Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az iskolában a gyerekek nagyon ügyesek, Józsi és Alíz is egyaránt. Szeretik a társaságot, és hamar beilleszkedtek, remélem így is marad. Szilvi a múlt héten csak két napot hiányzott még eddig az oviból, egy kis torok és hasfájás miatt. Józsi a suli után elmegy az egyik helyi srácnak segíteni egy pár órát, és kap érte egy kis pénzt. Legalább gyűjt magának, mert cipőt szeretne venni. A múlt héten volt kint a bolhapiacon és 900 Ft-ért vett magának egy nagyon jó iskolatáskát, szinte újonnan. Általában az iskolai anyagokat pendrájvra kérik, és a húgom élettársától kapott egyet. Éppen most próbálom elintézni a villanyt, hogy kérjek részletfizetést, hogy ne kapcsolják ki az áramot. Ezzel is nyerhetünk egy kis időt, és talán végre a páromnak is jön valami a nyugdíja ügyében. Már gondolkozom rajta, hogy fel kellene őket hívni, hogy számíthat-e valamire vagy sem. De attól is tartok, ha sürgetem őket, akkor még jobban ráülnek és kivárják a határidőt.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Danival voltam a nevelési tanácsadóban, újra felmérték a beszédét. Heti 3 óra logopédiára van szüksége. Orvosi szaknyelven beszédfogyatékos. Eddig csak úgy tudtam, megkésett beszéd, és ez a fogalom jobban tetszik, mint a fogyatékos. De egy és ugyanaz. Most még jobban hibáztatom az apját és magamat is. Ez mind a mi hibánk. Nem kellett volna olyan dolgokat átélnie, mint a napi verekedés, kiabálás. Nem volt sem időm, sem energiám többet foglalkozni vele. Mindig rettegésben éltem, minden nap. Próbálom behozni és pótolni ezt. Azért is olyan hisztis és akaratos. De nem bánom. ****-ék elköltöztek, azt se mondta, hova. Csak annyit: újra kibékült az urával és még egy esélyt ad neki. A gyerekeken látom, hogy félnek és nem akarnak menni. Próbáltam lebeszélni, meggyőzni, hogy a gyerekeket nézze. Hiányoznak nekem, pláne a két gyerek, már olyan jól összeszoktunk. Itt biztonságban voltak, és az anyjuk megint elvitte a pokolba őket. Mert nem fog megváltozni az ura. Az enyém se változott sokat. Egyedül maradtunk, már nem tudok beszélni senkivel, pedig jó volt, esténként, mikor aludtak a gyerekek, órákat beszélni. Ez jót tett nekem is és neki is. Jön a tél, amitől már egyenesen görcs van a hasamban. Kabát kell, bakancs a gyerekeknek, és a fűtésszámlát is fizetni kell. Megkaptam a leszázalékolást, 60 %-ot. De az áll benne, nem dolgozhatok mellette, még négy órát sem. Eddig segélyt kaptam, mivel nincs annyi évem, nyugdíjat nem kapok. Majd az önkormányzat dönti el, hogy mennyi pénz jár ez után. Gyerektartást még most se kapok, nem is gondoltam volna, hogy ez ilyen hosszú idő. Persze a bíróságon könnyen beszélnek, nekik nem kell hiányt szenvedniük, mint az én gyerekeimnek.

