Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

 Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Gyorsan telnek a napok, már szeptember közepén tartunk. Szinte minden nap dolgozom, valahogy híre megy a faluban, ha valaki úgy dolgozik, hogy az megfelel a "gazdának". Ajánlják egymásnak az embert. Nagyon keservesen szoktam meg ezt a nehéz fizikai munkát, de úgy érezem egyre könnyebben megy. Azért annak még mindig nagyon örülök, ha nem kell végigdolgozni a napot. Ha hamarabb felszedjük azt az alma mennyiséget, amit a gazda kitűzött célként, és ideadja azt a pénzt, amit máskor is ad ha tovább dolgozunk, az dupla öröm. Valahogy így tűnik fernek, megvan a munka, és jár a pénz is. Ha rövidebb idő alatt és ügyesebben végeztük el a munkát, akkor a teljes összeg jár. Jó kis csapatformáló dolog!

A gyerekeim nagyon aranyosak, ha hazajövök, teljesen kiszolgálnak, kapok vacsorát, újságot és pihenjek csak nyugodtan, megcsinálnak mindent. Este megfőzünk másnapra, és be is vásárolnak, szóval jó érzés nagyon! Valahogy mindig is ebben bíztam, hogy ilyenek lesznek és olyan jó tudni, hogy számíthatok rájuk mindig, mindenben.

Tovább a teljes naplóhoz

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Beköszöntött az ősz, sajnos szó szerint! Szinte egész héten zuhogott az eső, annyira visszazuhant a lakás hőmérséklete, hogy péntekig bírtuk, akkor már muszáj volt befűteni. Tavalyról maradt egy pár napra való fa, azzal kihúzzuk egy darabig.
Miklós megkezdte 8. osztályos tanulmányait, és meglepő módon az első hetek tetszenek Neki. Új történelem tanárt kaptunk, aki - imáink meghallgatásra találtak - végre férfi. Talán Neki sikerül egy kis fegyelmet produkálni.

Nekem csütörtöktől műszakot kellett váltanom, mert az egyik kolléganőm lebetegedett, így én most délelőttös vagyok. Ugyanezen a napon üzenetet küldött a behajtó cég, miszerint esedékes lesz hamarosan a törlesztő részlet. Fáj is miatta a fejem, mert ha megszakadok, akkor sem tudok még 5 forintnyi összeget sem befizetni! Megint itt maradt egy pár csekk a múlt hónapról, tüzelőt egyelőre nem tudunk venni, a nagyobb gyereknek még mindig nincs munkája, szóval nem könnyű!
Olvastam az újságban, hogy nem igazán jó a szőlő termés az ország más részein sem, az eső pedig további károkat fog okozni, és sajnos nem engedi időben megkezdeni a szüretet. Ez a helyzet a mi megyénkben is, már mehettem volna dolgozni (szüretelni), ha nem esik folyton az eső.
Szóval így csordogálnak a napjaink, egyik olyan, mint a másik. Közben akad egy kis oda nem illő betegség, amit kénytelen vagyok elviselni, mert én nem eshetek ki a munkából. Gyógyszer híján vagy rendbe jövök, vagy nem, de mivel én vagyok a családfenntartó, mindent el kell viselnem.

Tisztelettel:

                        A Dózsa család

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Az idő rossz is volt, jó is volt, mint a napjaink. A kisfiamnak is voltak rossz és jó napjai is, de a lányok is vitatkoztak játszadozás közben.

Voltam az államkincstárban is elintézni az emelt összegű családi pótlékot, megkaptam az igazolást 2015-ig. Meg kellett venni az óvodába a fiamnak fél évre előre 400db papírzsepit, 2 tubus fogkrémet, fogkefét, 4 csomag toalettpapírt, 1 csomag törlőkendőt, 2 csomag szalvétát és 2 db szappant. A lányoknak meg fejenként 1 csomag papírzsepit, 4 csomag toalettpapírt 0,5 liter folyékony szappant, 1 csomag szalvétát, fogkefét, fogkrémet. Nagy kiadás ez. Még szerencse, hogy a férjem most tud túlórázni. Ha nem lenne beteg a fiam, akkor már visszamentem volna a volt munkahelyemre, anyukám lett volna velük, de így sajnos nem tudok, bár most, hogy oviba felvették, keresnék négy órás munkát, de nem találtam eddig még.

Így is osztottam, szoroztam és arra jutottam, hogy keserves lesz ez a szeptember. Sok kontrollra kell járni, arra is kell benzin pénz, amit utólag visszatérítenek, de akkor is ez kiesik a havi pénzből. A lakástörlesztő is emelkedik, stb. Nekem is azt mondta az orvos, hogy fogyasszak sok húst, gyümölcsöt, mondom magamban, örülök, ha a gyerekeimnek futja.

