Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

NAPLÓ 07.05.-07.11.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A jó idő beköszöntével nem lehet a gyerekkel bírni. Állandóan az utcán lógna, nekem pedig figyelni kéne rá, de ez nem mehet így egész álló nap. Nehezen tudom kordában tartani. Megpróbálom néha lekötni azzal, hogy befogom a kisebb házimunkákba, ami neki is érdekes. Az egyik szomszéd nénitől kaptunk egy zsák diót, azt segített megpucolni. Közben eszegetett is belőle.
Lecseréltük a kis medence vízét is természetesen az Ő segítségével. Nagy élvezettel takarította az alját a nagy kefével, és utána Ő engedte bele a friss vizet is.
Esténként biciklire pattantunk és minden nap másfelé kerekeztünk. Ezekre az utakra elkísért a közelben lakó barátnőm is a kisfiával aki pont annyi idős mint Robika.
A konyhakert alsó részéről lemondtam már, mert nagyobb a gaz, mint a paradicsom és a paprika. Párom kaszával vágta le az egészet. A borsót kiszedtem szárastól, és utána szedtem le a hüvelyeket róla. A kifejtésben is segített Robika, bár többet evett meg, mint ami a tálba került, de ezt nem bántam. Nagy szerencsém, hogy mindent megeszik.
A héten szomorú esemény is történt. Meghalt édesanyám nagybátyja. Szép kort élt meg -80 évet. Mindenki nagyon sajnálja, mert nagyon aranyos kedves bácsi volt. Pénteken volt a temetés. Mivel anyu nehezen mozdul ki otthonról a sógora vitte ki a temetőbe, és mindjárt kihasználta az alkalmat, hogy apu sírjához is ellátogasson. Jövő héten lesz a halálának az évfordulója.
Sok tervünk van jövő hétre, remélem jó idő lesz és minden sikerül!

Üdvözlettel: Bíró Klára

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Ismét orvostól-orvosig jártunk! Voltunk gyerekorvosnál. Kaptunk beutalót a CK laborba a kisfiamnak. Másnap el is vittük a gyerekosztályra *******-be ott levettek két cső vért.

Közben boltokba is menni kellett.

Aztán voltunk a Bethesda kórházban is Budapesten, a neurológián, sőt ért egy kellemetlenség is minket. 11-re volt időpontunk egy doktornőhöz, de ő sajnos nem tudott fogadni, sőt be sem voltunk írva, pedig telefonon ezt az időpontot kaptuk. Aztán a doktornő mondta, hogy beszél egy másik doktornővel, ha elfogadjuk. Így egy másikhoz kerültünk, de nagyon kedves, aranyos volt. Kaptunk EEG-re 08.25-re időpontot.

Másnap a foglalkozáson a kisfiam nagyon nyugtalan volt, sikoltozott, de a doktornő nem volt, akivel a Haloperidol gyógyszert megbeszéltem volna.

Ezen a napon az Auchanba is benéztünk, a kisfiamnak vettünk édességeket.

Az olvadósrágót, rudit és a csokit mindig kéri PEX kártyáról. Ha elveszem a kártyát, akkor meg odahúz a hűtőhöz, vagy a szekrényhez és sír, ha nem adok neki. Van, hogy öt percenként édességet akar.

Sárika ismét *********-n aludt két éjjelt, Reni pedig két napot, míg mi Pesten voltunk. Nap közben volt ott, nem mertük elvinni, mert hány útközben.

Kicsit kiborultam a héten megint, a sok orvostól-orvosig járástól, mondtam nem jut egy kis kikapcsolódás.

Nagyon sír a fiam, olyan napja van, de evett, ivott, tiszta a pelus, lefürdettem, nehéz megnyugtatni, játszani sem akar.

Kaptam a héten az egyik pártól a lépcsőházunkból játékokat repülő, autó, stb. A gyerekek örültek neki.

Tolnainé Hajnalka

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Jól vagyunk, nem betegek a gyerekek, sokat játszanak kint a szabadban. Az anyagi gondjaink sajnos megvannak most is. Sőt elromlott a mosógépem is, így kézzel kell mosnom az egész családra (5 fő). Igen fárasztó és sajnos egyáltalán nem jut másikra, se újra, se használtra. Ha tudnak nekünk segítséget nyújtani, örömmel fogadjuk!

Tisztelettel:

                        Déri Ferencné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Ma azt mondta nekem valaki, hogy „Az élet szép, az élet minden! Mondhatják, hogy semmid nincsen, de a legnagyobb kincs mégis a tiéd, az, hogy élsz!” Ismerősünk, a sok betegség miatt mondta ezt, de nem vigasztalt meg! Férjem jelenleg igen gyenge, de azt mondta, már nem megy orvoshoz! Tudja, hogy az életével játszik, de már nem érdekli! Az árvízkárosultak elvesztették házukat, állatukat, kocsijukat, idővel, igaz sok munkával is, de ez mind pótolható! De egészsége és élete mindenkinek csakis egy van, amit, ha veszítesz, SOHA TÖBBÉ NEM KAPSZ VISSZA! Vannak dolgok, amelyek pénzzel nem pótolhatóak: Ez az élet!!!

Régen mi is csak autóra, jobb lakásra, stb.-re vágytunk, de az életnek vannak sokkal komolyabb, szörnyűbb dolgai, amikor az ember élete a tét, egy betegség miatt! Olvastam a helyi újságban, hogy egy 13 éves kisfiú küzd az életéért, szív és tüdőbeteg! Ha időben kap szervet, életben marad, de ha nem, hát …….!

