Most, hogy befogadtam ****-ékat is, ő is megy nappal. A gyerekek oviba, reggel mindig késünk. Főzök, takarítok. **** minden nap megy valahová, ő azt mondja, munka után jár. Én is munkát keresek, de soha nem engedi, hogy vele menjek. Valamit titkol. Pedig azt hittem, hogy mindent megbeszélünk egymással. De van valami titka.

Megjött a leszázalékolási papírom, 60 %-os vagyok. 3 évre adták meg, de mellette nem lehet dolgozni. Pénzben egy tízessel több. Nem tudom, mit csináljak, elfogadjam, vagy ne. Egy tízezerrel több, mint a segély. Ha találok munkát, az mégis több lenne. Azt nem kérdeztem meg, ha visszamondom, később igénybe tudom-e venni. Mert jobb volna dolgozni.

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elszaladt az utolsó nyári hét! A gyerekek nem nagyon örültek neki. Én még táppénzen vagyok, a koponya MR szerint több helyen érszűkület van az agyamban. Más már nem hiányzott. Nem tudom, hogy mi lesz, még a héten kell mennem a Főorvoshoz. A gyerekek és a férjem is nagyon idegesek. Mondanom sem kell, én sem vagyok nyugodt. Nyugtatót is kell szednem az orvos szerint. A suliba megvett a férjem nagynénikéje mindent, mert nem is merek itthonról nagyon elmenni egyedül. Anyagilag nem tudom, hova jutunk, hiszen a férjemnek még mindig nincs munka, én meg július 27. óta táppénzen vagyok.

További szép napot!

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egész héten dolgoztam, szinte éjjel-nappal, ma az első nap, hogy itthon vagyok. Az iskolába még rengeteg minden hiányzik, most neki állok Evelinnek egy fehér blúzt varrni, hogy legyen mit felvennie az évnyitó ünnepségen. Cinti *******-án van versenyen, 14 évesen elindítják az U-23-as OB-n, jövő héten edzőtábor ******-án, aztán junior EB Horvátországban, az egyetlen 14 éves, akit Magyarországról visznek erre a versenyre, mivel kvalifikálta magát. Sanyi fiam párosban indul holnap, a maratonon. Eszti még mindig beteg, a két kicsi már gyógyulóban van. Ha a két nagyobb élsportoló gyerekemnek nem találok szponzort, abba kell hagyniuk! Rengeteg az adósságunk, nem tudom mi lesz!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délutános volt. Ezen a héten mindkét fiamnak elkezdődött az iskola. A nagyobbik fiam csak most tudja meg, hogy mik kellenek pontosan az iskolába, mivel a nagyobbik fiam idén már végzős. Délután elmentem a nagyobbik fiammal megvenni azokat, amik még kellenek. Ez a hét már nyugisabb volt, mivel elmentek a fiúk az iskolába, nekem pedig több időm volt az itthoni dolgokra. Szombaton pihentünk és tanultunk a kisebbik fiammal. Vasárnap a következő hétre készülődtünk.