Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Sajnos most itt a környéken igen nagy árvizek vannak. Sok embert ki kellett költöztetni. Még jó, hogy a mi falunkban nincs ilyen árvíz, de itt is igen sok eső leesett. Errefelé tócsákban állnak a vizek. A gyerekek sem tudnak mit csinálni ilyenkor. Bent vannak csak. Jó lenne nekik valami játék, vagy számítógép, de nem jut rá.
Tisztelettel:
Déri Ferencné
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Befejeztem a mezőgazdasági összeírást, alig vártam, hogy készen legyek! Sok-sok tapasztalatot szereztem: Volt, aki kedvesen fogadott, volt, aki a kutyát uszította rám, volt, aki a férje nélkül nem nyilatkozhatott, menjek vissza később. De volt olyan is, akinél röfögött a disznó az ólban és mégis azt mondta, nincs állata. Sokfélék az emberek, kevesen értették meg, hogy ez csak statisztikai céllal kellett, legalábbis nekünk ezt mondták, és csak 10 évente van rá szükség. De mindegy is, legalábbis nekem. Csupán az nem mindegy nekem, hogy az érte járó pénzt csak augusztus 20-a után fogom megkapni. Igen, tudom pénz lesz az akkor is, de ha nekem most lenne rá szükségem, a fogszabályozót most kell kifizetnem és nem augusztus végén. De ez van. Úgyhogy nagy segítség nem volt, sőt, ha meggondolom, hogy a három hét alatt, ha eljárok cseresznyét szedni napszámba, már meg is van a fogszabályozó ára… De ebben legalább szerencsém van, hogy mehetek napszámba. Ma a templomból kijöttem és megkérdeztem a gyümölcsös tulajdonosát, hogy mehetek-e hétfőn meggyet szedni, és rábólintott.
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagy nehezen eljutottam Pestre az orvosomhoz. Tudtam, későn megyek, és ezt ő is mondta. Gond van! Nagyobb a gond, mint hittem, 2-3 hét múlva lesznek meg az elvégzett vizsgálatok eredményei, utána újból el kell mennem az orvoshoz és majd az eredményektől függően eldől, hogy hogyan is tovább! Mi jelenleg már a gyógyszereinket sem tudjuk megvenni, és már tényleg csakis abból eszünk, amit minden hónapban az Alapítványtól kapunk! Nem tudom, hogy mennyi szenvedést kell még elviselnünk? Az orvosom javasolta a leszázalékolást, de az is mire elvégződik, legalább egy év! És addig? Már behajtó céghez adtak minket, akik egyáltalán nem fogadják el, nem értik meg, hogy ilyen betegségek mellett nem tudunk még havi 5000 forintot sem fizetni nekik! Jelenleg az én autóimmun betegségem jobban rosszabbodik, mint a férjem betegsége. Félek visszamenni az orvoshoz, félek attól, amit majd fog mondani! Jó lenne, ha már ránk nézne, ránk mosolyogna a szerencse! De attól tartunk, hogy már az is késő lenne! Vége az iskolának is, jelenleg gyermekünk is beteg! A bizonyítványa igen jó lett, büszkék vagyunk rá nagyon! Egy valamiben igazán szerencsések vagyunk, hogy jó gyermekünk van, és, hogy Ő már nem olyan súlyos beteg, már nem béna fél oldala! A jó Isten itt meghallgatta az imánkat! Legalább Ő nem szenved annyit már! Autoimmun betegként még így is vannak gondjai, plusz az asztmája is! Minden naplóírásom végén abban reménykedem, hogy a következő hét könnyebb lesz! Bárcsak Így lenne!
Tisztelt Gyermekétkeztetés Alapítvány!
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Néhány hét eltelt azóta, hogy tollat fogtam a kezembe - nem tudtam. Ennek nem fizikai, hanem lelki okai voltak.
