Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Túl vagyunk ismét egy héten. A gyerekek már készülődnek a téli szünetre, de előtte még vár rájuk a félév előtti munka, hogy a bizonyítvány jó legyen. Szépen haladnak a tanulásban, remélem jó lesz a bizonyítványuk. Én is túl vagyok a negyedéves vizsgákon, még van egy pár tantárgy, amiből egyelőre nem tudom a jegyeket, de a többiből elég jól sikerült, ahhoz képest, hogy már lassan húsz éve nem jártam iskolába. Igyekszem jól teljesíteni, mert nem szeretnék hiába járni. A férjem jár heti 3-4 estét dolgozni, kicsit fáradt, nem nagyon rázódott még bele, hogy éjszaka dolgozik, nappal pedig alszik. De muszáj egy kicsit pótolni a pénzünket, mert ha az Alapítvány nem támogatna, nem tudom, hogy tudnánk megint végigcsinálni ezt a telet.

A múlt évi telet nem szeretném megismételni, amikor néha dönteni kellett, hogy eszünk, vagy fűtünk. De hiába fordultunk bárhova segítségért, mindenhol csak elutasítottak, vagy válaszra sem méltattak. Csak az Alapítvány keresett fel minket azzal, hogy segít rajtunk. Ezért nagyon hálásak is vagyunk, és nagyon sok erőt és sok Támogatót kívánunk a többi rászoruló nevében is! Sok sikert kívánunk az Alapítvány munkatársainak.

Tisztelettel:

Márton Zoltánné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Azzal kezdeném, hogy Cinti lányom lett serdülő korcsoportban a KSI SE. legeredményesebb sportolója 2011-ben! Rékának is versenye volt a héten, neki is jól ment, Sanyi hétvégén is edzett. A két kicsi nagyon várja a mikulást, rengeteg rajzot készítettek és verseket, dalokat tanultak. Sajnos sok elmaradásunk van a rezsivel és a hitelekkel. Főzni még mindig nem tudok, csak reménykedhetek, hogy karácsonyig elkészül és tudok főzni! A nagyok már nem is ábrándoznak ajándékokról, se karácsonyfáról, tudom, hogy Ők is, mint minden gyereknek nekik is vannak álmaik, és vágyaik, de tudják, hogy úgy állunk anyagilag, hogy semmire nem telik. Én nagyon félek a karácsonytól! Cinti lányomnak december 10-én lesz a születésnapja!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hideg napok vannak, nagyon fázunk, pedig még olyan igazán nagyon hideg nem is volt még. Férjem kapott egy kis botfát, csatornapart tisztás van, és Ő is egy kis részét tisztíthatta, így lett egy kis fánk. Nem olyan sok, de egy pár napig kitart, nagyon-nagyon örültünk neki. Férjemnek és nekem semmi munka, nincs változás sajnos anyagi téren. Lányoknak jól megy a suli, és nem betegek, ami nagyon fontos számunkra. A múlt héten az iskolában jótékonysági bál volt, amin szerepelt a kisebbik kislányom, és nagyon ügyes volt. Jó éreztük magunkat, és a gyerekek is nagyon. Nagyon szorosak napjaink, már csak kenyérre valónk van, és már nagyon várjuk a támogatást, hogy újra meg tudjuk tölteni a gyerekeknek a hűtőt.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hét itt Esztergomban a felháborodásé volt. Nem kaptak ebédet a gyerekek, sem az oviban sem az iskolában. Aztán Önöknek köszönhetően megoldódott ideiglenesen ez az ügy. A középső gyermekünk nem is ment oviba. A nagynak csomagoltam az ennivalót. A bölcsödét nem érintette ez a probléma. A nagyfiunk beiratkozott a könyvtárba. Hazahozott három könyvet. Szépen kiolvasta őket. Feldíszítettük a lakást. Már csak lelkileg kéne ráhangolódni az ünnepekre. Ez nehezen megy, hiszen pénz nélkül nehéz. A gyerekeknek meg (főleg a nagynak) már vannak elképzelései az ajándékokról. Emellett folyik a mosógépem is, és még sorolhatnám. De egészség legyen ez a lényeg!

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mozgalmas hetet tudhatunk a hátunk mögött. Szinte csak rohanás, rohanás, rohanás… Hivatalos ügyeket kellett intéznem az önkormányzatnál, próbáltam segítséget kérni a lakhatási probléma megoldásában, de továbbra se tudtak mondani semmit.

