Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

2010.05.10-től

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Először is elnézést kérek, hogy kicsit késve küldöm a naplóm, de sajnos a sok gond miatt kicsit elfeledkeztem, bocsánat. Sok gondunk van, és nagyon elfáradtam. Kikapcsolták a tévénket, nemsoká a vizünket, és semmit nem tudunk tenni. Ez egy borzaszó érzés, ma egész nap sírtam, mert a gyerekek még tévét sem tudnak nézni. Annyira fáj, és még mi jöhet, nem tudom, de semmi jóra nem számítok! Tovább nem is panaszkodom, nem akarok, mert szégyellem magam, mindig csak a gondomról tudok írni. Esik az eső napok óta, ez is elszomorít, még napszám sem akad az idő miatt. Szerencsére betegek nem vagyunk, még ez vigasztal, mert nem bírnám még azt is ki. Napok óta rossz álmok gyötörnek. A gyerekek is észlelik most már a gondokat, persze próbáljuk úgy csinálni a férjemmel, hogy minél enyhébben érzékeljék, de ez sajnos nem mindig sikerül. A gazdasági válság minket szó szerint tönkre tett, tudom nem vagyunk egyedül az országban, szörnyű, hogy semmit nem ér a pénz, nem tudok felmutatni semmit belőle! Éppen, hogy éldegélünk napról napra. Könnyeim most is hullnak, mert félek a jövőtől, hogy mit hoz még nekünk. Azt hiszem kiborultam, ne haragudjanak kérem! Most ennyit írnék, majd megpróbálok legközelebb többet írni!

Üdvözlettel: Vincze Zoltánné

Tisztelt Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Itt nálunk megtörtént a ballagás. Az írásbeli érettségik jól sikerültek és várjuk a szóbelit, amire Lajos nagyon sokat tanul, még éjszaka is. Visszatérve a ballagásra: anyával és hugival csináltattunk szalmavirágból csokrot, mivel nekünk csak ennyire tellett. Hazajöttünk, volt egy kis ebéd, utána ettünk kis süteményt is. Mégis szép volt, hiszen a szeretet többet ér mindennél! Nekem kontrollvizsgálatra kellett mennem anyával, hiszen a betegségem nem igazán akar javulni. Sajnos a nagy esőt a házunk nem igazán viseli jól. Félünk, hogy nehogy ránk dőljön a tető. A bátyám egyetemre készül. Mindig azt mondta, hogy sohasem felejti el, hogy honnan jött. Hálásak vagyunk Önöknek azokért a sok jóért, amit kaptunk. Így már anyukámat kevésbé látom sírni, pedig még így is kilátástalan a helyzetünk. Tudom milyen rossz az, amikor a bátyám is dolgozott, hogy be tudja magát iskolázni. És még oda is kevés élelmet tudott magával vinni. Nagyon szeretem a családomat! Jó lenne nekik segíteni, de én még kicsi vagyok.

Tisztelettel:

Kati

Napló 05.03.-05.09.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a faluban rákszűrés volt és én is segítettem a védőnőnek a szervezésben. Elég sokan eljöttek, és jól elbeszélgettünk sok olyan ismerőssel, akivel egyébként ritkán találkozom a hétköznapokban.
Csütörtökön anyák napja volt az oviban. Nagyon jól sikerült. Aranyosak voltak a gyerekek és megható volt az egész műsor. Öröm volt nézni őket, ahogy szerepeltek. Sokan voltunk, akik sírtunk de ott akkor nem szégyelltük a könnyeinket. Mégis csak a mi pici gyerekeinket láttuk bennük, akik miattunk voltak ott. Utána hazajöttünk és itthon ketten palacsintát sütöttünk és azzal vártuk apát haza a munkából.
Még négy hét az ovi, de az én fiam már nagyon várja a nyári szünetet. Én meg gondolkodhatok már most a programokon, hogy mivel töltsük a szünidőt és a nyári meleg napokat.
Lassan összegyűlik a pénz a szemüvegre és meg is kell rendelnem, de még várok amíg az egész összeg meglesz rá. Ebben a hónapban még a szemorvoshoz is mennünk kell, de az is szervezést igényel. Időpontot kérni, gyereket kivenni az oviból és apának is szabadságot kell kérnie.
Vasárnap volt a nagyobbik húgom születésnapja, de már szombaton megünnepeltük, mert akkor mindenki ráért a családból. Édesanyánknál jöttünk össze és egész
napos program volt. A fiúk főztek kakaspörköltet, mi lányok pedig sütöttünk finom süteményeket. Mindenki kivette a részét a munkából és vacsora után még zene és tánc is volt. A gyerekek is nagyon élvezték, hogy sokáig fent maradhattak.

Üdvözlettel:

                        Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos egy újabb esős hét áll mögöttünk, elmosva még a lehetőségét is annak, hogy egy kicsit helyrejöjjünk anyagilag. Nem tudtak a férjemék a szőlőbe menni, így semmi nem jött vissza a rengeteg kifizetett számla árából. Velünk egyébként elég gyakran eljátssza ezt a sors, mindig olyankor tesz keresztbe, mikor a legnagyobb szükség volna az áldásra. A három elmaradt áramszámlából csak egyet sikerült rendezni, hisz félre kellett tennem a vizsgadíj fennmaradó részét. Egy csomó be nem kalkulált apró-cseprő fizetnivaló is akadt, ami igencsak megviselte érzelmileg labilis lelkivilágomat. Segítség és támasz híján egyedül kell ezekkel a problémákkal szembenéznem, és megoldanom. Persze a drága nagy fiam itt van mellettem, de nem szeretem Őt zaklatni ilyesmivel, pedig mikor borul a bili, szinte mindig az Ő nyakába zúdul minden.
Túl van a próbavizsgákon, és nagyon büszke vagyok rá, mert átlag 4-es lett. Most egy rövid szünet következik, és május 20-tól élesben megy.
Az én hetem teljes egészében úgy zajlott - ahogy mindig is szokott - főzés, takarítás, és rohangálás az elintéznivalók után. A délutánjaimat pedig ugyancsak a monotonitás jellemzi, azzal a különbséggel, hogy a felújítási munkák a végéhez közelednek, és indul a ballagás előtti nagytakarítás.
Miklós második hétvégéjét tölti a sógornőm nagyobb fiával, pénteken iskola után átutazik három faluval odébb, és csak vasárnap este vagy délután jön haza. Most teljesen beleszeretett az asztalos szakmába - az a foglalkozása az unokatestvérének - és azzal foglalatoskodnak hétvégeken. Aztán fölfedezte a testépítést, most súlyokat emelget, és edz, reméljük, beindulnak a növekedési hormonjai.

    Tisztelettel:
                                   A Dózsa család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Elmúlt egy hét újra, tele volt élményekkel! Minden program nagyon jól sikerült a strandolás, pompás volt! Élvezték a gyerekek, főleg a csúszdát. A lányomnak tériszonya van, de három csúszdára felmerészkedett. Lassan jutunk messzire, de megyünk és ez a lényeg.
A "drámások" versenye is nagyon jól sikerült. Még nem tudjuk, hogy kapnak-e helyezést, mert háromnapos volt a megmérettetés, és mi csak az első napra tudtunk elmenni. Megint és újra a piszkos anyagiak, pedig nagyon szerettek volna a gyerekek ott lenni. Nem tudom, hogy írtam-e már, de a ****** ******** darabot adták elő. Kicsit modern feldolgozásban. Nagyon jól sikerült, és az előadásuk végén egy zsűri tag már meg is dicsérte őket. Úgyhogy reméljük várományosok egy díjra!
Nagyon elszomorodtam a héten, írt egy ismerősöm, akivel a nevelőszülő képzésre jártam, és kicsit összebarátkoztunk. Örömmel tudatta velem, hogy "kapott gyerekeket". Ennek örültem én is, de érdeklődtem, hogy az ünnepélyes átadás, meg miegymás megvolt-e? És igen megvolt. Csak ezek szerint nekem elfelejtettek szólni. Tudom, igen, tisztában vagyok vele, hogy nem kapok működési engedélyt, de a tanfolyamot elvégeztem, a tandíjat befizettem. És a képzéseken megjelentem, sikeres vizsgát is tettem, és elfelejtenek.

Tovább a teljes naplóhoz

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nehéz volt leülni levelet írnom. Olyan vagyok, mint akit felhúztak – csak mennék (valószínű ez a sok stressz hatása).

A hangulatom olyan, mint az időjárás: borongós és sírós.

Ma szabadnapos vagyok, rengeteg dolgom lenne: Főzés, mosás, takarítás, vasalás – de semmihez nincs kedvem.

Reggel elvittem a kisfiamat óvodába (nemrég értem haza), leültem levelet írni, de már azon jár közben az eszem, hogy menni kell a beteg barátnőmhöz. Még nem csináltatta meg az adóbevallását, ezt kell elintéznem.

Az elmúlt héten nem sok minden történt velünk, én dolgozni járok, a kisfiam oviba. Sajnos a rosszidő miatt nem tudunk menni a játszótérre, a gyerek nem tudja kitombolni magát, ez meg is látszik a viselkedésén. Amikor nem esett az eső hétvégén, elmentünk egy kicsit sétálni a városba, de ez kevés egy hat éves fiúnak.

Remélem nemsokára ki fog sütni a nap, mert már elég a hidegből.

A lakásban is olyan hideg van, hogy ha nem mozgunk „télibe” kell öltözni, mert megfagyunk.

Manókám ma elég köhögősen ébredt, remélem nem lesz beteg.

Ha megfeszülök sem tudok most többet írni, egyszerűen nem jönnek a gondolatok, csak bambulok a papír fölött.

Remélem a jövő héten már jobb hangulatban tudok leülni!

Tisztelettel:

                        Tóth Anna

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Nagyon régen gondoltam azt, hogy az ember a saját „kovácsa”! Ez nem mindig van így! Mi is próbáljuk és eddig is próbáltuk úgy alakítani a dolgainkat, hogy minden mindig jó legyen. De sokszor előfordult, hogy olyan helyzetek adódtak, amiből nekünk igen rossz helyzetünk lett. Sokszor nem tehettünk dolgokról.

Ilyenek például a betegségek! Ezt mi nem kértük soha magunknak, ezek jöttek maguktól! Mégis sokan azt gondolták, és talán gondolják is, hogy ez a mi hibánk. Voltak és vannak olyan képtelen helyzetek, amik miatt azt mondják ránk:

- Ti hibátok!!! Nevetséges! Minden embernek a saját maga gondja a legnagyobb! Ebben nincs semmi! De mi akarunk tenni a dolgokért! Párom saját felelősségére abbahagyta a kezeléseket, és ezzel az életét kockáztatja! Nem tudta és nem tudja az állandó megaláztatásokat, vádaskodásokat elfogadni! Ebben a hónapban létesített egy bejelentett munkahelyet, hogy sok embernek bizonyítsa, ha hosszú éveken keresztül tudott dolgozott, most is tud és fog, amíg bírja!

A sok-sok lemaradásunkat, elmaradásunkat így is nagyon nehéz lesz egy fizetésből behozni! De ő legalább akar, még olyan áron is - ami akármilyen drasztikusan hangzik is-, hogy az életével játszik!

Gyermekünk a versmondó versenyen megnyerte a különdíjat, és matematikából is oklevelet szerzett!

Igen büszkék vagyunk rá! Jó gyermek, akiből jó ember válhat! Még nem tudjuk, hogy hogyan tovább, de mi próbáljuk helyre tenni azt, amit nem mi rontottunk el.

És ez az, ami megnyugtathat minket!