Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk hála Istennek nyugisan telt, a gyerekek jól vannak, nem beteg egy sem. Danira egyre több a panasz az oviban. Az óvónő szerint csináljam azt, amit az oviban. A büntető szék, ugyanis büntető szék van az oviban, ha valamelyik gyerek rossz, akkor ott kell ülni és elgondolkodni addig, míg be nem látja, hogy rosszat csinált. Hát nem tudom, mit csináljak, ő ilyen rossz gyerek. Nincs szívem megütni, eleget szenvedett az apja miatt. Tudom, hogy el van kapatva, belátom. De ő az én kicsi fiam, aki szívbeteg, ez mindig ott van a szemem előtt. Figyelem még éjszaka is. Féltem és óvom mindentől. Dórinak egyre nagyobb a szája, és most igen érdekli Isten. Folyton erről kérdez, hol van? Miért nem látja? És mi lesz, ha valaki meghal? Valamelyik nap váratlanul megkérdezte: anya, milyen érzés anyának lenni? Ilyen felnőtt kérdései vannak. És nem nyugszik bele, hogy a gólya hozta. Mert a gólyás mesét mondtam el neki. Ez valahogy nem stimmel neki, azt kérdezi, mi lesz, ha neki is hoz egy gyereket a gólya, akkor ő hogy megy oviba? Ilyeneket kérdez, és néha nem tudok válaszolni neki. Megdöbbent, még nem készültem fel az ilyenekre. Sokat olvasok nekik, és most az éneklés a menő nálunk. Lassan felnőnek, elrepülnek az évek. Jövő héten megyek ultrahangra mellemmel, még mindig csomó van. Azt hittem, elmúlik. Hát remélem, nem lesz baj. A gyerekek miatt, mert nincs senkim, akire számíthatnék, ha baj volna.

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt héten elindult az iskola. Nem valami boldog a nagyfiúnk. És a kicsi is elkezdte az ovit. Neki nagyon tetszik. Boldogan röpül be az oviba. A középső fiunk is boldog, hogy a kicsi is oda jár ahova Ő. Én még mindig táppénzen vagyok.

Múlt héten meghalt az Unokabátyám még csak 37 éves volt és szívbeteg. A héten lesz a búcsúztatója.

Férjem több állásinterjún is volt. Remélem most már lesz valami…

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hétfőn kezdetét vette a nagy esemény Alíznak. Izgatottan várta az iskolát. Reggel szépen ünneplő ruhába öltözött és először az oviba mentek és onnan kísérték át őket az iskolába. Az évnyitó után bementünk az osztályterembe, a tanító néni mindenkinek megkérdezte a nevét. 14-en vannak az osztályban. Másnap már házi feladatott kaptak, aminek a jutalma egy csillag lett. Egy hét telet el még az első naptól, és már van 5 nyomdája, 2 csillaga és 7 piros pontja. Minden nap büszkén mutatja a pontokat. Józsinak is nagyon tetszik az iskola, már ő is kapott két ötöst és egy hármas osztályzatot.

A páromnak még határozatot nem küldtek, hogy kap-e nyugdíjat vagy sem. Bízom benne, hogy hamarosan lesz belőle valami. Szilvia megbetegedett, fáj a torka, a hasa és hasmenése van.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nehezen, de túléltük ezt a hetet is. Szinte minden nap mennem kellett valamelyik orvoshoz kivizsgálás miatt. Próbálják kideríteni, hogy a rosszullétem még továbbra is az oltás következménye, vagy attól független. Sajnos egyre rosszabbul mennek a dolgaink, így az sem csoda, ha idegileg vagyok kimerülve. Dolgozni muszáj betegen is, mert ha néhány napot hiányzok már nem tudom kifizetni a lakbért, és a számlákat és mehetünk az utcára, a gyerekeket pedig elveszik...

Aggasztó minden nap ezzel a gondolattal kelni és feküdni, ha valami bajom lenne, vége mindennek. Nagy súly ez a vállamon.

Továbbra is próbálok valami nagyobb lakást keresni, de az albérlet mindenképpen nagyon sokba kerül. Itt a gyerekeknek nincs mozgásterük, nehezen lehet bírni velük. Folyton a játszótérre kívánkoznak, még óvoda után is, de így nem haladok itthon semmi munkával. Ismét sok-sok levelet írtam segítségkérés ügyben, postait, mert az talán komolyabban veszik, mint egy e-mailt, de válasz sajnos nem érkezik.

