Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Utolsó napokat járják a gyerekek az iskolában, örülnek neki nagyon, számolják a vakáció betűit. Már én is várom, mert Mesi egyedül délelőttönként nagyon unatkozik, nincs gyerektársasága. Délután viszont nagyon elvan, megy a Edinával mindenfelé, olyan jó, hogy már nem olyan pici, nagyon anyás volt kicsinek. Viszik sétálni, bicajozni, a meggy-szeder szedés az egyik kedvenc elfoglaltságuk mostanában.
Janika holnap megy kirándulni az osztályával, remélem szép időt fognak ki, és jól érzik majd magukat.  
Nálunk felnőtteknél változatlanul telnek a hétköznapok. Párom dolgozik, én itthon. Csinálom a kiskertünket, teletettem palántával, hogy a gyerekek ehessék a paradicsomot, mert nagyon szeretik.
A hétvégére meghívást kaptunk férjem keresztfiának ballagására. Sajnos elég messze laknak, így nagy döntés előtt állunk menjünk-e, természetesen most is az anyagi lehetőségeinket kell mérlegelni. Évek óta ki sem tettük a lábunkat a faluból együtt, ez egy jó lehetőség lenne egy kis kirándulásra.
Üdvözletem küldöm a naplóm olvasóinak:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mesikémnek pénteken volt az ovis ballagása, szép kis előadást tartottak, a kicsik, mesével, zenével, tánccal. Szép rózsaszín nyuszit kapott tőlünk ez alkalomra, virágcsokorba kötve. Este gesztenyés tortát ettünk, amit még délelőtt együtt sütöttünk.
Az eperszedésből sajnos nem lett semmi, pedig nagyon bíztam benne. Nagyon feszült vagyok, sokat fáj a gyomrom, valószínű az idegességtől. Nehéz hetünk volt. Nem tudtam kölcsön kérni, a boltba kellett mennem hitelért. Elkeserítő, hogy nem jövünk ki a hónap végéig, mindig anyagi gondjaink vannak, felőrli az életünket.
Kiskertünkben szépen nő a zöldség, répa. A borsó már érik, tegnap abból volt borsó pörkölt. Paradicsomot, paprikát palántáztunk a hétvégén, elég kicsik remélem, megmaradnak.
Zárom naplóm, köszönjük a támogatást, üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét közepén voltak Edináék osztálykiránduláson, ami elmondása szerint nagyon jól sikerült, bár esett és borult volt ezen a napon az idő, mégis élményekkel telve érkezett haza. Fotókat is készítettek, amit egy közösségi oldalon mi is láthattunk. Apró dolgokat vásárolt, nem költötte el a pénzét, inkább egy nadrágra fordítja, amit kinézett magának.
A hétvégén rendezvényeket tartottak a falunkban, sok gyermekprogrammal egybekötve. Párom és én nem mentünk ki, mert anyósom nálunk járt látogatóban, de a kicsiket kiengedtük. Kicsit tartottam tőle, hogy szót fog-e fogadni Edinának Mesi, de nem volt gond, többször felhívtam őket telefonon. Már délelőtt elkezdődött, a falubeliek műsorokkal készültek. Volt ugráló vár, vetélkedők, finom ebéd. Az esti órákban még sztárvendég is érkezett. Este nyolckor jöttek haza, nagyon fáradtan, teli élményekkel.
Magunkról nem tudok sokat írni, helyzetünk nem változik jó irányba. Munkahelyem nincs, talán lesz egy pár napos eperszedés, de még ez is bizonytalan. Bármennyire spórolok, szinte minden hónap végén kölcsön kell kérnem, ahogy most is, remélem, kapok. Fizuig még lesz egy ballagás, igaz nem hívok vendégeket, de egy csokorral, és egy házi készítésű tortával szeretnék kedveskedni Mesikémnek.
Köszönetem az Alapítványnak a segítségért:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten megfázással kínlódtunk, kezdtem én, utána folytatták a gyerekek. Köhögtünk nagyon, mindennapos vevő voltam a patikában, sok pénzt hagytam most ott, talán ennyit az egész télen nem. Lázasak nem voltunk. Mesikém nem tudott aludni, jött át a mi szobánkba ágyneműstől éjszakánként. Mára már jobban vagyunk.
A héten bent voltam a suliban, Edina rontott az átlagán, panaszolta az osztályfőnöke. Így szigorítottam, nincs annyi barátnőzés, tanulás van helyette. Kamaszkorban van, nagy lett a szája, és szívesen szorítaná háttérbe a tanulást is.
