Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét közvetve és közvetlenül csak a ballagásról szólt. Természetesen nem állt meg az élet, a fiúk mentek iskolába, én péntek kivételével egész héten dolgoztam, csak valahogy mégis más volt, mert belengte a boldog, örömteli várakozás.
 Sok tennivaló volt, amit egyfajta rózsaszín ködön keresztül intéztem, hisz nem mindennap ballag az ember elsőszülöttje a középiskolából.
Maga a ceremónia gyönyörű volt, de sajnos csak Miklós és én tudtunk jelen lenni a pénteki ünnepségen. A család nagyobb része dolgozott, az apjuknak nem sikerült alkalmi ruhát sem venni, sem kölcsönkérni, a nagyszülők a meghívás ellenére nem jöttek. Szabad folyást engedtem a könnyeimnek, közben próbáltam felvételeket is készíteni az eseményekről.
Este érkeztek a vendégek, Csabi keresztanyja a férjével és a két felnőtt fiával. Nagyon jól éreztük magunkat, régen voltunk így együtt. Nem volt szükség alkoholra, az volt a fontos, hogy a mindennapi gondokat félretéve felszabadultan ünnepeljünk és nevessünk!
Szombat reggel dolgoznom kellett, hisz pénteken nem tudtam menni, helyettes pedig nem volt. Itthon az előző napi „romok” eltakarítása után hullafáradtan adtam magamnak egy kis pihenőt.
A jövő héten Csabi első vizsgái lesznek, ami miatt eléggé izgulunk. A CNC vizsga 35 ezer forintba fog kerülni, amiből 20 ezer forint előleget a héten be kellett fizetni. Ez úgy sikerült, hogy már korábban tudtunk a dologról, és apránként pakolgattam félre. A fennmaradó 15 ezer forintot május 6-ig kell rendezni, nem kaptunk rá túl sok időt! Mivel a férjemék egész héten nem mentek a szőlőbe dolgozni, csak egy csekk árából tudom majd fedezni a vizsgadíjat. Aztán majd lesz valahogy!

Üdvözlettel:
                               A Dózsa család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Megint zuhogó esőre ébredtünk. Férjemnek kontrollvizsgálatra kellett mennie a városba, ahová a kezdetek óta kísérnem kell. A felnőtt ideggondozóba jár már több mint egy éve, eleinte kellett jelentkeznie, aztán kéthetente, és ahogy a gyógyszerek elkezdenek hatni, már csak kéthavonta hívják vissza.
  Sajnos engem is elért a megfázás, ahogy Mikitől szedtem össze, de lehet hogy már itt lappangott bennem egy ideje, és ez a bolond időjárás hozta ki belőlem is. Nagyon fáj a torkom, ilyenkor olyan reszelős és mély a hangom, mint ha 20-30 éve dohányoznék. Tüsszögök, folyik az orrom, és folyamatosan fáj a fejem, pont, mint Miklósnál. Ugyanazt a házi módszert alkalmazom, mint nála, hisz így járok dolgozni, és délután a por miatt muszáj kereszthuzatot csinálni, különben megfulladok.
  Mikiéknél a tanév végén mennek kirándulni, most írtam alá a szülői nyilatkozatot, hogy mehet. 2400 forintba kerül maga az út és a belépők, addig még valahogy kikalkulálom.
  Csabinak már megrendeltem a ballagási csokrot ápr. 30-ra, és mikor beírtam a naptárba, hogy el ne felejtsek majd elmenni érte, akkor szembesültem a ténnyel, hogy az a pénteki nap, nem is szombat! És du. 3-kor lesz az ünnepség, tehát szabadságot kell majd íratnom. A bankettjük 28-án - szerdán - lesz egy városunkban méltán híres helyen. Nagyon izgulok, hogy minden jól sikerüljön, és emlékezetes legyen Neki, mert mindez a szüleinek kimaradt.
  Szerdán korán keltünk - Csabi megint a szokottól eltérően ment suliba- ezért jó hamar végeztem a napi teendőkkel.
  Csütörtökön végre szólt a fiatalember a férjemnek - aki a munkát intézte - hogy pénteken reggel legyen készenlétben. El is vitték dolgozni, és szombatra is maradt munkájuk, mi pedig kihasználtuk az alkalmat, és elvittük a ballagási meghívókat a rokonságnak. A gyönyörű napos időt kihasználva újra a házimunkának szenteltem egész hétvégén, a fiúk pedig pihentek.