Sok pénzem elmegy a postára, és még egy NEM válaszra se méltatnak, ez nagyon elszomorít. Minden esetre hiszem, hogy fogok találni valakit, aki segít kimászni ebből az évek óta tartó áldatlan helyzetből. Sokat imádkozunk, hogy küldjön az Úr Segítőt, egy olyan Támogatót, aki megteheti és jó szívvel segít is. Sokat álmodozom, hogy egyszer talán lehet saját otthonunk, a gyerekeimnek méltó hely, ahol igazán gyerekek lehetnek. Hiszem, hogy hamarosan így lesz!

A lányok idén szívesebben mennek óvodába, mint tavaly. Ennek nagyon örülök, mert szörnyű reggeleink voltak.

Sok az új barát, rengeteg program lesz e hónapban is, nem unatkoznak.

A héten egy kis koncerten voltak, amit az Alma Együttes adott, nagy élmény volt számukra. Lassan befejezem az írást, megígértem, hogy palacsintát sütünk a lányokkal, és itt állnak vigyázban, nehogy elfelejtsük.

Szép őszi napokat kívánva, tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elkezdődött az iskola, Evi is elkezdte az első osztályt, Eszti a 11., Sanyi a 10., Cinti a 8. osztályt, Dávid még egy évet maradt az oviban. Még mindig több minden hiányzik, remélem majd tudom pótolni. Nagyon el vagyok keseredve, még mindig semmi hír lakásügyben, nagyon félek, hogy az öt gyerekkel az utcára kerülök, már nem tudom, mihez kezdjek. Pedig minden munkát elvállalok, még is egyre lejjebb csúszunk, ha ettől még van lejjebb… Nem tudom fizetni a hiteleket, és a rezsit, ráadásul, ha hamarosan nem találok szponzort élsportoló gyerekeimnek -hiába nagyon tehetségesek- abba kell hagyniuk!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2012. 08. 31. péntek

Reggel 5-kor keltem, anyával együtt reggeliztünk. Én 6-ra mentem dolgozni, anya csinálta az ebédet. 2-re értem haza, a gyerekek, Máté és Írisz letepertek a földre, kacarásztak. Ettem, persze Írisszel egy tányérból. 4-re az iskolába, oviba kellett menni a gyerekekért. Be a boltba, majd haza. Otthon anya átnézte a könyveket, amiket aznap kaptak meg az iskolából a gyerekek. Becsomagoltak, 8-kor aludtak.

2012. 09. 01. szombat

Reggel 6-kor keltem, majd elmentem a boltba. Majd 7-kor keltettem anyát, s én elmentem dolgozni az erdőre, saját részre szedtem a fát. Jó sokat kell szednem, 3 kályhával kell majd tüzelnem. 8-kor keltek a gyerekek, reggeliztek. Írisz azzal ébredt, anya, apa hol van? Dolgozik? Igen, mondta az anyja, s így megnyugodott. 2-re értem haza, már szaladt is felém, kapkodta a kis lábait. Apa, apa, kiabált, s ugrott a nyakamba. 8-kor már mindenki aludt.

2012. 09. 02. vasárnap

Reggel már korán fent voltak a gyerekek. Lázban voltak, ma van az évnyitó. Fürödtek, öltöztek, én meg 2-ig elmentem még fát szedni. 2-re kész volt az ebéd.  Ettünk, aztán én is megfürödtem. 5-kor volt az évnyitó. 4-kor az oviban kellett lenni. Ugyanis Bettina lányom megy elsőbe. Olyan édesek voltak. Szegény el sem bírja azt a nagy táskát. Kaptak ajándékot az ovitól, majd az iskolától is. 7-re értünk haza, ettünk, s bebújtunk az ágyba. Három iskolás és két ovisom van. Nagy nehezen elaludtunk.