Említettem már a legjobb barátnőmet, akinél egy éve rákbetegséget diagnosztizáltak. Konkrétan mellrákról van szó, mely mire tüneteket produkált, már áttéteket adott a májába, csontjaiba. Szörnyű volt ezzel szembesülni, hiszen, ha az ember meghallja a szót, hogy rák – rögtön a halálra gondol. Így van a laikusokkal is és azokkal is, akik egy kicsit konyítanak az egészségügyhöz (mindketten ápolónők vagyunk - vagyis már csak én). Nehéz tortúra következett, kivizsgálások. Aztán az onkoteam döntése: nem operálható a daganat, túl nagy, első lépés a kemoterápia. Az Onkológus főorvosnő nagyon korrekt volt, nem volt porhintés, őszintén elmondta Katinak, hogy betegsége nem gyógyítható, de megpróbálnak mindent annak érdekében, hogy minél tovább élhessen és nevelhesse gyermekét.
Elkezdődött a kemo, jöttek a rosszullétek, a kopaszság- de úgy tűnt megéri! Három hónap elteltével kontroll CT vizsgálat: Pusztulnak a daganatsejtek!
Ez erőt adott a további szenvedésekhez. Decemberben ismét kontroll: további javulás, sőt egy teljesen negatív koponya CT.
Napló
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Megjött az igazi nyár, amit vártunk, bizony ma nálunk 33 fok van (szombat). A sok eső után már talán ez segít nekünk. Munka még mindig nincs, mivel cseresznyézni indultunk volna, de az eső miatt cseresznye sem maradt, mert mind szétrepedt, így osztályon aluli, sokan be sem takarítják, ezért ember sem kell dolgozni. A víz lassan apad a pincéből, de sajnos a hidrofor elromlott. Még most sem jöttek ki a biztosítóból a kárt felmérni. Nincs vizünk, a kútból húzom, az pedig zavaros, így mosni is alig jó. A faluban lezárták napok óta a vizet, így még a csapról sem lehet hordani. Nem győzöm venni az ásványvizet, hogy legyen mit inni. A lajtos kocsi annyit ad, amennyi főzni elég. A krumpli, zöldség, sárgarépa minden a pincébe veszett, így most azt is venni kell. Mindig tartalékolunk annyit, hogy az újig kitartson.
Sajnos most ez sem jött be, még ez is plusz kiadás.
Bencéék most mentek volna kirándulni, de a víz megakadályozta őket. Szegény kicsikém, neki ennyi lett volna a kikapcsolódás. Mert mi strandról, kirándulásról nem is álmodhatunk. Most egy hidrofor lenne az álmunk, hogy ismét rendesen fürödhessünk és moshassak. Tudom, nem nagy álom, de pénz nélkül ez is elérhetetlen, és a biztosító még ki tudja, mikor méri fel a kárt, és egyáltalán fizet-e?
Voltunk a visszarendelésen az orvosnál, Bencével. És nagyon megdicsért minket az orvos, Bence szépen javul. Erősödik az immunrendszere, és már hónapok óta nem is volt beteg. És ezt Önöknek és a támogatóknak köszönhetem. Köszönöm a kisfiam nevében is, hiszen neki vásárolok mindent. Most is vettem paprikát, paradicsomot, uborkát, húst, tejterméket (Turó Rudit, joghurtot, sajtot, vajkémet), hogy erősödjön. Hosszú folyamat, mondta az orvos, de ha sikerül Bence is fellélegezhet, és nem mindig az orvoshoz fogunk járni, amit Ő sem szeret már.
Tisztelettel:
Szécsiné Erika
Kedves Gyermekétkeztetési Alapítvány!
Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
HURRÁ VAKÁCIÓ!
Ezek a hetek nagyon nehezen, de annál inkább sűrűbben teltek. Meg volt a nagy várva várt „Kupadöntő” /mint már azt tudjátok, táncolok/. Apa olyan jól felkészítette a csapatot meg engem, hogy a csapat összesítésben II. helyezett lett én meg I. helyezett. Az utolsó hetekben sajnos kisöcsém beteg lett, ami végül is jó, hogy most jött, hiszen bárányhimlős lett. Állítólag ez jó, hogy ha gyermekkorba jön ki, mert felnőtt korban igen veszélyes. Rengeteg izgalommal járt ez a hét. Vége felé közeledtünk az iskolának és egy pár ballagásra is hivatalosak voltunk. Roland barátnőjének volt a ballagása meg ahol régen laktunk, ******, ott is egy rokon gyereknek volt a ballagása. Ezek a hetek már nem a tanulásról szóltak, inkább a nyárra, való felkészülésről. A hétvégén anyáékkal elmentünk a Velencei tóhoz, ahol ki tudtuk élvezni a nyár legjobb pillanatát, még fürdeni is tudtunk. Ez a nyár egész más, mert most olyan mintha ősz lenne. Azért remélem, nagyon jó nyarunk lesz csak apa, ne legyen beteg, mert most volt orvosnál és azt mondták neki, hogy még mindig kell neki a kemoterápia. Akkor apa nagyon rosszul van. Anya nagyon sokat megtesz a családért. Nagyon jó hogy van ez a „blog”, mert itt minden jó dolgot leírhatok. Remélem, mindenkinek nagyon jó nyara lesz, és FELHŐTLEN nyaralásokban vesz részt!