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is jól kezdődött a gyerekeknek, de a hétvége már rossz lett így nekem is. Hétfőn szülői értekezlet volt Tündének és Mónikának a ****-i iskolában. 16:30-kor kijöttek a tanárok ****-ről. Elmondták, hogy meg vannak elégedve a két lánnyal. Már írtak dolgozatot irodalomból és nyelvtanból, mind a ketten 4-esre írták meg. Kedden a fiúnak volt szülői értekezlet, azt mondta az osztályfőnök, örül neki, hogy a nyári szünetben ennyit fejlődött a fiú. És nagyon reméli, hogy ezzel a tempóval megy tovább. Csütörtökön az iskola tanulmányi kirándulást szervezett a Hortobágyra. Az útiköltséget és a belépőt az iskola fizette. A szülőknek csak egy napi hideg élelmet, innivalót kellett rakni. Örült a fiú, hogy mehetett, nagyon sok élményt látott és boldogan mesélte este, mikor hazajött. Szombaton ****-ben, a falunapon léptek fel Tündéék cigány- és modern tánccal. Sajnos az időjárás közbeszólt, mert esett az eső, így hamar hazajöttek. De annak ellenére jól érezte magát. A közmunkán hétfőn leszedtük a paradicsomot, 9 kg-ot az óvodába küldtük a gyerekeknek, l5 litert kifőztünk. Kedden és szerdán befejeztük az udvarkapálást. Csütörtökön és pénteken az utcákon a lakatlan házak előtt kapáltunk. Itthon sajnos a fiú a kirándulásról betegen jött haza. Este be kellett vigyem az ügyeletre, 39 fokos láza volt. Légúti fertőzése van, gyógyszert, orrcseppet kapott és sok folyadékot igyon. Vasárnap reggelre a két kislány is beteg lett.

Hát így telt el ez a hét is.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is jól telt a gyerekeknek és nekem is.

Végre megkezdődött az iskola, Tünde és Mónika most már egy busszal járnak, 7-kor indul a hivatal elől. Gyulának 7:45-re kell menni, így együtt megyünk reggel én dolgozni, ő meg iskolába. Tünde minden délután táncpróbára jár. ****-ben lesz nekik egy fellépés, csak még a pontos időt nem tudják. A közmunkán hétfőn és kedden megkapáltuk a kertben az üres területet, a paszulyt és a káposztát, így egy ideig rendben van. Szerdán összetakarítottuk gyümölcsfák alatt a sok falevelet. Lángost sütöttünk, volt, amit szalámival és tört krumplival töltöttünk meg. Csütörtökön a krizantémról leszedtük a bogyókat, hogy ne virágozzanak, és az önkormányzat elibe virágokat ültettünk. Pénteken a hivatal tulajdonában levő ház udvarát kapáltuk fel, de még a jövő héten is betart. Itthon Piroskával voltunk a nőgyógyászaton, belsőleg ki van nyílva. Csütörtökön a védőnőnél voltunk, azt mondta, hogy sokat pihenjen és ne biciklizzen. Fél nagyon, hogy Piroska magába fordul a terhesség végére vagy a szülés után.

Szombaton délután a két lány, a fiú és én horgászni voltunk a halastón. Fogtunk egy süllőt és pár keszeget, jól éreztük magunkat, lehet, a jövő héten is megyünk.

Hát így telt el ez a hét is.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elsőként is szeretném azzal kezdeni levelemet, hogy a gyerekeim nagyon örülnek az iskolának! Minden reggel már hatkor felkelnek, és nagyon aktívan készülődnek az iskolába. Hát remélem egész évben ilyen aktívak lesznek! Már a nagy gyerekem két ötöst szerzett!

A két kicsi most azon igyekszik, hogy ők is tudjanak bizonyítani és, hogy minél több jó jegyet szerezzenek. Én még mindig járom az orvost, és a kórházat. Még most sem tudják az orvosok, hogy mitől görcsölök, nagyon jó lenne, ha már tudnák, mivel egyre jobban fáj, és annyira ki vagyok merülve a sok fájdalomtól. Május óta egy éjszakát se tudtam végigaludni, mert állandóan csak a fájdalmat érzem, csak a sok fájdalomcsillapítón élek. Hálát adok az én egyetlen jó Istenemnek, Jehovának, hogy ilyen megértő családom van, és ott segítenek, ahol tudnak. Még a párom is igen gyorsan összekapta magát, és mindenbe számíthatok rá. A gyerekek is nagyon szófogadóak, és megértők. Vincéjékhez nagyon sok új gyerek érkezett az iskolába, aminek Vince nagyon örült, mivel új barátokat szerzett. A kicsi most megy versenyezni a testnevelés tanárral, fekvőtámaszból. A nagy gyerekem, Géza, októberben mennek egy páran az iskolából Ukrajnába kérdezz-felelek versenyre. Nagyon izgul, és már várja is, mert még soha nem volt ilyen messze tőlünk. A helyzet változatlan, munka még most sincs, pedig nagyon-nagyon nagy szükségünk lenne most rá, mivel lassan hideg lesz, és se kályha, se fa és még azon felül a padlást se tudjuk leszigetelni. Nagyon jó lenne, ha valaki tudna ebben segíteni, legalább annyiban, hogy a lakás szigetelve legyen. Nagyon nagy gond menne le a vállunkról, és  persze a gyerekeknek se kellene kötött pulóverben aludniuk, ami nagyon kényelmetlen számukra, és nem is egészséges.