2012. 09. 03. hétő

Reggel 5-kor keltünk, anyával beszélgettünk, mi legyen az ebéd, meg hogy hová pakoljuk a fát. Aztán végül is döntöttünk. 6-ra jött értem a kocsi, anya főzött, a gyerekek oviban, iskolában. 2-re értem haza. Első napjuk volt az iskolában meg az oviban. Máté első nap dicséretet kapott. Dicsekedett is, mikor hazaértünk. Bettina is úgy fogadott, na apa, nekem is lesz zsebpénzem? Hát persze, ha megígértem, de jól is kell tanulnod ám! Jól fogok tanulni, apa, egyezkedett a lányom. 7-kor fürödtünk, vacsiztunk, s bebújtunk az ágyba. Még egy kicsit tévéztünk s mi is elfeküdtünk. Aludtunk is, fárasztó napunk volt.

2012. 09. 04. kedd

Reggel 5-kor keltem. Átsiettem a fuvaroshoz, s megbeszéltük a fa beszállítást az erdőről. 2-re beszéltük meg, pont akkor értem haza a munkából. A gyerekeket csak megpuszilgattam s indultam is az erdőre a fáért. 4 kanyar volt, minden kanyarnál segítettek a gyerekek pakolni. 7-kor fürödtek, vacsiztak, én fél 8-kor hoztam be az utolsó kocsi fát. Bementem a gyerekekhez és megpuszilgattam őket. Olyan édesen aludtak, hagytam is őket pihenni. 10-kor még cukrot mértünk Máténak.

2012. 09. 05. szerda

Reggel 5-kor keltem, kihordtam a fürdővizet, majd készültem dolgozni. 6-ra járok s 2-ig dolgozom. Megpuszilgattam a gyerekeket, ittunk anyával egy kávét s elmentem. 2-ig voltunk. Anya még mosott, mikor hazaértem. Mentem az oviba, majd az iskolába a többi gyerekért. 4-kor uzsiztak a gyerekek. Én meg pakoltam a fát az udvaron. A gyerekek segítettek, de inkább csak feltartottak. De nem szóltam, hadd segítsenek. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk, 8-kor már aludtak a gyerekek. Én 9-kor bújtam ágyba, 10-kor cukrot mértünk Máténak, s elaludtunk.

2012. 09. 06. csütörtök

Reggel 5-kor keltem, nekiálltam reggelit csinálni, de közben felkelt a kislányom, s föl kellett vennem. Aztán egész végig mondogatta: apa, ne menj dolgozni, maradj velem itthon. Úgy kellett megszöknöm előle. 2-re értem haza. Rögtön jött is hozzám. Közben elmentem Evelinért az oviba, bevittem a boltba s vettem neki, amit kért. Mire hazaértünk, anya is otthon volt az iskolából. Máté is dicsekedett, hogy megdicsérte a tanár néni. Olyan boldog volt. 7-kor megfürödtünk, vacsiztunk. Aztán még pakoltam a fát az udvaron, 9-kor mentem be, addigra minden gyerek aludt. Én is megfürödtem, s lefeküdtem aludni.

Bezeli Mária                                           Miskó László

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A holnap vége felé nagyon kapkodós napjaink vannak. Bérletkártyát kellett igényelnünk Violának, és mivel hétfőn megkaptam a heti béremet és Pali is pénteken a heti utalását, így

Egy-két dolgot vásároltunk is neki a kollégiumi költözéshez.

26-án elkezdődött a háztáji földeken a krumpli ásása. Kicsit megkönnyebbültünk, hogy a férjem össze tud szedni egy kis pénz, az iskolakezdésre. Hát sajnos nem így lett, sokan kiásták kapával, és hazahordták kis kocsival,voltak akik meg nem is ásták ki, mert apró volt a termés.

Már délre itthon is voltak 8000 Forinttal. Hát ez nem sok minden négy gyerek iskolába indításához.

Évivel voltunk diákigazolványt igényelni, meg egészségügyi kiskönyvet.

Kapott 15.000 Ft iskolakezdési támogatást az önkormányzattól, mivel egyetemre megy.

09.02-én beköltöztettük Violát a kollégiumba, szülői értekezlet is volt. Csak a kollégium 5000 Forint, plusz az élelmezés, plusz a bérlet.

Hát szépen végighallgattam, és majd lesz valahogyan, mondtam magamnak. Én sem dolgozom, már letelt a két hónapom a hatórás közmunkán, így a 22.800 Forint segélyt fogom majd kapni.