Anyukám a kisnyugdíjából most vett egy-egy zoknit és harisnyát a gyerekeimnek, és a húgom kisfiának, és mondja, hogy tudja, hogy ez nem sok, mert több kéne, de abból a kisnyugdíjból a gyógyszerei szinte minden pénzt elvisznek.

Hallgattam a TV-t is, és hallottam, milyen sok gyerek éhezik, és sokan fordulnak segítségért, nagyon nehéz a mai világban.

Tisztelettel:

                        Tolnainé Hajnalka

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A hónap végén bizony még a levél feladása is gondot jelent, ezért elnézést kérek Önöktől, ha nem ér idejébe el a levél. Pedig én minden héten szorgalmasan írom a naplót. Sajnos a héten nagyon fájt a hátam, így több, mint két napig feküdtem, sehová ki sem mozdultam, így teltek a napok. Bencémnek megkezdődött az iskola, becsengettek szerdán. A kicsikém nyolcadikos lett. Itt az utolsó év, ami nemcsak neki, hanem nekem is kemény lesz, hiszen most dönti el, hogy melyik iskolába megy. Többször beszélgettünk róla, először mindenképpen a gimnáziumot szeretné kijárni, de nem tudjuk melyikbe menjen, azt majd még eldönti. Aztán ha bírom még erővel, energiával, és nem utolsó sorban pénzzel, akkor főiskola, vagy egyetem. De ez még odébb van. Ő is nagyon szeretné, ha egyetemet végezhetne, én pedig egyszerűen boldog lennék, ha az én kicsikém egy tanult ember lenne. Neki nem lennének anyagi gondjai, és talán egyszer felemelkedne ebből a szegénységből. Itt vagyok érettségivel, szakmával (könyvtáros, előadó) és mégse tudok munkát találni. Nem kellek, mert öreg vagyok. Bizony már elmúltam negyven, és még falusi is, így nehéz a munkalehetőség. Ezért szeretném, ha Bence továbbtanulna az egyetemen, hogy neki ne kelljen nélkülöznie, ne kelljen napról-napra élni. Bizony a mai világban egy érettségi nem sokat számít, ahhoz még főiskola, vagy egyetem is kell. A kicsikém jól tanul fiú létére, büszke is vagyok rá. Egyszer talán majd Ő is segíthet rászorult gyerekeken, családokon, mint ahogyan rajta is segítettek a támogatók, és az Alapítvány. Nem tudom elégszer megköszönni segítségüket, és köszönetet mondani, mind a támogatóknak, mind az Alapítványnak. Köszönöm a kisfiam nevében is! Mindenkinek jó munkát, jó egészséget és az Isten áldja meg a jóságukért!

Tisztelettel:

                        Szécsi Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eljött a szeptember, a gyerekeknek elkezdődött az iskola. A kicsik a második osztályt kezdték, már nagyon várták. Nagyon nehéz ilyenkor anyagilag, sok a kiadásunk, felszerelés, tankönyvek három iskoláskorú gyerekre, és a rezsi. Nem is tudom, mihez kezdenénk, ha nem kapnánk Önöktől támogatást, nagyon nagy segítség ez nekünk!

Köszönettel:

Déri Ferencné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Eltelt egy újabb hét, és még mindig nincs munkám, pedig keresem. Talán már az is baj, hogy olyan nagyon meg akarom találni! Sokszor azt tudom a leghamarabb elérni, amit nem akarok olyan erővel. Gyermekünk jár iskolába, nagyon szereti a sulit, örül társainak, tanárainak. Egyre többet és többet vállal magára, emeltszintű matekra jár és már németül is tanul! Azt mondta nem rég nekem, hogy egyre többet akar tanulni, hogy tanult ember legyen! Ez a kisgyerek, áldás a mi életünkben!

A napi nehézségeink ugyan úgy megvannak, páromnak új munka után kellett néznie, mert ahol eddig volt, problémák voltak. A hat hónap alatt most harmadjára fordult elő, hogy nem tudták időben kifizetni őket, több nappal később kaptak fizetést. És az is csak akkor volt biztos, amikor már a kezükben volt! Nagyon nehezen viseltük ezeket az időszakokat, hiszen az albérletet időben kell fizetni! De majd a jövő hónapban kiderül, hogy ez a jelenlegi munkahely tényleg olyan jó-e, mint ahogy azt mondták!

Napról napra egyre több embert látok szenvedni valamilyen formában, és sokszor azon gondolkodom, hogy mi lesz velük, segít-e nekik valaki? Már öt éve, hogy van egy család, akiknek gyermekem kinőtt ruháit odaadom, mert igen, bizony ők még azt is szívesen veszik, olyan a helyzetük. Vannak emberek, akik akarják, hogy segítsenek rajtunk, és azokon lehet segíteni! Igen nehéz ma már embernek lenni, embernek maradni!