Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Eddig mindig csak olyan leveleket próbáltam írni, amikben azt írtam, hogy de szép is az élet! Nagyon optimista igyekszem lenni, úgy érzem a gyerekek miatt ez nagyon fontos, és a hitem is ezt kívánja tőlem.
De most legalábbis ebben a levélben igyekszem kicsit tényfeltáróbb is lenni. Összes bevételünk: Édesanyám nyugdíja: 77.645.-Ft, ápolási díj: 33.520.-Ft, családi pótlék: 29.600.-Ft, ez összesen 140.765.-Ft.
Kiadások: villany: 16.478.-Ft, gáz: 19.723.-Ft. víz: 8.652.-Ft, hitelek: 37.346.-Ft, összesen: 82.201.-Ft, ehhez még jön a biztosítás: 8976.-Ft, a bérlet a fiamnak: 1246.-Ft, a kommunális adó + szemétszállítás: 2.000.-Ft, telefon+ tv+internet: 8.998.-Ft, ezek minden hónapos költségek, tehát összesen amit mindig ki kell fizetni: 103.421.-Ft/hó, és akkor még nem ettünk semmit, és nem is tisztálkodtunk, ruhát sem vettünk, gyógyszereket sem, egy újságot, könyvet sem. Sem vetőmagot, és a kerti munka sincs benne, a szántás, tárcsázás, stb. Igaz ez nincs minden hónapban. De akik csinálják, tudják milyen drága a vetőmag is. Az állatok tartása sincs ingyen, egy zsák nyuszi táp. pl. 1990.-Ft és 20 kg van benne, és  sorolhatnám. Nagyon sokszor vásárolunk hitelben a boltban is, még jó hogy ilyen megértő és belátó a boltosunk, hogy az alapvető élelmiszereket ideadja hitelbe. Vannak még jó emberek.

Tovább a teljes naplóhoz 

3. hét

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Egy újabb hétnek nézünk elébe. Viszonylag eseménytelenül indul a hétfő. Még mindig tartott a hétvégi lelkesedés az elmaradott munkák iránt, és az időjárás is kedvezett. Persze rövid a délelőtt, de ha nagyon akarja az ember, elég jól halad. A kérdés az, fizikailag hogy bírom délután is a strapát? Munkába menet több dolgot is el kellett intéznem. Lejár a férjem közgyógyellátási igazolványa áprilisban, és a kitöltött nyomtatványt kellett leadnom, ill. a háziorvossal megcsináltatni a gyógyszerlistát.
   Kedden 6 előtt keltem, mert Csabi a korai busszal ment iskolába. Munka előtt a saját ügyeimet kellett intéznem, mert aktuális lesz az endokrinológia kontroll. Előtte vérvételre kell mennem - ezt intéztem a helyi rendelőben, mert időpontot kell egyeztetni. A nap további része úgy telt, mint ahogy szokott, megfeszített fizikai munkával.
   Szerdán a gyermekvédelmi szolgálatunk ruhaosztást szervezett. Jó előre kiplakátolták, így én is előre beírtam a naptárba, nehogy elfelejtsem. Mire odaértem, már rengetegen voltak, alig fértem be a helységbe. Az idő is szorított, ezért csak vaktában kapkodtam össze egy pár holmit, és ránézésre kellett dönteni, jó lesz e a méret? Így is sikerült vagy 6-7 db pólót, három nadrágot, egy könnyű nyári ruhát, széldzsekit, farmeringet hoznom. Nagyon jó minőségű darabok voltak, örültünk mindennek.

Tovább a teljes naplóhoz 

NAPLÓ 

2010. 03.15- 03. 21.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2. HÉT

Végre jó az idő!

Hétfőn a szabadnapot kihasználva elbicikliztünk a húgomékhoz, akik a falu másik végén laknak. A gyerekek jót játszottak és jól ki is fáradtak. Mi felnőttek addig rendbe tettük az udvarukat. Még jó, hogy gyermekünk nem a saját kerékpárjával jött, mert hazafelé elaludt a gyerekülésben.

Kedden és pénteken dolgozni voltam. Tetszik a munka és jó a társaság is. Csupa ismerős, úgyhogy könnyű volt a beilleszkedés. A pénz ugyan nem sok, de minden fillér jól jön.

Elkezdtük ásni a kertet, amiből a kisfiunk is kivette a részét. Mosolyogva néztük, ahogy küzd az ásóval, de azért arra nagyon figyeltünk, hogy ne érje semmi baleset. A korai magvakat – persze aminek már volt a helye-, az mindjárt el is vetettük. A többi már a természet dolga.

Szombaton megtörtént a bevásárlás második része. Már gondoltunk a húsvétra is, mikor megpakoltuk a kosarat.

Vasárnap délután az utcán „napoztunk” a szomszéd családokkal együtt. A gyerekek bicikliztek és játszottak, mi pedig beszélgettünk. Mindenki nagyon örül, hogy egyre jobb az idő, és többet lehetünk a friss levegőn.