Jöttek a következő héten az újabb meglepetések: Évinek elutasították a közgyógy támogatását. Olyan ez a gyerek, mintha nem is létezne, mindent megvontak tőle

Először 06. hóval a családi pótlékot, 08. hóban a MÁV kártyát, hogy 90 %-osan nem utazhat már. 09. hóban pedig a gyógyszertámogatását.

De szépen jött a telefonhívás is tegnap előtt, hogy Mariann sem jogosult a családi pótlékra, hiába tanul még, mert Ő már 20 éves.

Tehát maradt Viola, és Ádám családija, ami havonta 26.600 Forint, meg az én segélyem, meg a férjem heti bére, amit sosem utalnak tökéletesen. Sajnos a villanyszámlánk az még mindig 37.300 Forint havonta, még három hónapig. Hát ennyi kevésből nem tudom, hogyan fogok mindent megoldani.

Napi szinten keresgélek munkát, de miután meg tudják, hogy beteges vagyok, és van négy gyerekem, meg 30 km-re lakom várostól, nem kellek sehová sem. Hát már csak abban reménykedünk hogy Évinek sikerül megnyernie az ösztöndíjakat, amikre pályázott, és Ő majd boldogul az egyetemen. Mariann is keresgél munkát a tanulás mellett, de nincsen.

Ádám 09.08-án  töltötte be a 14. életévét, és ez ügyből kifolyólag kapott egy szép ajándékot: Elvileg az apjával kellett volna mennie, de én mentem vele. Szeptember 7-8-án elutazhattunk a Bábolnai napokra. Napokat töprengtünk elfogadjuk-e, mert itt a sok gond a nyakunkon, de végül is elmentem vele. Mindent állt a Bábolnai cég, az utazást, a kaját, a szállást is.

Ádám még ajándékot is kapott, amit alig bírt hazacipelni: egy nagy, hatalmas kékszínű traktor, egy New Holland makettjét. Ezt is megértem 42 évesen, hogy ide eljussak a kisfiammal, és hotelban aludjak.

Hát azt hiszem, befejezem a naplónkat, történt itt sok minden, amit megoszthatok az olvasókkal, és az Alapítvánnyal.

Maradok köszönettel és tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délelőttös volt. A héten a fiúk iskolában voltak. A férjem és én délutánonként a fiúkkal nekiláttunk átpakolni a fát. A héten segítettem a lányomnak beszerezni az óvodához szükséges dolgokat, valamint ezekre felrajzoltuk az unokám jelét. Szombaton segítettem a kisebbik fiamnak tanulni. Vasárnap elmentünk bevásárolni, majd a következő hétre is készülődnöm kellett.

Napló 2012.08.27.–09.02.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten már hála Istennek nem volt olyan meleg. Így a kertet próbáltam megmenteni, ami még elrakható télire. Bizony a meleg mindent tarolt, paprika nagyon silány, azt venni kell, a paradicsom elég szép, így még főztem be lecsót. Az uborka már fogy, amit elraktam, van úgy, hogy Bence egy fél üveggel is megeszik egyszerre, főleg krumplihoz, imádja. De jó legalább az a kis vitamin. Azért akarok minél több lecsót berakni, hogy legalább az is legyen. A héten nem érzem jól magam, fáj igen a hátam és a vesém, de így is megyek, mert kell a pénz. Hétfőn megkezdődik a suli és még szinte semmi sincsen Bencének. Most hétvégén meg kell venni a bérletet, és táska is kellene. De már a cipője is elég rossz, most ragasztgatom, hogy kitartson, míg nem tudok újat venni. És még nincs elég gond, még a mosogatóm is szétesett, igaz, már tíz éves volt, de attól még bírhatta volna. Most megrestauráltuk Bencével, csináltunk alá egy fakeretet, így talán csak bírja valameddig. De jön a hideg és már a tüzelőről is gondoskodni kellene. Mert bizony lassan be kell gyújtani, hiszen ma reggel is 6 fok volt. Szóval nehéz ez az élet. Eltelt a nyár és nem tudtam eladni a házat. Nincs is rá vevő, és ha lenne is, túl keveset kínál, mert a mai világban kinek van pénze. Nem tudom, mi lesz. Most még fizetem a házrészletet. Még tudom, egyik hónapban a villany, a másik hónapban a ház, így még valahogy fenntartom. De nem tudom, mit hoz a jövő. Az idén igen sokat gyengültem, de nem is csodálkozom, mikor egy hete csak krumplit viszek enni is a munkába. Hol törötten, hol paprikásan, hol pirítva. Mindig akkor eszek, amikor a többi nem látja, nehogy megszóljanak érte. Ilyenkor igen kevés már az ennivaló, kihúzom a hűtőt is, hogy ne fogyasszon. Amit veszek itt helyben a boltban, azt és annyit, amit ki tudok fizetni. És azt is Bencének, hogy egyen valamit. Szomorú, hogy itt tart ez a világ, hogy dolgozik az ember és éhezik. Mert ha nem fizetjük ki a villanyt, akkor bizony kikapcsolják. És elég rossz sötétben, áram nélkül. És akkor még hol van a visszakapcsolás, sose tudnám többé visszafizetni és visszaköttetni. Ezért kell vigyázni, hogy az ki legyen fizetve, ha csúszik, akkor is. Mert most is csúszok vele egy hónapot, de még így is csak felszólítást küldenek.