Mesi fantasztikus élményekkel jött haza a kirándulásból, sokat mesélt. A ballagásra készülnek, már csak 2 hét van vissza. Volt a tanárnénije is nálunk családlátogatáson, aranyosan elbeszélgetett vele. Hozta a listát, hogy mi fog kelleni tanévkezdésre, hát nem csak egy-két dolog... Félek nagyon, hogy tudom három gyerek beiskoláztatását megoldani.
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát nem is tudom, hogy mit is írjak, ez a hetünk is csendesen telt. Párom dolgozik, mint mindig, fizetéskor most is mérgelődött, mert keveset kap, és sokat melózik érte. Én mindig nyugtatgatom, csitítom, örüljön, hogy még ez is van, mert sok embernek még állása sincs. Tudom, hogy igaza van, és érzem is, miután kifizetem a számlákat, mennyi marad és mire elég… semmire. Ha nem lenne az Alapítványi támogatás, bizony több volna a margarinos kenyér az asztalon, mint főtt étel. Épp ezért nagyon hálásak vagyunk a Támogatóknak és az Alapítványnak. Barátnőmnek is, aki minden hónapban szán rám időt, hogy elvigyen egy olcsóbb helyre vásárolni, hogy pénzünk egy kicsit többet érjen.
A gyerekek jól vannak, Edinámnak ötös lett a dolgozata a kötelező olvasmányból, nagyon örült neki. Janikám sokat jár a helyi csapattal focizni a szomszédos városokba, mostanában szinte minden héten, kis kikapcsolódás a szürke hétköznapokban. Mesikém épp ma kirándul a csoportjával. Nagyon izgult, már reggel 6 előtt fenn volt, gyorsan öltözött, ami rá nem jellemző, és máris indult volna, hogy le ne maradjon.
Üdvözletem küldöm:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nyílt napot tartottak Mesikém csoportjában az oviban. A bemutatójukat a jövendőbeli tanárnénijeik is végignézték. Örömömre két első osztályt indítanak, így könnyebb lesz a gyerekeknek is az iskolához való hozzászokás, és a tanulás. Ügyesek voltak a kicsik, bár néha-néha a figyelmük megakadt a nézőközönségükön, azaz rajtunk szülőkön. Az anyák napja is meg volt tartva, Mesikém az ˝Orgona ágát˝ énekelte nekem, és egy verset is mondott, nagyon izgult, így elkelt az óvó néni segítsége.
Kis kertünkben szépen nő a borsó, a sárgarépa, és a zöldség is kibújt. A héten már kapálni, gazolni kellett. Míg én evvel foglalatoskodtam Mesikém leszedegette a krumplibogarakat a növényről. Edinám hozzá nem nyúlna, undorodik tőle, így Ő ebben nem vett részt.
Janikám jól van, megyeget neki a tanulás, sokat van kinn esténként a haverokkal, fociznak.
Feladom a számlákat, aztán osztanom- szoroznom kell, mert rövidnadrágot, szandált kell vásárolnom nekik.
A hétről többet írni nem tudok így zárom naplóm.
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk elég eseménytelenül telt. A gyerekek jól vannak, köhögésük is alább hagyott.
A hosszú hétvégét kihasználva nekiálltunk a nagyszobát kifesteni. Pénteken kipakoltunk, tegnap festettem. Edina és Jani is örömmel segített a munkálatokban, Ők kenték a fal alsó részét. Mesikém ez idő alatt a barátnőjénél játszott. Párom elfoglalta magát a konyhában, Ő lett a szakács ezen a napon, nagyon finom ebédet készített. Estére nagyon elfáradtunk, de megérte, mert szép tiszta lett a szobánk. Ma még vár ránk a takarítás, bepakolás.
Várjuk anyósomat is, ma jön, meglátogat minket, rég volt már. A gyerekek nagyon szeretik, már előre hallom, ahogy veszekednek, hogy ki megy ki a Mama elé a buszra. Valószínű kiengedem mindhármat, hagy sétáljanak.
Zárom naplóm, üdvözletem küldöm!

Köszönjük a segítséget, az Alapítványnak és a Támogatóknak:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Volt a szerelő, ki kellett cserélni a fűtőszálat, ki sem jött egyben. Viszont nem bántam meg, jócskán jött ki belőle vízkő, úgy fél felmosó vödörnyi. Vigyáznunk kell mindenünkre, mert ha tönkre megy, nem tudjuk javíttatni, újat venni. A vízszámlát is kifizettem.
Gyerekek kicsit meg vannak fázva, olykor nem hallgattak rám, és nem öltöztek fel kellőképp, csalós ez az áprilisi időjárás. Mesikém készül lelkiekben a sulira, itthon és az oviban is beszélgetünk vele milyen lesz, várja nagyon. A nagyok inkább már az osztálykirándulásra és a nyári szünetre készülnek. Tervezgetik, hogy hova szeretnének menni. Sajnos családi nyaralás szóba sem jöhet. Így marad, ha esetleg valamelyik mama elviszi őket magukhoz. Szívesen pályáztam volna üdülési csekkre, de ez is úgy van kitalálva, hogy ne a hozzánk hasonló juthasson hozzá. Soha nem voltunk még együtt kirándulni sem sajnos.