                                          Tisztelettel:
                                         A Dózsa Család

6.hét

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A munka természetesen az eső miatt nem jött össze! Szakadatlanul zuhog, mintha már el sem akarna állni. Kontrollvizsgálattal kezdtem a hetet az endokrinológián, és sajnos nem valami fényesek a véreredmények. A kalciummal egyelőre leállhatok, de a tiroxint megemelték. Megint előjött a szemem környékén az ödéma, ami ha nem mondják, nekem már fel sem tűnik.
  Kedden még mindig esett, ennek ellenére a délelőtt gyorsan elszaladt, a szokásos délelőtti rutinfeladatokkal. Mikinek délután külön órája volt, a fizika dolgozatra készültek.
  Még mindig esik, jó időbe fog telni mire a szőlő talaja annyira megszikkad, hogy rá lehessen menni. Mindennap várjuk a telefont, hogy szólnak, indul a munka. Csabi ma délutános az iskolában, ilyenkor kicsit besegít nekem a házi munkában. Dolgozóba menet egy csomó rohangálni valóm volt - orvosi rendelő, gyógyszertár. Délután az OTP telefonon keresett a befulladt hitelem miatt, nem tudom mi lesz a dolog vége. Magyarázkodást nem fogadnak el, pedig ugye már kérelmet is írtam, amiben jeleztem, hogy egyelőre fizetésképtelenek vagyunk.
  Csütörtökre készen lettek a ballagási meghívók és a tablóképek is. Igazán jól sikerültek, a meghívó pedig nagyon elegáns. Nagy dilemma előtt állunk, ugyanis nem akarunk, illetve nem tudunk a szűk lakás miatt ballagást rendezni. Közben jelezték a családból, hogy nem tudnak az iskolában ott lenni a "ceremónián", tehát semmiképp sem tehetem meg azt, hogy aki este jön a gyerekhez (pl.: a keresztanyja) nem vendégelem meg.
  Péntek reggel megint a városba kellett mennem fizetési hátralékot rendezni. Nem is tudom, mi lenne velünk most, ha az Önök segítsége nem lenne! Az összes pénzünket elviszi a fizetnivaló, ennivalóra csak az a pénz marad, ami Önöktől jön.
  A hétvége főzéssel, mosással, takarítással telt, mindent ilyenkor próbálok bepótolni, amire hétköznap a sok szaladgálás miatt nem jut időm. Végre elállt az eső, így a kertet is rendbe lehetett szedni egy picit. Bár kicsi a lakás, kicsi a porta, de mindig akad tennivaló. Délután csak azért szoktam erőszakkal egy kis pihenőt tartani, hogy a következő hetet túléljem valahogy. A változó hőmérséklet megtette a hatását, Miki hétvégére jól megfázott. Fáj a torka, folyik az orra, de nem lázasodott be. Van itthon szopogató tabletta, C-Vitamin, Kalcium, ezt mind a barátnőmék hozták, még a húsvét előtti látogatáskor. Ezekkel próbáljuk megelőzni a nagyobb bajt, és bizakodva nézünk a következő hét elé.

Köszönettel:
                                           A Dózsa Család

Újabb családok küldték meg vásárlásaikról a számlát.