Minden jót, jó egészséget, jó munkát!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megkezdődött az iskola összes jó és rossz velejárójával, korán van fekvés este és reggel korán kelés. Nem mondom egyszerű, nehezen szoknak vissza a gyerkőcök. Nekem is furcsa az időhöz kötöttség, a reggeli csomagolás stb. Már a kicsi szülői értekezletén túl vagyok, nagyon aranyos tanár nénit kaptunk, fiamat is ő tanította elsőben, bevált módszerei vannak amik ténylegesen működnek.
Mesikémnél legnagyobb a változás az egész napos önfeledt játéknak vége, kötelességei vannak. Örömmel megy, tetszik neki, hogy iskolás nagylány már. Délben viszont mikor hazajön nagyon fáradt, kicsit mindig pihen csak utána kezdi a leckét. Olykor állva, néha fekve, henteregve csinálja, de hiánytalanul teljesíti, hogy a tanító nénitől csillagot kaphasson másnap érte. Remélem lelkesedése kitartó lesz, akkor nem lesz gond a későbbiekben sem.
Edinám húzza a száját, nem igazán szeret iskolába járni, lázadozik minden ellen, sajnálja, hogy vége a nyárnak. Más nem majd a szakkörök feldobják, irodalmi színpadra nagyon szeret járni.
Janikám hangulatember, első nap lendülettel indult, ma viszont összeveszett a barátaival, már reggel rosszul kelt, valószínű azért. Utána fogok járni mi történt, volt már ilyen máskor is, majd kibékülnek.
Ma fizetés nap van, de nem várom úgy, mint pár éve, annyira be kell osztani, csak idegességgel jár. Van számla elmaradásom múlt hónapról, tartozásom is több. Ruháztatni is kell a gyerekeket. Jó lenne egy munkahely, de csak ígéreteket kapok.
Köszönjük a támogatást, üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Harmadikán elkezdődött az iskola. Nagyon örülnek neki a gyerekek, örömmel járnak suliba. Hála Istennek még vannak napszámos munkák, szedrezni járunk, ez sokat jelent a megélhetéshez. Ebből tudtam megvenni a gyerekeknek a ruházatot és a felszerelés dolgokat. Bár mindig lenne munkalehetőség, jobban menne a sorunk.

Köszönöm a lehetőséget maguknak, hogy támogatják gyermekeim megélhetését!

Tisztelettel:

Déri Ferencné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre megvan minden a gyerekeknek az iskolakezdésre. Jóskát a húgom vitte el bevásárolni, ruhát vett neki. Most egyelőre csak egy használt iskolatáskát kapott, addig amíg nem tud neki venni újat. De ha sikerül elintéznem neki, hogy kapjam rá a gyerektartást, akkor azt úgy is ráköltöm és veszek neki akkor majd én. Alíz már nagyon várja a sulit, bízom benne, hogy a későbbiekben is ennyire lelkes lesz. Nem félek attól, hogy bármi gond lesz vele, hiszen nagyon okos és ügyes. Jóska csütörtökön volt a könyvekért -**********án. Nekem jövő héten adnak választ arra, hogy hova tudnék menni dolgozni. Itt helyben van két munkahely, remélem sikerül valahol elhelyezkednem. Az egyik helyen takarítani, a másik pedig a gomba üzem. Most tudtam meg, hogy a gyes mellett is dolgozhatok hivatalosan hat órát. A páromnak a keze változatlan, ugyanolyan rossz, mint volt.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Jövő héten megkezdődik az iskola. Robika már nagyon izgatott, alig várja, hogy hétfő legyen. Megkaptuk a könyveket, és most már minden megvan. A becsomagolás nehezen indult (régen voltam iskolás), de a végére belejöttem. Belenéztünk a könyvekbe, nagyon tetszett neki. Remélem nem múlik majd el a lelkesedése.