Kedves  Olvasó!

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Újra  írok. Tavasz van, nagyhét, református vallásúak vagyunk. Vasárnap virágvasárnap volt, Jézus bevonulásának ünnepe Jeruzsálembe. A 13 éves gyermekek konfirmáltak, nagyon szép ünnep, a templom csodálatosan fel volt díszítve, és a konfirmandus lányok fehér ruhában, a fiuk öltönyben, ünneplőbe öltözve mondták el a hónapok alatt megtanult bibliai alapfogalmakat és a kátét. Hibátlanul tudtak mindent. Vasárnap pedig életükben először úrvacsorázhatnak, a konfirmálással teljes jogú tagjai lesznek az egyházközösségünknek.
Megtelt a templomunk családtagokkal, rokonokkal és a gyülekezet tagjaival. Most 18 gyermek konfirmált, ami igen jelentős létszám egy ilyen kis községben. Szerdától minden este Istentisztelet lesz a templomban, készülünk az úrvacsorára, nagyon szép ünnepkör ez a mostani, talán a legnagyobb és a legszebb az egész keresztyény vallásban.
            Gyönyörű szép idő van, süt a nap és melegszik az idő. Egyre melegebbek a nappalok, bár éjszaka még hideg van. De már itt a tavasz. Megérkeztek a gólyáink! A 24. órában állították helyre a fészekhelyüket az EON szakemberei, 24-én délután már a szomszéd ház tetején ülve várták, hogy elfoglalhassák a helyüket. Azóta nagyon szorgalmasan építgetik a fészküket, csodálatos élmény nézni őket. Vasárnap délután a gyerekekkel együtt  gyönyörködtünk benne.

Tovább a teljes naplóhoz 

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

(2010. március 16-22.)

Napló folyatás

A hét nagyon gyorsan eltelt. Kétszer voltunk Lacikával fejlesztésen, egyik fejlesztésre az apja vitte el busszal, rá tudtam beszélni. Nekem az a két óra jó volt egy kicsit. Bár takarítottam.

A két kislány ment óvodába.

Lacikával voltunk *****-on is a mamámnál (gyerekeknek a dédi) ********-ba is átmentünk a játszótérre, ez nagyon tetszett Lacikának.

Sárika volt a héten pulmonológiai vizsgálaton, terheléses futás, mert sokszor fáradékony, a lépcsőn is megpihenget. Hála Istennek nem találtak nála semmit, anyukám vitte el.

A hétvégén *****-ra is bementünk busszal, a művelődési házban volt húsvéti játszóház, apa, anya, mama és az ikrek. 90%-os nagycsaládos jeggyel mentünk. Voltak élő nyuszik és egy barika. Örültek a gyerekek, a lányok festettek, Sárika ügyesen ollóval is kivágta papírból a nyuszi formát, Reni kicsit hisztizett, ha valami nem sikerült neki. Lacika sétált az apjával. A gyümölcsöt ették, mert szeretik. Nagyon jó idő volt Lacika kapott fél gombóc fagyit, a játszótérre is kimentünk. Mikor hazaértünk apjuk elkezdte az éjszakás műszakot.

A húgomék is eljöttek hozzánk 10 hónapos a kisfia, közben Lacikával és Renivel lementem a játszótérre. Volt lent egy kislány és egy kisfiú, a fiamnak Lacikának nagyon rossz kedve lett, sírt- úgy vettük észre nem szereti, ha többen vannak a játszótéren. Sajnos megharapta a kezem, pedig egy időben már nem csinálta. Futkározott, a faleveleket akarta a szájába szedni, és botot, mindent sajnos a szájába vesz, és nagyon figyelni kell. Reni eljátszott, levitte a babáját.

El is mentek a többiek a játszóról, tettek megjegyzéseket, nekem nagyon rosszul esett, és felmentünk, mert sírni kezdtem. Sajnos a gyerek nem tehet róla, hogy autista, mi elfogadtuk, de sok ember van aki „gonoszkodik”. Ha melegítőbe megy le az ember, megszólják, mindig tisztán vagyok öltözve, azt nem tudjuk megtenni, hogy divat szerint, mert nem győznénk anyagilag, meg a játszótér szerintem nem a kiöltözésről szól.

Nagyon ügyes volt Lacika a kommunikációs kártyájában (PEX), és ismét kiabálta Sári. Sajnos belekapott egy konzerves dobozba, ami megvágta a kisujját. Aranyos volt, mert megengedte bekötni. Én sajnáltam, egy pillanat alatt tette.

Elmentünk a Tanulási Képességet vizsgáló Biztottsághoz- Lacikának kötelező kontroll. Tavaly márciusban voltunk, és most egy évre rá menni kellett. Renit is megnézték a magatartás probléma miatt, dac kort említettek.

Reni csúnyán köhög- kapott gyógyszert is.