Jó nyaralást kívánunk:
A Horváth család /írta: Laura/
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Amikor az ember reménykedik, akkor nagyon buta! Most már ezt vallom, de főleg azt, hogy csodák nincsenek! Helyzetünk egyre kilátástalanabb, egyre kritikusabb! Nem tudom, hogy mit gondoljak már, hiszen ilyen súlyos és sok megpróbáltatás után az ember hite is elszáll! Párom, ahogyan eddig is, saját felelősségére dolgozik, ráadásul nehéz fizikai munkát végez! Egyre rosszabbul van, egyre nehezebben bírja! Hiányoznak a szükséges gyógyszerei és a kezelések. Nem tudjuk, mi lesz a vége, hogy meddig bírja, de mondta, érzi már nem sokáig!
Én napjaim most is azzal telnek el, hogy intenzíven keresem a munkát, de ideáig minden hiába! Most legutóbb a legközelebbi városban hirdetek konyhai kisegítői állást, elmentem rá, de azért utasítottak el, mert fizetniük kellene az útiköltséget és így nem éri meg a vállalkozónak, hogy engem alkalmazzon. Olyat vett fel, akinek nem kellett útiköltséget fizetnie, helyi lakosú volt! Most már munkahely felvételkor az sem mindegy, hogy az ember hol lakik, hová valósi! Ez igen elszomorító!
Érezzük, hogy nem sokáig bírjuk, fizikai „tartalékkészletünk” is kifogy!
Autoimmun betegként igen nehezek így a mindennapjaim, de minden fájdalmam elhordoznám, csak a páromnak tudjak segíteni, csak a helyzetünk ne lenne ilyen kritikus!
A férjem orvosa, és az én orvosom is folyamatosan „nyaggat” minket, és mondogatja: „Első a belső!” Ezt mi is tudjuk, csak azt nem, hogy hogyan tovább? Nagyon nehéz megmaradni embernek, de még nehezebb úgy élni, mint egy ember! Semmilyen fájdalmat nem mutatni, a külvilág felé, mindenkire mosolyogni, és úgy tenni, hogy minden OKÉ, nehogy megvessék az embert! Bánt, hogy sokan azt gondolják, mert ilyen helyzetben vagyunk, csakis rossz emberek lehetünk! Pedig ez nem így van! Ma velem, holnap mással történhet meg ugyan ez! Mindenki a saját életének irányítója, de nem a betegségeké!!!
A mi naplónk
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Én a mama vagyok:
A napokban értem haza a kórházból.
Egy kicsit jobban vagyok, de még mindig nyugtalan az árvízkárosultságom miatt, ami sújtotta a családomat és engem. Még mindig nehéz a helyzetünk az otthonunk helyreállítása miatt.
Hitelbe kértem ki az anyagokat, hitelbe dolgoznak az emberek. A napokban is nagyon sok az esőzés, nehezen mennek a munkálatok, mert az időjárás akadályoz. Hivatalból eddig segítséget nem kaptunk. Azt mondják, hogy várjak még, mert nincs lakásbiztosítóm. Miből lenne?
A TV és a média állandóan hangsúlyozza, hogy akinek nincs biztosítása a házon, annak is kell valamilyen kártérítést nyújtaniuk. De ez sajnos még nem történt meg. A kárszakértők, a kárfelmérők már kint voltak. Rengeteg fényképet készítettek a lakásunkról. Nagyon kilátástalan az életünk. Szomorú ez a sok adósság, amit most felszedtem.
Eddig sem volt valami fényes, könnyű életünk, de most még inkább azt mondom, hogy veszélyeztetve van a megélhetésünk.