Ezzel zárom soraimat, tisztelettel:

Cseténé Viola

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sokszor már azt hiszem el vagyunk átkozva! A gyerekek hiába nagyon jó tanulok, folyamatban kapják a beírásokat, mivel még jó néhány dolgot nem tudtam megvenni az iskolához. A lakásról még mindig nem tudok semmit, minden napom egy remegés, hogy mikor tesznek az utcára az öt gyerekkel. Nem tudom a hiteleket fizetni, és a rezsivel is el vagyok maradva, pedig már ennél több munkát nem tudok vállalni, Sanyi és Cinti is nagyon fél, hogy hiába benne vannak a válogatott keretbe, mivel nem tudom fizetni, abba kell hagyniuk az élsportot, és főleg a versenyzést, egyetlen megoldás, ha szponzort találunk, de idáig nem jártam sikerrel!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délutános volt. A fiúk a héten iskolában voltak. A héten kompótokat raktam el, a lányom segítségével. Pár napig maradhattak itt, mert kezdődik az óvoda. Megvettük a kicsi fiamnak a monitort, amire spóroltunk. A hét végén elkezdtük megcsinálni a fatárolót. Vasárnap pedig a következő hétre készülődtem.

Napló 2012. 09. 03. – 09. 09.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten elkezdődött a suli mind Bencének, mind nekem. Aztán megjött a támogatás összege is a számlánkra, amit már nagyon vártunk, hiszen minden pénzt elvitt a suli, a bérlet, füzetek, stb. Be is mentünk Bencével és bevásároltunk, igaz, nem mindent, de ezt is elég volt elcipelni. Vettem öt kenyeret, ami kitart egy hétig, mert bizony nálunk igen drága. Tejet, vajat, tejfölt és még gyufát, meg egy kis húst Bencének. Úgy osztottuk be. A ****-ban klubtagok vagyunk, így mindig kapunk kedvezményt. Most is minden ötezer forint után jár ezer forint visszatérítés, ami azt jelenti, hogy csak 4 000 Ft-ot kellett kifizetni. Így kettévettük és kétszerre már kétezer forint nyereségünk volt. Bencének van bérlet, nekem pedig most a tanfolyam alatt 90 %-os jegyem van, így olcsón megúsztuk az utazást, csak egy kicsit nehéz volt a szatyor, de akkor is megérte bemenni. Még a jövő hétvégén is bemegyünk, akkorra is van ilyen kedvezmény, így megint spórolunk rajta kétezer forintnyit. Tízezerért vásárolunk és nyolcezret fizetünk. Én minden ilyen akciót nyomon követek, mert csak így tudok spórolni. Még a héten csak suliba jártunk, de már volt német óránk is kettő. Én tanultam 25 évvel ezelőtt németet, így valamit tudok. És amikor Bence tanult, azt is mindig nézegettem. Így remélem, nem lesz nehéz a német. Az áruismeret még nem volt, így nem tudom, milyen lesz. Volt még áruforgalom és kereskedelem, ez nem nehéz, mert már tanultam. Igaz, ezt is jó pár éve és teljesen más minden, mint akkor. Találtam egy barátnőt is, akivel együtt gyakorlatozunk. Igaz, 23 éves fiatalasszony, de nagyon aranyos, kedves. Van két fia, és ő se az a gazdag negyedből való, mert albérletben lakik, így nem néz le, ha csak egy szelet zsíros vagy lekváros kenyeret viszek műszakba. Ő is mindig várja, hogy mikor lesz már pénz, hogy kifizesse a számlákat. Jól el tudunk beszélgetni és nagyon ügyes a munkában is. Pedig nem gondoltam volna, hogy fiatalon ilyen ügyes, dolgos, de gondolom, az élet őt is megedzette, mint engem. Már gondoltam, a hét jól telik, de pénteken a postaládámban találtam egy számlát a ****-tól, szép nagy összeggel, 88 500 Ft-ról. Csak azt nem tudtam, hogy honnan jött elő ez a szép nagy szám. Mivel én három éve nem használom a cég szolgáltatásait. Rám akarja kényszeríteni, hogy kifizessem a pénzt. Egy: nem is az én nevemen volt, hanem a páromén, aki nem lakik itt. Kettő: le lett mondva. Most pedig a végrehajtóval fenyeget, ha nem fizetek. Én pedig nem fizetek, mert nem jogos. Szóval a nagy öröm mellé mindig társul az üröm is. Most várom a villany felszólítást, mert nem fizettem be 5-én, mivel most csak 20-a körül kapok pénzt, így nem tudtam. No de mi is lenne velünk, ha nyugalomban élnénk, talán még a fejem se fájna?!