A vásárlást igazoló számlák megtekinthetőek a nevekre kattintva:

Déri család | Bíró család | Tóth család | Dózsa család | Takács család | Hajdú család|

Juhász család

Napló
2010.március.08-tól

Tovább a család bemutatkozójához 

Hideg reggelre ébredtünk! Február 22-én elfogyott a tűzifánk, ezért 15-16°C-ra hűlt a lakás. Óriási meglepetésként ért, hogy megérkezett a számlára a segítség! A legjobbkor, mert azon tanakodtunk, hogyan tovább? A vasárnapi ebéd igen szűkösre sikeredett, a jég hideg lakásban nem is esett túl jól. Ma Mikinek rendkívüli szünet van, mert felújítás alatt van az épület, most a folyosókat betonozzák, 48 óráig nem lehet rámenni. Plédbe burkolózva, vastagon felöltözve ül a számítógép előtt, az egyetlen szórakozásuk a gyerekeknek ebben az "elöregedett" faluban. Csabi a 10.15-ös busszal ment iskolába. Én "terepszemlét" tartottam élelmiszerárak terén, mert van olyan üzlet, ahol eddig nem voltam sűrűn látott vendég, pedig az árak „barátságosabbak", mint ahová hitelbe járok. Végre hétköznap is van hazai főtt étel a fiúk örömére. A munkabérem -jól számoltuk ki - kevesebb lett 1500 forinttal, mint a Januári bérrendezés előtt volt. Már csak 60 ezer forint a nettó fizetésem, megint nem futotta ki az összes elmaradt csekket. Már tudjuk Csabi ballagásának pontos időpontját: Április 30-án lesz a nagy esemény. Visszafelé számolunk, már megvolt a fényképezkedés is. Az osztály teljes gőzzel a vizsgákra koncentrál. Sajnos egy normális ruhadarabunk sincs, amit felvennénk a ballagásra - főleg a páromnak ezért a jövő hó végéig valahogy ki kell szorítani legalább egy alkalmi nadrágot, inget, és cipőt is.
   Szerda délelőtt ajánlott levelet hozott a postás, és ez tönkretette az egész napunkat. A férjem 22 évvel ezelőtt kezességet vállalt egy munkatársának lakásvásárlásnál, és nem fizették a részleteket. Több mint 600 ezer forint tartozást halmoztak föl, amit most a kezesektől követelnek… Fogalmunk sincs, mihez kezdjünk most, hisz én is többszörösen BAR listán vagyok, és ha a férjemet is csőbe húzzák, azt nem fogjuk már átvészelni semmiféleképpen.
  

 14 fok alá csökkent a lakás hőmérséklete, hiába kapcsoljuk be a hősugárzót, nem tud megbirkózni a hideggel. A villanyóra bezzeg úgy pörög, hogy majd leesik! Újra bátorságot kellet gyűjtenem, hogy fát hozassak fizetésig a fiatalemberrel. Ezek miatt a plusz, nem várt kiadások miatt nagyon nehezen fogunk helyrejönni, és ezt a tüzelőt, ami 18000 forint - megint egy csekk árából fedezem majd.
   Abban reménykedünk, hogy mivel március 1.-ével beindult a közmunka program, hamarosan behívják a páromat is dolgozni. A 90 nap nem sok, de úgy hallottuk, hogy már nem 6 órában foglalkoztatják Őket, hanem normál 8 órás munkarend szerint, így annyi lenne az Ő bére is, mint az enyém. A sok félretologatott számla lassan elkopna!
   Közben telefonált az illető péntek reggel - akinek kezese volt a férjem - hogy intézkedik az ügyben, és óriási félreértés történt. Minden ereje azon igyekszik, hogy a kezeseket semmiféle hátrány ne érje! Az egész napunkat bearanyozta a hír, hisz a telefonhívás reggel fél 7-kor érkezett. Hab a tortán, hogy pénteken 11 óra tájban megérkezett a tűzifa! Mivel a szomszéd nénikének is elfogyott a tüzelője kb. akkortájt, mint a miénk, 5-6 furikkal Neki is toltunk át, ne fagyoskodjon tovább. Sokat köszönhetünk Neki, olyan pótszülő mindkettőnknek.
   Tehát alapvetően a kisebb bajokat leszámítva nem volt annyira vészes a hét, reménykedünk, hogy ettől rosszabb egyenlőre nem is lesz! A hétvége többnyire pihenéssel telt, de már végre meleg lakásban.

                                           Tisztelettel:
                                           A Dózsa család