Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Napló

(2010.04.26.-05.02.)

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Ismét eltelt egy hét. Ez a hét elég „nyugisan” telt el. A héten kétszer voltunk fejlesztésen a kisfiammal, a harmadik elmaradt, bár úgy volt megyünk a fejlesztésre, de visszamondták, mert Kati néni elment szabadságra.

Reni megkezdte a héten az óvodát, két hét betegség után, Sárika még maradt itthon, de egy napra ment ő is. Neki a vizeletében acetont találtak, így ismétlő vizeletvizsgálat kellett. A lányoknak több ciszta van a veséjükben, ezért háromhavonta kontrollra járunk.

Nagyon boldog volt a kisfiam a hét közepén, mert kapott egy trambulint. Meglepődtem én is! Egy ismerősünk írt valahová, és az ő révén kaptuk. Láttuk rajta, hogy nagyon örül neki. Úgy fejezte ki, hogy ugrabugrált. Kapott mellé egy golyóvezetős fejlesztőt. Fából van, kétdrótos és golyókat húzogat rajta. Azzal is pár percre leköti magát. Örültem én is, mert nagyon kevés fejlesztős játékuk van.

Tovább a teljes naplóhoz

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos munkalehetőség még mindig nincs, nem dolgozik az apuka sem. Nincs munka sehol. Kevés jövedelemből élünk. Fizetni való rengeteg van, víz, villany, de most tavasztól legalább a gázzal nem lesz több. Alig marad élelemre. Köszönjük szépen a támogatást, amit kaptunk önöktől! A héten sajnos megint betegek voltak a gyerekek, lázasak voltak és fájt a torkuk is, nem voltak iskolában sem, de szerencsére már rendbe jöttek.

Tisztelettel:

Déri Ferencné

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a nagymama vagyok. Most jelenleg is nagyon beteg vagyok. Több mint valószínű, hogy kórházi kezelésre lesz szükségem, mert úgy érzem, hogy romlott az állapotom.

Nagyon gyengének és fáradékonynak érzem magam, még a szokottnál is rosszabb. A napokban már a WC-n találtak meg, ott lettem rosszul. De hála Istennek a fiam megtalált, mikor átjött hozzánk. Ő rakott be a kocsiba és vitt el azonnal az orvoshoz. A rendelőben feküdtem fél órán át, fel is injekcióztak. Ezért van szükségem kórházi kezelésre, mert rosszabbul vagyok, mint korábban.

Azóta a háziorvosunk minden nap, rendelés után kijön hozzánk. Mert ő egy lelkiismeretes ember. Aggódik az állapotom miatt. Nagyon jól tudja, csakúgy, mint egy családtag, hogy milyen tragédiák történtek velem és, hogy ezek miatt romlott meg ennyire az egészségi állapotom.

Tímea vagyok. Nagyon nehéz így élni a családommal! Nem elég, hogy szegények vagyunk, nagyon nehezen élünk meg nap mint nap, de a mama miatt még aggodalommal is töltjük minden napunkat az iskolában, mert nem tudjuk, hogy mi vár ránk, mire hazaérünk. Mert mi már az Anyukánkat elveszítettük négy évvel ezelőtt és a Mama pótolja az Ő jelenlétével. Nagyon kedves és aranyos, nem szeretnénk Őt elveszíteni! Többször beteg mostanában, szerintem sokkal rosszabbul van, mint korábban, de annak ellenére próbál minket megnyugtatni, hogy ne féljünk.

Múlt héten voltak az iskolában ********* napok. Ezek ilyen sport napok, pénteken és szombaton.

Olyan aranyos volt a Mama, megkérte a fiát, hogy ez idő alatt legyen otthon vele, hogy mi nyugodtan elmehessünk, és kicsit kikapcsolódhassunk. Nagyon jól éreztük magunkat! Kicsit kibillentünk a szürke hétköznapokból, megfeledkeztünk gondokról, bajokról az alatt a pár óra alatt.

Nagyon sok élményben volt részünk, vetélkedőkben vettünk részt, nagyon sokat nevettünk, játszottunk. Úgy éreztük magunkat az alatt a pár óra alatt, mint amikor még élt az Édesanyánk, és nem volt semmi gondunk, bánatunk.

Ez egy felejthetetlen élmény volt számunkra.

Brigi vagyok. Ahogy már a nővérem is mondta, nagyon jó élményben volt részünk. Nagyon boldogok voltunk a ********* napokon. Köszönjük a jó Istennek, hogy annyi rossz után egy kis jót is átélhettünk!

Tisztelettel:

Özv. Takács Mártonné, Timi és Brigi

Tovább a család bemutatkozójához|Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Naplómba új dolgot kellene írnom, de sajnos a helyzetünk változatlan.
Munkámban változás nincs, szerződésem lejár június 31-én, ki tudja, mi következik azután. Helyzetem mindaddig kilátástalan, míg nem sikerül elvégeznem a padasszisztensi tanfolyamot, melynek összegét képtelen vagyok kifizetni. Alkalmas vagyok a tanfolyam sikeres elvégzésére, de hiába minden igyekezetem, ha nincs miből fedeznem.
Az önöktől kapott támogatás nagy segítség számunkra. Így legalább tudunk húst, és egyéb élelmiszereket venni. Ha ez nem lenne, nagy bajban lennénk.
Sajnos nem igazán tudok bővebben írni magunkról, mert változás nem történt.
Ha kérdésük van kérem, tegyék fel és szívesen válaszolok!

Tisztelettel:

Szőke Júlia

2010.05.03-tól

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kislányomnak megvolt a fényképezkedés, 15 képet csináltak, amiből egy lett jó a lányom szerint, pedig szerintem majdnem mind jó. Ki is választottuk, és 17-én lesznek készen. Újabb plusz költségek jöttek sajnos, amire igazán nem volt szükségünk, mert sajnos továbbra is a számlák és a tartozások nőnek. Kölcsön kell kérünk ahhoz, hogy egész hónapban létezzünk és így mikor férjem megkapja a fizetést, visszaadjuk és nem marad semmink. Most mennek a  lányok kirándulni ebben a hónapban és az osztálypénz elmaradást is rendeznünk kell. Fogalmam sincs, miből fogjuk, nagyon el vagyok keseredve. Úgy néz ki, mintha ebből sohasem lábalnánk ki. Nagyon sokat esett az eső erre mifelénk, pedig már nem kéne, mert a kert elég gazossá vált. Nagyon kellene a száraz idő. Sajnos a testvérem válófélben van, és pont tegnap volt a férjem segíteni a költözködésben. Úgy sajnáltam, van neki egy három éves kislánya és a testvérem is és a kislány is sírt, együtt éreztem velük. Nem könnyű, mikor valakik között ekkora szeretet van. Most odaköltözött ideiglenesen anyukámhoz, remélem majd csak túl lesz rajta. Anyukám is nagyon nem jól érezte magát a múlt héten, nagyon oda van szegénykém. Kisebbik öcsémnek nem javult a betegsége még, de nagyon reménykedünk, hogy meggyógyul. Férjemnek jobban van a háta, ennek viszont nagyon örülök. A napjaink gondokkal telnek és ez minden napra érvényes, hogy miért van ez így? Nagyon sokat sírtam a múlt héten mindenért, tudom mi is hibáztunk dolgokban, elismerem, de ki nem hibázik? Ha lehetne mindent újrakezdeni, mindent másképp csinálnék, annyira fáj, hogy ilyen sorsra jutottunk és még ki tudja hova jutunk! A lányok is nagyon érzik a pénztelenséget, de nem mondhatok rájuk semmit. Néha vannak gondok ebből, de azért megértik, még ha nehezen is. Most már befejezném levelem, mert kifogytam a szavakból.

Üdv:

Vincze Zoltánné

Napló  04.26-05.02

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét elmúlt egy hét.
Mindjárt úgy kezdődött, hogy hétfőn apa elesett a munkahelyén és megütötte a vállát. Volt az orvosnál és kapott egy rakás gyógyszert. Dolgozni szerencsére tud menni, de este már eléggé fáj neki. Lehet, hogy majd tovább kell lépni valamilyen vizsgálatra.
Én dolgoztam három napot, így a korán kelés miatt a gyerekkel a reggeli viták újra megkezdődtek. Megint nem akart délután a mamánál lenni, de este viszont alig lehet hazakönyörögni.
Egész héten jó volt az idő, így minden este kint voltunk a szomszédokkal és gyerekeikkel az utcán. Nagyon jó helyen lakunk ebből a szempontból, mert viszonylag kevés autó jár erre így a gyerekek nyugodtan labdázhatnak és biciklizhetnek.
Elég nehéz minden héten érdekes beszámolókat írni, főleg ha majdnem mindig egyformák a napok. Remélem a következő hosszabbra sikerül.

Üdvözlettel:

Bíró Klára