Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Napló 

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Minden csupa fehér, mert napok óta esik a hó, és a hideg is tartja magát, így nem olvad el, ha reggel -10C volt. Szeretem a téli tájat, mert minden szép fehér, és ez nyugtató hatású. Bence is imád kint lenni, most szánhúzó volt a kis barátjával, és sokat segít kint a hó lapátolásában is. És ugye a fa hasítgatása is az Ő reszortja, az enyém pedig a behordás, és a tüzelés.

Örülök, hogy ilyen szorgalmas, jó gyerek, bárcsak ne kellene neki ennyit nélkülözni. Sajnos a hét sem telt el eseménytelenül, és mint mindig a balsors most is kísért. A tüzelés alkalmával megégettem a jobb karomat, így most a bal kezemmel próbálok szerencsétlenkedni, biztos kell jó két hét, mire begyógyul, most is nagyon fáj. De a munka az nem várat, mosni, főzni, takarítani, vasalni kell. És hímezni is kellene, de az sajnos bal kézzel nem megy. Így most le kell állnom, erről a kis pénzkeresetről is. Bencének akartam könyvet venni Karácsonyra, de látom semmi nem lesz belőle. Így üresen marad a karácsonyfa alatt. És az ennivaló is igen fogytán. Bencének jó az étvágya. Mindig hálát adok az Istennek, Önöknek és a támogatóknak, hogy Ő még nem éhezik. Köszönöm! Nem tudom, mi lenne a támogatás nélkül, mert sokszor döntést kell hozni, hogy vagy ennivaló, vagy tüzelő. Sajnos a rossznak még korántsem lett vége, ugyanis péntek este meghalt a barátnőm férje. Hazament a munkából, kapott egy agyvérzést, és sajnos mire kiértek a mentők meghalt. Nagyon sajnálom, mert jó ember volt, és sokat segített rajtunk is. Most is tőlük kaptuk a tüzelőt, ők fizették ki, és mondták, hogy majd apránként rendezem. Most már a barátnőmnek is egyedül kell eltartania a családját. Igaz én ugrok, de akkor is jó a szülői segítség. Most ez a hír is letört, hiszen olyanok voltak, mint egy jó testvér. Ha baj volt, jöttek, amivel tudtak segítettek.

Mindenkinek kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk. A miénk szegény lesz ugyan, mert még ajándékra sem jut, de a szeretet kárpótol mindenért!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napok telnek reménytelenül, nem történik semmi jó velünk. Valahogy minden naptól várok valamit, hogy mit, azt nem tudom, de nem jön semmi és senki. Nagyon örültünk az újabb utalásnak ismét, csak olyan hamar el is ment, pedig úgy osztottam szoroztam, de főleg húst vettünk belőle. Legalább az legyen karácsonyra az asztalon, ha másra nem fogja futni, de sajnos anyagi körülményünkre nézve jelenleg is teljesen kifogytunk. Egyszerűen itt vagyunk pénz és munka nélkül, nagyon szomorú vagyok. Egyszerűen nem tudom feldolgozni ezt, annyira szeretnék ajándékot is venni a lányoknak, de nem bírok, bármennyire is akarok, csak élelmünk legyen és meleg, már annak is nagyon fogunk örülni.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Van úgy, hogy az embernek jól esne egy kevésbé rohanós hét, és szerdáig nem is történik semmi említésre méltó, de aztán beindul a gépezet. Ez történt most is, a nagy fiam megkapta az első fizetését, és onnantól számomra nem volt megállás. Mivel Ő délutános műszakba járt, minden rám maradt, itt a csekkek befizetését és a szaladgálni valót értem. Az én fizetésemből minden apróságot lerendeztem, de maradt bőven csekk, amit sajnos a gyereknek kellett "fizetnie". Mondtam is Neki, hogy ne haragudjon, remélem, nem lesz mindig így! Reménykedtem abban, hogy a nagyija tekintettel lesz arra, hogy nem volt nálunk Mikuláskor, nem veszi el a bérletre kölcsönkért pénz első részletét, de csalódnom kellett! Épphogy ki tudott szorítani egy pár cipőre valót, szinte már veszekedni kellett Vele, mert annak az árát is ide akarta adni. Pénteken bementem a városba, a szokásos jelzálog és egyéb dolgok miatt. Rohantam haza, mert az iskolában Mikulás bál volt, 4-ig dolgoztam, utána, mint szülői munkaközösségi tag, beültem a pult mögé árulni. Este fél 9-re értünk haza Miklóssal, másnap pedig dolgozni mentem, mert a ˝romokat˝ muszáj volt eltakarítani, és egyébként is munkanap volt. Kora reggel keltem, mert nem tudtam, mikor fogok haza érni, ezért föltettem a csontlevest főni, megtisztítottam a csirke szárnyakat, de így is elmúlt már 2 óra, mire ebédelni tudtunk.