Nem tudom mi lesz velünk, az idő megy, mi meg egyhelyben toporgunk.

Imádkozom, hogy az Úr segítsen rajtunk, mert a saját erőnkből semmik vagyunk! A gyerekeknek változatos óvodai programjaik vannak, oda rohantam munka után, de muszáj!

Hála Istennek ezt a hetet kibírtuk betegség nélkül, már ez is nagy szó nálunk! Gőzerővel készítik a rajzokat a Mikulásnak és a Jézuskának, már teljesen bele vagyunk fáradva az alkotásba, legalábbis én, mert ide-oda írnom kell, postázni stb...

Remélem, szép Ünnepük lesz, bár nagyon szerény a mostani állás szerint. Írtunk levelet a Neo fm. Jótündérnek is, hogy jöjjön el hozzánk, de biztosan sokan várják, várnák. Úgy néz ki, hogy a hűtőnk teljesen tönkre ment, most majd csak kint tudok valahogyan hűteni az ablakban, mert egyhamar nem tudunk venni használtat se sajnos. Mindig jön valami baj, vagy kellemetlenség.

Kis örömünk is volt a hétvégén. Meghívást kaptunk egy szülinapi összejövetelre. Volt sok sütemény, üdítő... Nagyon boldogok voltak a lányok, és mi is, kikapcsolódtunk 1-2 órára a gondjainkból. Nagyon jó volt! A héten van Advent első vasárnapja. Remény és várakozás él a szívünkben. Mindenkinek szép Ünnepi előkészületet kívánok, főként lélekben!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten is túl vagyunk, és egyre közelebb van a karácsony! A lányok már elküldték a héten a ”Jézuskának'' a levelet. A Szilvi babát és beszélő nyulat, Alíz pedig csak lovacskákat szeretne kapni. Reggel, amikor a levelük eltűnt az ablakból, nagyon örültek neki, hogy itt járt a Jézuska angyalkája, és elvitte a levelüket. Már nagyon várják a Mikulást és a karácsonyt.

Én már jobban vagyok, szerencsére csak gyomorrontásom volt. Szilvi szerdától itthon volt, mert belázasodott, és nagyon fájt a torka.

A párom meg napról-napra ismételten szenved, hiába tartja be az étkezések rendjét, nem enyhül semmit a fájdalma. Ha netalántán öt óra után eszik, már nem bír aludni. Van, hogy éjszakánként kiül a konyhába a fotelba, és ott alszik, mert visszajön neki az étel, és félő, hogy megfullad. Nem fog soha helyrejönni és az orvosok se igazán tudnak vele mit kezdeni. Csak reménykedni tudunk, hogy egyszer vége lesz ennek a szenvedésnek és talán akkor rendbe jönnek a dolgaink.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekeim a legnagyobb boldogság a világon, akármilyen nehéz helyzetben vagyunk, jól tanulnak, élsportolók, és ott is a legjobbak között vannak: Cinti megnyerte az OB-t, és az idén szinte az összes versenyt, rengeteg nemzetközi is volt közte, ovisok megértik, hogy sajnos nekünk sok mindenre nem telik! Nagyon félek a decembertől, mert ilyenkor még kevesebb munka van az ünnepek miatt! Sajnos még mindig nem tudok főzni, szörnyű ez a helyzet. Itt van a gyerekek születésnapja, mikulás, karácsony, de nem hogy ajándék, de még főtt étel sem biztos, hogy lesz! Nagyon és tegnap a CSB-t is megnyerték! Eszter és Sanyi szintén magyar bajnokok, és nagyon jó tanulók, a két kicsi is szuper két gyerek, segítőkészek, aranyosak, és ahhoz képest, hogy el vagyok keseredve!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Én nem tudom normális-e ez, hogy ilyen sokszor vagyunk betegek, mert szinte egyfolytában egyikünk-másikunk (van, hogy mindegyikünk) ki van dőlve. Most a Tomi fiam hozta haza a nyavalyát az oviból. Olyan rosszul van, hogy már több mint egy hete antibiotikumot szed. Elküldte a doki tüdőröntgenre, mert olyan csúnyán köhög, hogy tüdőgyulladásra gyanakodott, de szerencsére negatív lett az eredmény.

Ezért nyomjuk az ágyat, de már jó lenne túl lenni ezen a beteges időszakon, mert nem jó, hogy ennyi gyógyszert szedünk.

Szép napot!

Tisztelettel:

Szász József