Köszönök mindent. Jó munkát, jó egészséget, az Isten áldja meg Önöket!

Tisztelettel:

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elkezdődött az iskola végre. Én is örülök neki, és a gyerekek is. Már jegyeket is hoztak haza a suliból, év elejei felmérés, ami nem igazán sikerült jól, de majd fog ez alakulni. Férjemnek még megvan a munkahelye, hála Istennek, remélem, ez nem fog változni. Én is most folyamatosan munkát keresek, nincs nagyon kilátásban, de remélem majd egyszer nekem is összejön. Próbálgatjuk a sok hátralékainkat rendezni folyamatosan, de nagyon-nagyon nehéz, ráadásul itt van a hideg is nem sokára, és fáról is kell gondoskodnunk. Minden tőlünk telhetőt, megteszünk, de felülmúlni tudom, amit nem lehet. A napok telnek, telnek, férjemmel rendezgettünk a félreértéseket, a stressz helyzet sok mindent kihoz belőlünk, nehéz feladatok vannak előttünk még, úgy érzem, és sajnos ez még nagyon sokáig el fog tartani. A lányok jól vannak, a kicsi egy kicsit meg van fázva, de ezen kívül nincs más, remélem nem is lesz. Nehezen éldegélünk, még így is, hogy a férjem dolgozik, mert a fizetése jóformán a sok elmaradás rendezésére megy el, de már ennek is örülünk, hogy valahogy fogyogatnak. De a félelem bennünk van folyamatosan, két hitelünk van úgymond elintézetlenül, csak rakják rá a rengeteg késedelmi kamatot, és duplájára nőtt mindkét hitelünk. De egyenlőre, amíg a gáz, villany és ilyesmi nincs rendezve, addig nem tudjuk azokat fizetni, csak nagyon el vagyunk keseredve, mert mire sikerül fizetni őket, addigra a fellegekben lesz az összeg és, hogy tudjuk majd ki fizetni fogalmunk sincs?! Kár, hogy a kormány az ilyenekre nem hoz törvényt, mert az olyan bajban lévők, mint mi, még azt a kis esélyt is elveszik a rendezésre. Próbálkoztam a bankkal megegyezni kis összeg fizetésével, de sajnos nem voltak segítőkészek. De hát majd csak lesz valahogy ez ügyben is.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltáné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elég nehezen indul ez tanév, nehéz minden felszerelést megvenni. Nincsen munkalehetőség Most páromnak kell dolgozni, két holnapot, szeptemberben letelik szerződés, utána nekem kell menni dolgozni. Árpi fiamat nem kell reggelente kelteni, pedig korán kel, most már gyakorlatra kitették őket, kőműves mellé. Két napot dolgoznak egy héten, három napot tanulnak. Nincsen még gyakorlóruhája, majd lesz, ha kap egy kis gyakorlati pénzt. Zsani lányomnak elég nehéz, mert most más tantárgy is van, de azért kezd beleszokni.