Nagyon hálás vagyok az Alapítványnak és a sok segítő embernek, a gyerekeim nevében köszönöm!

Folytatom.

                                                                                  Tolnainé Varga Hajnalka

2010.3.22.

Tovább a család bemutatkozójához 

Tisztelt Alapítvány!

Itt nagyon nehezen megy az idő!

**********-ben itt talán a legrosszabb a helyzet. Munkahely nem létezik, csak a sógoroknak és a komáknak.

Egyik nap megy a másik után, mivel csak a ház körül van munka, és a jószág körül. Most már lehet a kertben dolgozni.

Kornélia jön haza pénteken délután 4-kor. Vasárnap megy vissza *******-ba, tanul, iparkodik, hogy jó jegyeket szerezzen, mert még le is akarna érettségizni. Mert utazásszervező és protokoll ügyintéző szeretne lenni. A kollégiumban és az iskolában is nagyon meg vannak vele elégedve, tanulásával a magatartásával és a szorgalmával is. Kb. 100km-re van az iskola tőlünk. Nagyon, de nagyon tiszta, tanulásban megkövetelő iskola a ******* Kereskedelmi Vendéglátó Iskola. Igazgatója segítőkész, tanárai úgyszintén. Kollégiuma szintén tiszta, megköveteli a tanulást, ami a leglényegesebb.

Sok iskola példát vehetne innen!

Tovább a teljes naplóhoz 

Heti események

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Továbbra sem történt semmi jó velünk, mint az előbbi naplónk óta!
Jönnek a számlahegyek, felszólítások!
Férjemnek most megint nincs munkája, vagyis hol van, hol nincs!
Továbbra is mennek a veszekedések itthon a nincstelenség miatt és a számlák ki nem fizetése miatt és még sorolhatnám, de az már magánszféra!
Jó lenne egy  kis kuckó már nagyon, és nem kellene rettegni, mikor kerülünk az utcára!
Állandóan jár az agyam, hogy mit kellene tennem, de sehová sem jutok!
Elsősorban egy jól fizető munkahely kellene a férjemnek, és kb. egy millió, hogy megcsináljuk a melléképületet!
Akkor is lenne még gondunk, de már nem ekkora mértékű, mint most!
Keresem a lehetőségeket, de nem sokat látok!

Tisztelt Alapítvány!

 Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Reméljük, megkapták múlt heti levelünket. Ne haragudjanak, hogy később írom levelünket. Múlt hétfőn Március 15-én a gyerekek ünnepségén voltak, nagyon szeretik az ünnepeket az iskolában is. A héten betegek voltak a gyerekek, meg voltak fázva és fájt a torkuk és nem voltak iskolában. Idehaza tanultak, elfoglalták magukat játszással is. Amúgy nagyon jó gyerekek, nincs velük semmi baj, szófogadóak itthon és az iskolában is. A tanár nénijük dicséri őket, hogy magatartásból ők a legjobb gyerekek. Nagyon sok piros pontjuk van meg csillagos ötösük. Szépen olvasnak és számolnak. Mint szülők meg vagyunk elégedve velük!

Minden jót kívánunk!

Tisztelettel:

Déri Ferencné

2010.03.22-től

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Ezen a héten nem sok változás volt nálunk, minden marad a régiben sajnos. A bankok türelmetlenek és ráadásul nem is kedvesek az emberrel, de hiába minden, nem tudunk fizetni, férjemnek még mindig nem sikerült a külföldi munka. Ami nagyon bánt engem jelenleg, hogy még ráadásul nagyobbik kislányomnak Mártikának nagyon szúr a szíve napok óta. Elvittük orvoshoz és az orvos is mondta, hogy belever időnként neki, beutalót kaptunk a kardiológiára jövő hét péntekre. Nagyon ideges vagyok, remélem nincs semmi komolyabb baj, mert már nem is tudom mi lenne velünk, csak az egészséget kérem mindig Istentől, mikor imádkozom és remélem meghallgat most is, és nincs semmi baja az én drága lányocskámnak! Egyik nap olyan mint a másik, unalmas egyhangú és keserves. Nem tudom meddig lesz ez még így. Úgy döntöttünk a férjemmel, megpróbáljuk eladni a házunkat, mert más kiút nem maradt, vagy a bank viszi, vagy mi megpróbáljuk eladni, mert úgy még mi is jobban ki jönnénk ebből a helyzetből. Válság miatt igaz nehéz eladni egy házat arról nem is beszélve, hogy le is esett az ingatlanok értéke. De megpróbálom, hátha sikerülne, abból két hitelünket ki bírnánk fizetni! Igaz, még maradna, de egy nagy teher lemenne a vállunkról. Nagyon rossz a kedvem, csak töröm a fejem, de hiába, nem jutok előrébb. Mi lesz velünk? Ez jár a fejemben, sokat sírok, ahol senki sem lát, de főleg éjszaka! Nagyon-nagyon el vagyunk keseredve!

Üdv: Vincze Zoltánné