Tegnap füvet nyírtunk a gyerekekkel, szeretnék Ők csinálni, még nem engedem nekik féltem őket, de azért egy-egy részt adtam nekik, hagy gyakorolják. Persze ebből aztán lett nagy nevetés, mikor egy-egy fűszál meredezett kifelé a frissen vágott gyep közül. Most zárom naplóm, megyek és kihúzkodom a rózsák tövéből is a gazt, mert az elmaradt.
Üdvözletem küldöm:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Pénteken adtam fel a számláinkat, nekem a teljes pénzem arra megy rá, olykor nem is elég. A villanyszámlám nagyon magas, igaz nekünk a bojler is áramos, nincs gázunk. Kihívtam egy szerelőt, hogy vízkő mentesítse, három éve nem volt megcsinálva. Remélem, nem kell fűtőszálat cserélni, és nem lesz nagyon drága. Vízszámlával el vagyok maradva, épp ma kaptam egy felszólítót, hogy fizessem be 18-ig, mert kikapcsolják. Kénytelen leszek, pedig ez már nem volt ehónapban a költségvetésben. Nem szeretnék panaszkodni, de most ezek a problémáink, így hát megírom.
A húsvéti ünnep csendesen telt nálunk, itthon voltunk, vendégeink nem voltak. Szombat délutánunk sütéssel telt, nagylányom Edina is segédkezett benne, krémet kevert, pogácsát szaggatott. Janikám eközben az udvart takarította, Mesim fészket készített. Már alig várták, hogy vasárnap reggel legyen, és megjöjjön a nyuszi, még a nagyok is pedig Ők már tudják, hogy nem a tapsifüles felelős a sok csokiért, amit a fűben találnak. Hétfőn szépen megterített, süteménnyel telirakott tál, és üdítő várta a locsolókat. Sok kisfiú jött, illatos parfümmel, a lányaim már nem hervadnak el!
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetet Mesikém itthon töltötte, bárányhimlős lett, tetőtől talpig pöttyös volt. Szerencsénkre elég jól tűrte, csak néha kellett végigsimogatnom, mert keveset viszketett neki. Mára már csak apró sebei vannak, a nagyja leszáradt. Oviba viszont még nem mehet, csak ha teljesen elmúlt neki, ami az orvos szerint még egy hét. Pedig menne nagyon, itthon nagyon unatkozik nincs gyerektársasága.
Edinám és Janikám jól van, kisebb problémákat leszámítva, minden rendben velük.
Hónap vége van, mint mindig, ilyenkor pénzünk már nincs. Kölcsön kell kérnem, hogy legyen itthon amire éppen szükség van. Szerencsére főznivaló még akad a hó eleji bevásárlásból. Jövő hónapunk még nehezebb lesz.
Köszönöm a Támogatónak és az Alapítvány munkatársainak a segítséget, amit nyújtottak nekünk.
Tisztelettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát a héten tényleg nem sok minden történt. Párom dolgozik, nagyon fárasztó munkájuk van, több pihenésre volna szüksége, sokszor feszült is ez miatt. Mesimnek befizettem a csoport pénzt, egyben az egész évnyit, mert eddig mindig csak halasztottam, hamarosan ballag az oviból, készülni kell rá anyagilag. A nagyoknál már téma az osztálykirándulás, szerencsénkre ezt fizetni szokták nekik, nem kerül nekünk pénzbe. Remélem, az idén is ez fog történni, mert nehézkes lenne fejenként 6000 Ft-ot kifizetnünk.
A március 15-ei ünnepségre csak Edinám ment, Ő már felsős, Neki kötelező, Janikám inkább itthon élvezte a jó időt, játszottak a picivel az udvaron.
Köszönjük támogatásukat.
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten meglátogatott minket a Nagyink. A gyerekek is nagyon szeretik, nagyokat beszélgettünk vele, jó hogy van nekünk még ha ritkán is találkozunk vele. Főztünk együtt, elkísért miket az óvodába is, Mesi nagy örömére.
Vásároltam a gyerekeknek cipőt, elég olcsón kifogtam, igaz végig jártam a boltokat, hogy jó is legyen. Ruhára is nagy szükségünk lenne, kicsi lány nagyon nagyot nőt, minden szűk-rövid rá. A nagyoknak is vásárolni kell, próbálok majd a turiba kifogni nekik, újat nem tudok venni.