A fiam nagyon le volt törve, mert péntek reggel közölték Vele, hogy hétfőtől 8 órában és 3 műszakban kell tovább folytatnia a munkásságát. Mondjuk én nem értettem, miért a nagy levertség, de aztán magamtól is ráébredtem. Alig egy hónapja jár ide, kb. mostanára ismerkedett össze a munkatársaival, úgy ahogy össze is kovácsolódtak, és most elrakják a többiektől, hisz a régebbi dolgozók maradnak 12 órában. Aztán amiatt is idegeskedik, hogy hogyan fog alakulni a bére, mennyivel lesz így kevesebb, mert abban biztos, hogy az lesz! És hogy folytathassam az aggodalmai sorát, a buszjárat a "halála"! Percei vannak arra, hogy elérje a távolsági járatot hazafelé, ha lemarad, sajnos nem tud hazajönni, főleg délutánosban, és hétvégén.

Teljesen megértem, én is jártam három műszakba a városba, és nem egy leányálom. Folyton álmos és fáradt voltam, hisz a vidékinek egy órával előbb el kell indulnia munkába, hogy időre beérjen. Állandó rohanásból állnak a hétköznapok egyik busztól a másikig. Tőlünk a menetidő 35-40 perc, és ha a munkahely a város végén van (mint esetünkben) plusz 20 perc a helyi járat. Ilyenkor nagyon lelkiismeret furdalásom van, mert 19 évesen még tanulhatna, ha bírtam volna fizetni az iskolát. Ehelyett gürcölhet három műszakban, és fizetheti a csekkeket, amit nem Neki kellene, hanem az apjának! 

Tisztelettel:

                        A Dózsa család

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét elment egy keserves hónap, jó napokkal nemigen szolgált. Hol esett az eső, hol fújt a szél, hol pedig esett a hó. Beköszöntött az igazi tél, habár a hó már elolvadt, de egész nap -4 fok a hőmérséklet, így tüzelni kell. Hála Istennek a barátnőm által ígért fa megérkezett kedden. Már bepakoltuk a nagy részét Bencével, így lesz legalább két hónapig mit tüzelni. Délelőtt nemigen tüzelek, hogy délutánra több maradjon, és estére, mire fürdünk. Most még a villanyt kell valahogy rendeznem, hogy ki ne kapcsolják. Bencének elkezdődött a pályaválasztási tanácsadás, így minden héten utaznak valahová ezzel kapcsolatban. Ez plusz költség, és az is, hogy felvételi előkészítőre is kell vinni. Hiába elég magas színvonalú az iskola, ahová most jár, de egy városi gimnáziumban még többet követelnek. Sok gyerek jár és járt már főiskolára, egyetemre ebből az iskolából, én is szeretném, ha Bence közöttük lenne. Most is jól tanul, pedig már utolsó éves, és ugye fiú is. Ilyenkor elég nehéz, amikor kamaszodik, de mi még mindig jól vesszük az akadályokat, és remélem, a jövőben is így lesz. Már nagyon várja a karácsonyt, hogy mit fog kapni. Szeretnénk Neki legalább egy könyvet venni, de nem tudom sikerül-e ebben a nehéz helyzetben. Karácsonyfánk az mindig van, mert az udvaron van több karácsonyfa, aminek levágjuk a csúcsát, így ezért nem kell pénz. A díszek 15 éve megvannak, és remélem egy csomag szaloncukorra is csak jut. Az e havi támogatást pedig úgy próbálom beosztani, hogy legyen Bencének karácsonyra ennivaló, így legalább Ő nem érzi a szegénységet. Most is hímzek, igaz eléggé romlik a látásom, de a pénz is kell. A csipkéből, amit eladtam, abból vettem Bencének zoknit, fehérneműt, és egy pulóvert. Most, ha kész a hímzés, abból veszek neki egy olcsóbb vastag kabátot. És ha még a díszpárnákat is sikerül eladni, amit varrtam, akkor egy vastag cipő is lesz. Próbálok mindenből pénzt kihozni, hogy Bence ne nélkülözzön. Nagyon sokat kell hímeznem, 1-2000 forintért, és bizony valamelyik éjszaka is ½ 1-ig varrtam, hogy kész legyen, és vigyem a megrendelőmhöz, és másnap legyen mit enni. Még az a szerencse, hogy tudok hímezni, varrni, így ez egy kis pénzforrás, ha van rá kereslet. Ilyenkor ünnepek előtt nem győzök varrni, de addig kell ütni a vasat, míg meleg, ezt édesapám mondta mindig.

Jó munkát, jó egészséget, és köszönöm a támogatást mindnyájuknak!

                        Szécsiné Erika