Hétfőtől minden más lesz. Korán kelés, indulás az iskolába, délután pedig tanulás. Bízom benne hamar belerázódunk mindketten és viták nélkül is menni fog.

Párom munkahelye elég labilis. Nincs minden nap munka, így a fizetés is kevesebb. Nem tudom meddig lehet még ezt húzni, de lehet jobb lenne új munkahelyet keresni; persze ha lenne is. Itt a faluban nincs más lehetőség, a városba pedig drága az út és a cégek ma már nem fizetnek útiköltséget. Nehéz a  helyzet, nem tudjuk még mit hoz a jövő. Én csak azt szeretném, hogy Robikát ha szegénységben is, de tisztességgel fel tudjuk nevelni…

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is jól telt a gyerekeknek és nekem is.

Ezen a héten már nagyon készülődtek az iskolára. ****-on csütörtökön a fiúnak 17 órakor volt az évzáró, ****--en a lányoknak 16 órakor az évnyitó. A közmunkán kedden és szerdán krumpli ásás volt. Igaz, kedden én nem voltam, csak szerdán. 37 zsák ennivaló és 22 zsák vágott és apró krumpli lett. Csütörtökön a meriációnál gyékényt vágni voltunk a tájházhoz. Pénteken szétosztottuk a faluban a vágott krumplit. A nagycsaládosok 10 kg-ot, akinek nincs családja, 5 kg-ot kapott. Itthon kedden voltam a kórházban, epehólyag-gyulladásom van, valami baktérium támadta meg. Azt mondta az orvos, hogy jó lenne egy gyomortükrözés, de én annak nem megyek alá. Kedden délután ****-en voltam a gyerekekkel vásárolni. Vettünk táskákat, cipőket, felsőket, és egy-egy mackót, hát nagyon drágaság van.

Hát így telt el ez a hét is.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elkezdődött az Iskola, becsengettek. Detti első napja, egyben az évnyitó is jól zajlott.
Az ünnepségen, mint elsős verset is mondott, nagyon büszke volt magára, és én is Rá.
Még egyelőre eltéved a rengeteg füzet, könyvek, zsákok sokaságában.
Ma már négy óráig lesznek, tegnap csak délig voltak, feltüzelve és tettre készen jött haza.
Máris megfigyelhető rajta a magabiztosság és a naggyá válás, amit már úgy várt.
Remélem a kezdeti hév sokáig kitart!
Rékának és Janikának is hiányzott már az Iskola, és a barátok.
Mivel egy Iskolában vannak, így rá tudnak nézni Dettire, a szünetekben.
Nagyon izgatott vagyok én is, úgy akarom, szeretném, hogy pozitívumként élje meg az első évet. A játszótérre nem mer menni, mert nagyon hevesek a gyerekek, nála meg túlzásban is ki van fejlődve a veszélyérzet.
Érzi, hogy balesetveszélyes, így odamenni. Igaz, nem alaptalanul, mert volt is már egy-két láb és kéztörés.
Máris nagyon várom, hogy négy legyen.
Üdvözlettel:

Lencsésné Tamara

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2012. 08. 24. péntek

Reggel 5-kor keltem, csináltam reggelit a gyerekeknek, fél hatkor keltettem anyát. Aztán én elmentem dolgozni, 2-ig voltam. A gyerekek ugráltak a nyakamba, dicsekedtek, hogy megvannak az iskolai dolgok, könyvek, füzetek, írószerek. Neki is álltak anyával becsomagolni, olyan lázban voltak, iskola meg minden. Bettina is megy most iskolába, lelkes, de nem tudom, milyen tanuló lesz. Mindenesetre az oviban ügyes volt. Most már, hogy kezdődik az iskola, időben fekszenek, és reggelente korán kelnek.