A héten újabb önéletrajzokat küldtem, betanított munkára, hátha sikerül. Sajnos a tapasztalatom az, hogy még válaszra sem méltatnak, vidéki vagyok, kevés gyakorlattal.
Köszönjük a segítséget a támogatóknak és az Alapítvány munkatársainak.

Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Jön a tavasz, melegszik az idő, süt a nap, a hangulatunk is egy kissé jobb ezáltal. A gyerekek is jól vannak, nem betegek, jó jegyeket hoznak az iskolából.
Mesimnek begyulladt a szeme, gondolom huzatot kaphatott, mert nem volt súlyos egy kis kamillázással helyre tudtam hozni neki. Most, hogy már később sötétedik, a szomszéd kislánnyal együtt játszik délutánonként, főzőcskéznek kinn az udvaron. Janikám a barátaival focizik az utcán ez idő alatt. Edinám más világ, Ő inkább sorozatot néz, zenét hallgat.
Jövő héten családit kapunk, mind három gyereknek cipőt kell venni. A tavalyiak tönkrementek. Na meg nadrágot, pulcsit is kéne, hát nem tudom mennyi fog megvalósulni belőle. Elég sok számlával, kölcsöntörlesztéssel vagyunk elmaradva, amivel utol kéne érni magunkat.
A minap ismét nemet kellett mondanom Edinának, sajnáltam nagyon. Technika órára kellett volna vásárolni néhány apróságot, az egész párszáz forintba került volna, mérlegelnem kellett azt vegyem meg vagy másnap kenyeret.
Köszönjük a támogatásukat!
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Túl vagyunk az ovis farsangon, nagyon jól érezte magát a kicsi lányom, igaz a végén volt egy kis sírás, mert tombolánál nem nyert semmit, sajnos  csak egyet vettünk, így nem sok eséllyel indult.
Edinám megbetegedett, elkapott valamit, fáj a hasa, hányingere van. Volt az orvosnál, irt neki gyógyszert, így most gondolkodhatom, miből váltsam ki Neki. Eddig pedig sikeresen megúsztuk betegség nélkül a telet.
A napok egyformán telnek, élünk egyik napról a másikra, nem sok érdekes dolog történik körülöttünk sajnos, idegeskedünk kilátástalan helyzetünk miatt.
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Még mindig esik a hó, a gyerekek még élvezik, mi már nem annyira. A tetőnk nagyon rossz állapotú, ezért minden egyes alkalommal párom megy a padlásra összelapátolni és ledobálni a havat, hogy ne ázzunk be, ha jön az olvadás. Elkeserítő, hogy nem tudjuk még javítani sem, évről-évre csak nézzük, hogy megy egyre jobban tönkre.
Tüzelőnk is kevés van, rengeteget elhasználtunk az elmúlt két hétben. Lehetséges, hogy mégis vennünk kell még az idén, pedig azt hittük elég lesz.
Hónap közepe van, de pénzünk már most nincs, befizettem a számlákat, hiteleket, bevásároltam élelmiszert és ennyi volt, pedig nagyon spórolok. Jó lenne, ha legalább egyikünknek lenne normális fizetése. Feszültek, idegesek vagyunk a tehetetlenségtől, próbáljuk nem mutatni a gyerekeknek, de nehezen megy, érzik, hisz egyre sűrűbben vagyok kénytelen mondani egy-egy szükséges dologra, hogy nincs pénzem megvásárolni.
A hétvégén a kislányomnak farsangja lesz, már nagyon készül rá, megoldottam a ruhát, hogy ne kerüljön sokba és szép is legyen.
Hálásak vagyunk a lehetőségért az Alapítványnak!

Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hideg az idő nagyon mifelénk. Vivien kislányom megbetegedett, szombat óta lázas, és nagyon köhög. Szegénykémnek nem elég a törött keze, még ez is. Járvány van, azt mondják, mert az iskolában nagyon sokan hiányoznak. A nagyobbik kislányom még nem beteg, és remélem nem is lesz. Anyagi helyzetünk egyre rosszabb, nem bírjuk a számlákat sem fizetni. Egyszerűen kikapcsoláson áll a gáz, villany és megint csak, mint mindig, nem tudom mitévő legyek. Nagyon kevés a pénz, és sok a kiadás, minden hónapunk egyre keservesebb. Nagyon rossz lesz ennek a vége, ha bekövetkezik, amitől tartunk már egy ideje. Nemsokára jön, és elér minket a kilakoltatás, de addig valószínű kikapcsolnak mindenünket! Munkánk nincs. Nap mint nap munkát keresünk, de semmi. Nagyon szomorúak vagyunk a havi jövedelmünk nem, hogy nőne, hanem csökkent. Baj hátán baj, mi lesz velünk és sok családdal, akik ugyan ilyen cipőben járnak, mint mi?!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné