Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

NAPLÓ 06.14.-06.20.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Újra eltelt egy hét.

Hét elején kaptunk az Önkormányzatnál élelmiszer csomagot a gyereknek a nyári szünetre. A konzervekből rögtön vittem át a gyűjtőhelyre az árvízkárosultaknak.

Nagy öröm érte a kisfiunkat a héten. Egy ismerőstől kaptunk egy biciklit. Volt már egy de ez most nagyobb és szebb is. Apával rendbe tették, beállították az ülést és az egyik belső gumit meg kellett ragasztani. Kicsit még óvatosan teker vele, furcsa, hogy nagyobb, mint a régi.

Most, hogy szünet van az oviban, ha dolgoznom kell, édesanyám vigyáz Robikára. Olyankor előző este ott alszik nála, így nem kell korán kelnie. Szerencsére nincs gond, szeret ott lenni és a kisebbik húgom fiai is ott vannak.

Hétvégén lebontottuk édesanyámnál a melléképületet. Elég sok munka volt vele, de most már legalább nem okoz több gondot. A törmeléket is könnyű volt eltakarítani mivel az épület alatt pince volt és az lett betemetve. Rengeteg faanyag lett, amit majd összevágunk és jó lesz tüzelőnek. Vasárnap délután végeztünk és mire megpihentünk eleredt az eső. Még jó, hogy egész hétvégén kibírta!

                                        Üdvözlettel: Bíró Klára

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt az idő, vége az iskolának. A nagylányom elballagott. Jövőre tovább fog tanulni, felvették *******-ra kereskedelmi iskolába, ruházati eladónak. Nagyon nehéz lesz az iskoláztatás, ilyen szegény helyzetben, sok mindenre nem fog jutni a lányomnak. Itt több lesz a követelmény, igen sokba fognak kerülni a tankönyvek. A kicsik is nagyon jó eredménnyel végeztek, 2. osztályosok lesznek. Sokat segítenek mindenkin, jó gyerekek. Sajnos még nem dolgozik az apuka, csak alkalmi munkák vannak. Jól vagyunk, hála Istennek az árvíz nem érintett minket.

Tisztelettel:

                        Déri Ferencné

2010.06.20.

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Most már tényleg nagyon elkeseredtünk! Nem elég az a sok baj, ami van körülöttünk, még egy tornádót is kaptunk a napokban. Soha életünkben nem láttunk ilyet, a jég mindent ellepett, vastagon, dió nagyságú, semmink nem maradt! Egy szál levél sincs a fákon, minden termésünket a föld színig elvert, a kertben a gyümölcsfákon még a kérget is leszedte a jég! A házunkon a redőnyt szanaszét szedte, a tetőnk egy részét is szétverte a jég. A mennyezetünk is beszakadt az előtérben. Egyszerűen ez szörnyű, ami történt itt mifelénk ablakok nincsenek, kiverte mindenfelé a városban. A gazdaságban is mindent elvert, a férjemnek is oda lehet a munkahelye, holnapra van az összehívás, gyűlés, hogy mi lesz a 400 emberel a cégnél, mert nincs munka semmi! Mint a sivatag olyan lett a 8000 hektáron lévő termés, eltűnt! Így sem volt az embereknek munkájuk, de most már ténylegesen nincs munka! Több milliárdos kárunk van itt a városban. Mi lesz velünk, nem tudom!? Pénteken sírtunk, nem csak mi itt mindenki!

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Még mindig egy helyben toporgunk, nem jutottunk semmire munkaügyben. A szőlőben a munkálatok egyelőre befejeződtek, majd szeptemberben indul a szüret, addig semmi további tennivaló nincs.

A tanévnek vége, túl vagyunk az évzárón, Miklós oklevelet kapott a közösségi munkájáért. Már ma (vasárnap) összepakolta a nagy sporttáskáját, és elment az unokatestvéréhez. Szeretné a nyár nagy részét ott tölteni, mert itthon nem igazán érzi jól magát. Az apja nem örül neki, de én nem bánom, hogy nem unatkozik itthon.

A helyzetünk egyelőre nem akar változni, mindannyian attól várjuk a csodát, hogy a gyerek kenyérkereső legyen. Ha már ketten keresnénk, egy kicsit jobb lenne.

Sikerült a nyomtatványokat megszerezni a védett fogyasztói státusz és a gyermekvédelmi támogatás ügyében, és úgy gondolom, meg is kapjuk mindkettőt, csak még határozatot nem kaptam róla.

Én ebben a hónapban még végig dolgozom, szabadságra csak később megyek, mikor már befejezik az akadálymentesítést az iskolánkban.

Tisztelettel:

                        Dózsa család

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Munka nem nagyon volt a hónapban a sok eső miatt, így bevétel sem. Az eső mindennap esik, így a sár sajnos maradt. Próbáltuk takarítani az udvart Bencével, de a sár az úr. Csak gumicsizmában lehet közlekedni. Mire kiszáradna egy kicsit, azonnal jön egy nagy zuhi és ismét sár, iszap van. A WC-t fertőtlenítettük le a héten, mert bement a víz, a falakról lepergett a vakolat. Nekünk kinti WC van, mint írtam a kert végén, ami vályogból épült. Ez ha ázik, ledobja a vakolatot. Most ezt újítgattuk, meszelgettük, hogy tiszta legyen.

A füvet is kellene vágni, de a sár miatt nem lehet. Kapálni is kellene a kertet, de bele se lehet menni a sártól. Dolgozni nem lehet, mert nincs munka, majd szólnak, ha lesz valami, addig pedig itthon lefoglalom magam. Pedig nem jó, mert így mindig azon jár az eszem, hogy mi legyen, hogy oldjam meg a dolgokat. A házra még nincs vevő, vagyis volt, de túl keveset kínált érte. Elpazarolni nem akarjuk, majd talán jön, aki megfizeti, amit belefektettünk. Ha eddig kibírtuk, majd csak lesz valahogy. De jó lenne ebből a szegénységből kitörni. Itt ezen a vidéken, falun talán sohasem lesz jobb élet, mert nincs munka. Ha pedig munka nincsen, akkor pénz se, és az kellene a számlákhoz, hogy kifizessük. Bence így is mindig azt kérdezi:

-Anya mikor megyünk vásárolni?

-Még egy jó hét kicsikém!

Látom, hogy szomorú, mert már nincs neki, nincs joghurt és megint előkerült a bab, a krumpli. Még az a szerencse, hogy azt megtermeljük, így nem kell boltba menni. Most van hagymaszár, saláta, hamarosan lesz sárgarépa, borsó és újkrumpli, uborka.

Ezzel egy kicsit spórolunk, hogy nem kell megvenni.

Jó munkát, jó egészséget mindenkinek. Nem győzöm megköszönni a segítségüket!

Tisztelettel:

Szécsiné Erika

NAPLÓ 06.07.-06.13.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A jó idő ismét a kertbe csalogatott. Borsó, eper és spenótszedés volt a program. Majdnem mindent lefagyasztottam, hogy télen is legyen mihez hozzányúlni.

Párom már régen szeretne az udvarba egy császárfát. Nagyon szép fa, hasonló a levele a szivarfáéhoz és nagyon szép fürtös illatos virágai vannak. A héten sikerült magot szereznünk, amit elvetettünk és most várjuk az eredményt. Remélem lesz belőle valami.

Édesanyámnál egy használaton kívüli épület egyik oldala megrogyott és mivel elég rossz állapotban van úgy döntöttünk, lebontjuk az egészet. Családi összefogással a jövő hét végén meg is oldjuk, amíg nem lesz nagyobb a baj.

A nagy kánikulában kiraktuk az udvarra a gyerek kis medencéjét, amiben egy nap alatt megmelegedett a víz. Nagyon élvezte a fürdést és állandóan benne pancsolt volna, ha hagyjuk. Azért vigyáztunk, hogy a tűző napon ne legyen kint. Ilyenkor a hűvös szobában játszottunk és meséket néztünk a tévében.

Pénteken családi összejövetel volt nálunk. Tárcsán sütöttünk szalonnát-kolbászt-krumplit. Nagyon jó volt a hangulat és sokáig fent voltunk csak a szúnyogok zavartak bennünket.

Hétvégén pihentünk és legtöbbet a hűvös szobában voltunk. Robika nagyon élvezte, hogy együtt játszottunk és tévéztünk hármasban.

                             Üdv.:Bíró család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Ezen a héten el kellett volna jutnom Pestre, az orvosomhoz, de két okból kifolyólag nem tudtam. Első anyagi vonzata volt, mert hát a busz sincs ingyen, bár később ezt már meg tudtam oldani. A másik dolog pedig, hogy megint összeestem, majd orvoshoz kerültem, ahol megállapították, hogy vírusfertőzésem lett! Mivel a betegségeim miatt igen gyenge szervezettel rendelkezem, ezért ez a fertőzés nagyon „ledöntött” a lábamról! Szegény párom nagyon megijedt, és a kisfiunk is, hiszen a szeme láttára estem össze! A gyógyszereinket már egyáltalán nem tudjuk megvenni, ami a mi krónikus betegségeink miatt nagy baj az orvos szerint. Sajnos nekem még mindig nincsen munkám, ami még jobban megvisel, ismerősem szerint már emiatt is magamba fordultam! Nehéz!

Az ember azt várná, idővel minden megoldódik, és talán egyre könnyebb lesz, de ez nem így van, legalábbis nálunk nem! Ma lesz az évzáró a kisfiamnak, izgatottan készül rá, várja a bizonyítványát! Jó gyerek! És legalább ebből az egy dologból szerencsések vagyunk! Mi már nem várunk anyagi gazdagságot az élettől, csak egy kis nyugodalmat a mindennapok félelmei nélkül, egy kis biztonságot!

Ezen a héten volt az, amikor azt mondta nekem valaki, hogy erős jellem vagyok, hogy ennyi megpróbáltatás után is tartom magam! Ez csak a látszat! És a látszat sokszor csal! Nincs más választásom, hiszen van egy jó férjem, egy klassz kisfiam, de belül, hogy mit érzek, azt csakis én tudom! Egyre jobban kezdünk tönkre menni, minden értelemben! És ez már csak idő kérdése! Most már csakis arra kérek mindenkit, aki tud, imádkozzon értünk, mert ez az, ami erőt adhat még nekünk a további harchoz a mindennapokban!

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Régen írtam. Most nem könnyű az életem, és valahogy nem is jó. Legalábbis nem érzem magam a legjobban, de szépen sorban:

Szájsebészeten voltunk. Nem a megszokott doktornénink volt (szabadságra ment), a férfi, aki helyettesítette, akkora sebet készített a fiamnak, hogy még most sincs begyógyulva, pedig már kedden újra mennünk kellene. De azt hiszem, elnapoljuk, megvárjuk a doktornőt.
Ma bizonyítványosztás a lánykámnak. Talán ez az egy, ami jó történik mostanában. Jeles lesz. Angolból négyest kap az osztályfőnökétől, de azt hiszem ez a négyes az én "nagy számnak" szól. De inkább legyen gyengébb a jegye, de tudjon. Sajnos tapasztalatból tudom, hogy nem ér semmit a "jobb jegy", ha nincs mögötte a tudás is. A fiammal ez volt, megkapta a jobb jegyet, és sajnos nem is érdekelte a tanulás. Valahogy ezt is meg lehet szokni.

Tovább a teljes naplóhoz

2010.06.14.

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Először is elnézést kérünk, hogy kicsit késve írjuk naplónkat, de nagyon sok gonddal, munkával és idegességgel volt a múlt hetünk. Túl vagyunk a nagyobbik lányom ballagásán, végre. Nagyon sok ideget megettem ez miatt, hogy mi sikerül és mire lesz pénz és mire nem. Szűk családi ebédet tartottunk, mert ez is épp elég volt, egyszerű volt, de legalább összejött a család egy kicsit. Közben a kisebbik kislányomat kellet folyamatosan fogorvoshoz hordani, mert nagyon fájt a foga. De nem vagyunk teljesen túl, mert a héten is vinni kell, még van egy rossz foga. Szomorú is voltam a ballagás napján, mert a kislányom egyre inkább nem kislány már. Megy továbbtanulni, kollégiumba és annyira félek, hogy mennyire fog hiányozni, olyan rossz lesz, annyira szeretem Őket, hogy az fáj és biztos nagyon rossz lesz. Férjemmel most rosszban vagyunk. Összevesztünk a sok gondunkon, nem ragozom, mert már sok levelemben megírtam és már nem panaszkodom. Nagyon rosszul esett tőle, hogy mostanában nem lehet semmit megbeszélni vele. Idegesek vagyunk mind a ketten, és ez ugye hozza magával, pedig nem lesz jobb, ha összeveszünk olyan dolgokon, ami ellen semmit sem tehetünk. Szombaton jó volt, legalább egy napot nem volt időm gondolkodni, elvonták a figyelmemet.

Üdv: Vincze Zoltánné