Épp a mai napon védőoltást kaptak, eléggé nem jól viselte, ki kellett menni az iskolába érte. Haza kellett hozni, remélem reggelre jobban lesz, és tud menni, hogy ne maradjon le.

Én sajnos beteg lettem, jobb lábamon, combnál lett egy babnyi szemölcs, ami gondot okozott. Bőrgyógyászatra kellett menni, ott megnézte a sebész, majd november 9-én, 10-re megyek, és leveszik. Szerencsére nem rosszindulatú daganat, hanem jó. De muszáj voltam elmenni, mert nőtt-nőtt, és nem tudtam elképzelni se, ha így hagyom, mi lesz vele tavaszra, ha három hónap alatt lett babszemnyi.

Maradok Tisztelettel:

Bede Mónika

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2012. 09. 07. péntek

Reggel 5-kor keltem, reggeli készen volt, mire keltettem anyát. Fél 7-kor jöttek sorban a gyerekek, kérték a reggelit, meg a zsebpénzt. Miután megkapták, felöltöztek. Én meg 7-kor elmentem dolgozni, 3-ra értem haza, szaladtam is az oviba a két lányért. Már vártak. Bevittem őket a boltba. Hazafelé mesélték, mi volt az oviba, 5-ször, 6-szor is elmesélték. Otthon anya várta őket. Én meg vissza az iskolába a másik háromért. Apa, kaptam egy ötöst meg egy négyest matekdogán. Meg is dicsértem őket. Márk is kapott egy ötöst technikából, Bettina meg jutalom nyomdát kapott. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk, aztán mindenki az ágyába.

2012. 09. 08. szombat

Reggel 6-kor keltem, megcsináltam a reggelit, majd fél hétkor felkeltettem anyát, aztán én elmentem kukoricát böngészni. Így anya főzött és takarított. Léda segített neki, a többiek mesét néztek. 2-re értem haza, Vágtam estére fát, megmelegítettem a fürdővizet. Aztán megebédeltünk. 4-kor elmentünk sétálni a gyerekekkel, este 7-ig sétáltunk. Az erdőben, a halastónál, meg a faluban. Hamar lefürödtünk, vacsiztunk, s bebújtunk az ágyba.

2012. 09. 09. vasárnap

Reggel 7-kor keltem, rögtön keltettem is anyát és Mátét. 7-kor mindig cukormérés van, és Máténak rögtön ennie is kell. Ilyenkor kapja az inzulint is. Aztán, ha van kedve, maradhat az ágyban. A többi gyerek későn kelt. Reggeliztek, anya közben már az ebédet főzte. Ebéd után elmentünk sétálni a halastóra, a gyerekek játszottak, bohóckodtak. Úgy elszaladt az idő, hogy ránk is sötétedett majdnem. Gyors fürdés, vacsi, aztán be az ágyba. Hamar el is aludtak.

2012. 09. 10. hétfő

Reggel 5-kor keltem, anyát 6-kor keltettem. Most 7-re járunk dolgozni. Anya viszi őket iskolába, óvodába. Igaz, csak délig dolgoztam, mert rosszul lettem, s  a főnököm bevitt a rendelőbe, ki is írtak 1 hét pihenőre táppénzre. A doktornő nem engedett dolgozni. Volt-van egy nagy daganat a combomon, és alig bírok menni. S feküdnöm is kell. Majd kedden kell bemennem a kórházba. Most minden munkát anya végez, sajnos. Este fürdet, és csinálja a vacsorát. Szegény késő este került ágyba. De nem tudok neki segíteni.