Belegondoltam a helyzetébe, a családéba, és igen összeszorult a szívem! És ha jelenleg nem lenne családom, azonnal felajánlanám a szerveimet a gyermeknek, ezzel adhatnám a legtöbbet: Az életet! Autoimmun betegként mondom, nekem is már igen mindegy, de ha én is veszíteném a gyermekemet, vagy ilyen súlyos állapotba kerülne, mint az a 13 éves kisfiú, nem tudom, el tudnám-e fogadni azt, hogy mi lesz? Mi lehet?

Jövő héten megint mennem kellene Pestre vissza orvoshoz, de már nem tudom, hogyan oldom meg azt is! Újabb gyógyszereket kapok, újabb eredményeket és újabb feszültség, hogy megint tovább mi lesz?

Mi is tönkrementünk, hiszen már semmink sincsen! De nap, mint nap hálát adunk Istennek, hogy élünk, és egymásnak vagyunk! És szerintem ez a legfontosabb a világon! Mert az élet Isten ajándéka, amivel tudni kell élni és meg kell tudni becsülni!!!

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Hétfő, kedd esik az eső, így munka semmi. Reménykedhetünk, hogy a jövő héten már nem fog esni, és lehet menni meggyezni. Feliratkoztunk, közel ötvenen vagyunk, de meggy az nem sok, így lehet kevesebb munkás kell, és akkor tovább fogjuk szedni. Ez még a jövő titka. Az lenne a fontos, hogy mehetnénk és lenne egy kis pénz.

Most ez az idő beleszólt a mezőgazdasági munkába, így még semmi nem volt, ahol pénzt lehetne keresni. Pedig nyáron ez a legnagyobb lehetőség, itt sok ember csak ebből élne, ha lenne munka. Én is mindent elvállaltam, hogy pénz legyen. Tegnap borsót voltam szedni, igaz, csak 1200 Ft-ot kaptam egy napra, de nekem az is pénz, így Bencének ma már van ennivalóra. Sokan visszamondták, mert keveselték a napszámot, így kerültem be. De mivel nem sok borsó volt, így egy nap leszedtük. Minden lehetőséget elvállalok, hogy pénz legyen. Pedig már napok óta fáj a bal kezem, de dolgozni kell, mert pénz nélkül nem ülhetek itthon.

Nekem annyi a jövedelmem, amit összeszedek alkalmi munkából. Van egy rossz törvény, ha az egyik dolgozik napi 12 órát minimálbérért, akkor a másik társ még szociális segélyre sem jogosult, így vagyok én is. Így alkalmi munkával kell összeszedni a kis betevőre valót.

Holnap, ha a jó Isten is úgy akarja, menni kell takarítanom ******-ra. Ez is ez kis pénz, hétvégére lesz miből főzni.

Sajnos a biztosító nem fizet, mert nem a ház alatt van a pince, így nincs biztosítva, csak a ház.

Most víz nélkül vagyunk, mert nincs miből hidrofort venni, megjavítani meg nem lehet.

Meszelni, festeni is kellene, de talán ha menni kell meggyezni, akkor összehozom a festés árát. Mi magunk végezzük, csak az alapanyagra kell pénz. Minden évben kell meszelni a konyhát, mivel tüzelve van, és szeretem, ha tiszta. Remélem a jó Isten megsegít, és ez évben is rendbe teszem, mielőtt bejön a hideg.

Minden jót, jó munkát, jó egészséget mindenkinek! Köszönöm a segítséget!

Tisztelettel:

Szécsiné Erika

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hétfői napunk azzal telt, hogy bejártuk az egész várost, mert olyan sok elintéznivalónk volt. Most már tényleg megkaptuk a védettséget az ÉMÁSZ-tól, így újra 120 napunk van arra, hogy az elkésett csekkeket pótoljuk. A telefonszolgáltatónknál is voltunk, itt is számlákat rendeztem. Aztán újra elmentünk a munkaügyi központba, de megint csak egy új időpontot kaptunk.

A szabadságom első napjai esősen indultak, azt gondoltam, ilyen egyszerűen nincs! De aztán a hét közepére igazi nyár lett, nem kellett a négy fal közt kuksolni. Csütörtökön visszamentünk a munkaügyi központba, csak azért, hogy egy új időpontot adjanak. Július 20-án végre a kék kiskönyvet is kiállítják a gyereknek, és onnantól már csak 3 havonta kell visszajelentkeznie. Közben elküldtük a fejvadászcégnek e-mailben az önéletrajzokat -az enyémet is - és várunk, hogy visszajelezzenek.

Pénteken szétszedtük a konyhai ülősarkot, mert teljesen szétrohadt a párától, és a sarokban lecsapódott víztől. Most sokkal kisebb lett az egész, de kiment az a dohos szag, és egy kicsit nagyobb lett a hely is. Szombaton falunap volt, és elmentem a sógornőmékkel és a fiúkkal egy kicsit kikapcsolódni. Sokat nevettünk, mindig nagyon jól érezzük magunkat velük. Szó esett arról is, hogy a sógornőm kisebbik fia beajánlja a gyereket a munkahelyén, talán Neki hamarabb sikerül állást keríteni, mint a Központnak. Igaz, hogy segédmunkásként, a szamárlétra legaljáról kezdené, de a semminél bármi jobb! Vasárnap meglátogattak a kis keresztlányomék, már régen jártak nálunk. Most született meg a negyedik gyerekük, a három nagyobb igazi tünemény, imádom Őket!

Észre sem vettük, úgy elszaladt az idő, annyi mondanivalónk volt, hogy mindjárt este hét óra lett! A szokásos esti rutin után ültem neki, hogy a hét eseményeit gyorsan leírjam, és már fél tíz is elmúlt. Holnap korán kell kelnem, mert letelt a szabadság, és öt óra körül indulok dolgozni.

Üdvözlettel:

                      A Dózsa család