2012. 08. 25. szombat

Reggel 5-kor keltem, mert még fel kell húznom a kéményt. A gyerekek szobájában nincs, és hamarosan már be kell gyújtani. 8 óra felé jöttek a gyerekek, hogy apa, gyere, igyál kávét. Egész nap segítettek, még a legkisebb is. Délben ebédeltünk, majd egy picit pihentünk a kis szobában. Aztán én folytattam a kéményhúzást. Anya és a gyerekek nekiálltak a vacsorának és föltették a fürdővizet. 8-kor vacsiztunk, majd lefürödtünk. Ez nálunk így megy minden nap.

2012. 08. 26. vasárnap

Reggel kezdődött minden elölről, húztam a kéményt, talán ma már készen is lesz. A reggeli után a gyerekek elmentek szilvát szedni. Anya főzött, mosott, aztán takarított. Két nagy szatyor szilvát szedtek. Kimagoztuk, aztán betettük a fagyasztóba. 4-kor cukrot mértünk Máténak. Sokat kellett mozognia. Lédával elmentek kerékpározni. Bettina a számítógépnél ült, Evelin és Írisz fürödtek, anya meg segített nekem a kéménynél. Este 7-re elkészült a kémény. Vacsiztunk, majd fürödtünk s lefeküdtünk.

2012. 08. 27. hétfő

Reggel ötkor keltünk anyával, aztán én elmentem dolgozni, anya meg ment az orvoshoz meg a boltba. 6-kor én már dolgoztam, 2-re értem haza. Megcsináltam a ház körüli teendőimet, aztán nekiálltam vacsorát készíteni. A gyerekek gépeztek, Léda és Máté a játszótéren voltak, 4-re kellett hazajönniük. Jöttek is időben. Ettünk, majd eldőltünk egy kicsit. Fél 7-kor tettem fel fürdővizet, majd anya lekészítette a vacsorát. 8-kor bújtunk ágyba. 10-kor még cukrot kellett mérni Máténak.

2012. 08. 28. kedd

Reggel 5-kor keltem Írisz lányommal együtt. Nyűgös volt. Alig tudtam elmenni tőle dolgozni. Nem akart elengedni, úgy kellett megszöknöm tőle. Nagyon apás. De mondjuk én nem is igen bánom, szeretem, ha rajtam lógnak a gyerekek. 2-re értem haza, Írisz most is nyűgös volt. Egész nap dédelgetni kellett. 7-kor megvacsiztunk, s elmentünk velük sétálni. 9-re értünk haza, gyors fürdés, és be az ágyba. 10-kor megmértük Máté cukrát, s aludtunk.

2012. 08. 29. szerda

Reggel 5-kor keltem, elszaladtam a boltba. Vettem kenyeret, joghurtot, tejet, aztán siettem haza. Írisz már fönt volt. Persze mindenkit fölkeltett. Hisztizett: apa, apa hol van? és míg meg nem látott, nem is akart megnyugodni. Na gyere ide apához, öleltem magamhoz, s meg is nyugodott. Pár perc múlva már jött is értem a kocsi. 2-re értem haza. Írisz és a többi gyerek már a kapuban vártak. 7-kor fürödtünk, vacsiztunk s lefeküdtünk.

2012. 08. 30. csütörtök

Reggel 5-kor keltem, megcsináltam a reggelit, aztán keltettem anyát, megbeszéltük az ebédet. Aztán megpuszilgattam a gyerekeket s elmentem dolgozni. 2-re értem haza, kajáltam, aztán leszedtem egy csomó paradicsomot a gyerekekkel. 4-kor megmértük Máté cukrát. Evett, aztán Lédával elmentek kerékpározni. A többi gyerekkel meg én játszottam, míg anya elkészítette a vacsorát. 7-kor vacsiztunk, aztán lefürödtünk, s elmentünk egy kicsit sétálni, jól el is fáradtak a gyerekek. Hamar ágyba is bújtunk, s el is aludtak a gyerekek. 10-kor még megmértük Máté cukrát, s elaludtunk.

Bezeli Mária                                  Miskó László