2012. 09. 11. kedd

Reggel ugyanúgy 5-kor már fent vagyok. Persze anya is. Szegénynek sok lett a dolga. Nehezen mozgok a daganat miatt, de remélem, hamarosan vége lesz.  Délben megy az iskolába Mátéért, majd az oviba 4-kor, aztán az iskolába a két lányért. 7-kor hamar fürdetett, aztán vacsiztunk. Fáradtan zuhant az ágyba. Röstelltem, de nem tudok mit tenni. Remélem, hamar helyre jövök.

2012. 09. 12. szerda

Reggel 5-kor keltem anyával, csak nem enged ki az ágyból, hiába akarok segíteni. Nem engedi. Csak pihizzél, mondja, majd a lányok segítenek nekem. Megfőzte az ebédet, 2-kor ettünk, majd a gyerekek elmentek papírt gyűjteni, ebből megy az iskola kirándulni. 70 kiló papírt szedtek össze. Éhesek és fáradtak is voltak, mikor megjöttek. Jobban megy, apa?, kérdezték, miközben odabújtak hozzám a gyerekek. 7-kor már ágyban is voltunk, néztük a tévét. Ott is aludtunk el.

2012. 09. 13. csütörtök

Reggel 5-kor keltem, elmentem a boltba, a gyerekeknek hoztam reggelit. Anya fáradtan kelt, csinált reggelit, útnak engedte az iskolásokat, aztán elvitte az oviba a két kisebbet. Én meg feldobtam az ebédet. Meg is lepődött. Hát te egyáltalán nem pihensz? Segíteni akarok! Nem muszáj, apa. Persze, aztán majd elalszol itt nekem! Úgyhogy én megyek a gyerekekért! Úgy is volt. 4-kor ovi, majd iskola. Aztán feltettem a fürdővizet. Még a vacsorát is elkészítettem. 7-kor megfürdette a gyerekeket, ettek, s aludtak. Fáradtan bújt mellém. Ez a nap is elment, mondta, s már aludt is.

Bezeli Mária                                  Miskó László

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt egy újabb hét. A gyerekek járnak iskolába. Még a nyári szünet nyomai bennük vannak, egy kicsit még szokni kell az iskolát. A korán kelés, a mindennapos odafigyelés, és tanulás még egy kicsit döcögősen megy, de majd belerázódnak.

Megkapta Zoli az első fizetést, igaz nem egész havi, de legalább már tudunk venni, ami kell, és a számlákból, ami nagyon sürgős be tudjuk fizetni. Már lassan fát is kellene venni, mert ha bejön hirtelen a hideg, nem fogunk tudni fűteni. De már legalább van rá esély, hogy tudunk venni.

Én még mindig nem kaptam meg a végzést a nyugdíjfolyósítótól, de lassan már kezdek lemondani róla. De akkor legalább írnának, hogy nem kapom meg, és akkor el tudnék menni a munkaügyibe, hogy legalább onnan kapnék valamit.

Már öt hónapja nem kapok nyugdíjat. Ha nem kapnánk az Alapítványtól a támogatást, akkor nem is tudom, hogy miből vennénk ételt, mit adnánk a gyerekeknek enni.

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megkezdődött az iskola. Nagyon nehéz a gyermekeknek visszarázódni a régi kerékvágásba.

Megszűnt reggel a sokáig lustizás, de nekünk is nagyon rossz, hogy senki nincs itthon egészen délutánig, de ez van, ezt kell elfogadni.

Nagyon nehéz, mert még mindig nem tudtam megvásárolni a dolgokat a gyerkőcöknek, mert hiába dolgozzuk ki a lelkünket a férjemmel, ezzel a heti fizetéssel meg vagyunk rendesen áldva, mármint rossz értelemben.

Itthon voltak a gyermekek a nyári szünetben minden nap főzni kellett. Jelenleg pedig nem győzöm a felvágottat szenvicsnek, mert azt viszi Nelli és Móni lányom ********-ra Iskolába,

Péter és Dorina gyermekeimnek reggelit készítek belőle, és mi is azt visszünk munkába, ha jut. De örülünk, hogy ennyi is van!

Köszönettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mesikém jól érzi magát a suliban, élvezi a feladatokat, a társaságot, egy dolog nem tetszik neki de nagyon nem, a minden napi tesi óra. Különböző kifogásokat keres, csak ne kelljen tornázni. Akár csak Janika, ő is fájdítja a kezét, bokáját, hátha megússza. Sajnálom őket, és remélem meg tudják szokni a napi mozgást. Mesinek a pénteki nap kivételével minden nap öt órája van, és heti egyszer a hatodikon is maradnia kell. Szerintem sok ez egy elsős gyereknek. Szakköre nem is írattam be, elég délutáni programnak a lecke.
A ruhavásárlásból annyit sikerült megvalósítanom, hogy turiban vettem néhány nadrágot, felsőt a gyerekeknek. Sajnos újra nem tellett, de ennek is nagyon örültek, jó dolgokat fogtunk ki. Cipőt csak Edinának vettem, a két kicsinek még elfogadható állapotban vannak.
A számláimat feladtam, amit hozott a postás GYET-et, családit mind visszavittem a postára, így ez a hónap is szűkös lesz. Köszönjük, hogy kapjuk az alapítványi támogatást, mert enélkül biztos nagy bajban lennénk.
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek iskolába járnak , nagyon jól indult mindenkinek. Detti az elvárásokhoz képest 150%-ot teljesít, minden órát imád, és alig várja, hogy újabb feladatot kapjon.

Szívesen hozna házi feladatot is. Az osztályban Ő a legfegyelmezettebb, és mindig elsőnek és pontosan hiba nélkül teljesít.

Szeretik a Tanár nénik, de ami várható volt, a gyerekek elhúzódnak tőle, nem akarnak vele lenni. Nem értem, hisz olyan kedves, és szeretettel fordul mindenkihez.

Annyiban különbözik, hogy figyel, nem beszélget órán, és nem beszél csúnyán, és soha nem tenne rossz megjegyzést senkire.

Sajnos vannak szülők, akik igenis hibásak a rossz nevelés miatt, kár, hogy úgy nő fel egyesek gyereke, mint a gomba semmi következetesség nincs a nevelésükben. És némi alapintelligencia hiány is előfordul.

Az a lényeg most boldog, így én is az vagyok és ennyi elég is.

Janika és Réka is szívesen jár, egyre több a házi feladat meg a fejlesztések nyolcadik, illetve kilencedik órában vannak, elég fáradt Jani.

Réka felvette plusz órának a talajtornát. Dettike az Angolt.

Hétvégére tervezzük, hogy kimegyünk sétálni a *******hoz, és piknikezünk is egyet.

Üdvözlettel:

Lencsésné Tamara

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megkezdődött az iskola. Túl vagyunk az első izgalmakon. Nagyon aranyosak voltak a kis elsősök, ahogy a nagy iskolatáskával a hátukon megszeppenve sétáltak át az óvodából az iskolai évnyitóra. Mindjárt első nap szülői értekezlet is volt. Lediktálták az órarendet, és rengeteg információt kaptunk. Nekem zsongott a fejem mire hazaértem. Robikának egyelőre tetszik a tanulás, bár még csak színeznek és rajzolnak. A tanító nénit nagyon szereti, azt mondja kedves és segítőkész.

Párom több mint egy hete nem dolgozik (nincs munkájuk). Már elkezdett új munkát keresni. Azt mondta az sem baj, ha nem lesz helyben, de ez így nem mehet tovább.

Nem tudom mi lesz. Jön a tél, ilyenkor több a fizetni való is. Robikának is az iskolára több megy el, mint amikor még óvodás volt. Én az ápolás mellett nem tudok elhelyezkedni négy órában és amúgy is most a gyereknek nagy szüksége van rám a tanulás miatt.

Megpróbáljuk azt a bizonyos nadrágszíjat még jobban összehúzni. Még jó, hogy van az Önök támogatása, így legalább az élelmezést meg tudom oldani. Ezúton is köszönjük segítségüket!

Üdvözlettel:

Bíró Klára